Reggel fél 7, Astanga. Ismét alacsony a látogatottság. Vagy fél tucatan késve bár, de beérnek, így is alig ütjük meg a harmincat. Egyesek már krónikusan bebukták a reggeli órát, de vele párhuzamosan a délutániakat is passzolják. Mindegy, az a lényeg, hogy jól érzik magukat. Szóval lenyomtuk az egyes sorozatot, ma már dupla vinyászával a féloldalas pózok között. Beletettem még néhány csípőnyitó gyakorlatot a végére.
A reggeli ismét a hírneves zabkása volt, amiről hétfőn lemaradtam. Tényleg finom! Reggeli után irány a strand, hardcore-ba nyomjuk! A kislányom olyan fehér bőrű, hogy egyáltalán nam fog rajta a nap, hiába játszik egész nap a vízparton. Én inkább rézbőrű vagyok, kezdek most is szép egyenletes pecseneyszínt ölteni. Elmentünk egyet búvárkodni a Zlatni Rat másik oldalára. Még mindig szebbnek emlékszem Pula vizeire, de lehet, hogy itt is vannak még szép részek, csak tovább kell kutakodni. Láttam két tengeri csillagot, egy pár halat, és a vízből kiemelkedve a hatvan és a halál közötti nudistákat, mint különleges fehér bálnafajt.
Éppen ma tudtuk meg, hogy 2009-ben ötméteres cápát is láttak errefelé, bár a halálos cápatámadások ebben a régióban valószínűleg rémtörténetek. Mindenesetre jól körülnéztünk a víz alatt, még egy sziklaboltívet is találtunk, ami alatt át lehetett úszkálni, meg egy-két kisebb barlangot.
Délután kettőre besokalltam a naptól és hazafelé vettük az utat. Feleségem ekkor készült el a konyhai teendőkkel, ugyanis egész héten ő főzi a reggeli-ebéd-vacsorát hatvan főre egy-két segítővel. Respect neki, ez is egy jógafolyamat! Lementünk a partra, ahol van egyébként Tissue is, de nem láttunk rajta még egy embert sem. El lehet végezni egy alapszintű légtornász tanfolyamot, de nem volt rá időnk... Helyette a trambulint választottuk, ami egy nagy gumiasztal felnőtteknek, és beleültetnek egy kengyelbe, amit gumikötelekkel felhúznak a levegőbe. Ha jól ugrálsz föl-le, akkor a kötelek jó magasra felrepítenek, és visszapattansz a gumiasztalról. Közben lehet előre meg hátra is szaltózni, és egyéb jógapózokat fevenni. Jó móka, csak így röviddel ebéd után egy kicsit liftezett a gyomrom.
Ötkor délutáni gyakorlás a kellemes melengető napfényben. Rövid pránajámával kezdtünk, utána Szabó Andi, a mosolygós gyilkos vette kezelésbe a társaságot, én pedig Timivel oldalvást lenyomtam az egyes sorozatot. Mivel csicseriborsó volt az ebédben, az uddíjána bandha hatására eleresztettem egy-két robajt, mire a jógaóra röhögésbe fulladt. Hát legalább gyakorlás közben ne legyen az ember feszült, nem?
Astanga után kihagytam a savászanát, illetve estére halasztottam, mert Roland ezer köríves rúgást irt elő nekünk mára, és minél előbb túl akartam esni a büntetésen. Lovász Andival neki is láttunk, csakhogy még tartott a jógaóra, Szabó Andi éppen páros Shiatsu-gyakorlatokkal oldotta az intenzív core-gyakorlatok okozta stresszt a jógásokban. A csatakiáltásainkra felhördültek, és odébbküldtek bennünket, hogy ne zavarjuk az órát. Százas szettekben rúgtunk, tíz-tíz jobb és bal rúgást ötször. Ez is egy lélektani küzdelem, de egy óra alatt készen voltunk vele. Végül is mindent meg lehet szokni, de ezt speciel nem annyira akarom, mert ma reggelre totál kikészültek ismét a lábaim, amolyan bicebócában fogom ma előadni.
Kristófék ellógták a Muaythai edzést, mert kiderült, hogy Andinál volt a kocsikulcsuk, így inkább a naplementében úszkálást választották, a cápaveszélyről mit sem tudva... Péter és Tomi közben felkaptak egy-egy pár kesztyűt, és könnyed sparringba kezdtek a háttérben, hoyg egy kicsit színesítsék az általunk keltett monoton puffogást a pontkesztyűbe. A szállóvendégek előszeretettel nézik minden nap a bemutatókat, sőt, ma oda is jött egy lány, hogy minden nap van-e jógaóra, mert ők jönnének.
Estére ismét közös éneklés volt betervezve, de ezt több esemény is megzavarta, illetve meghiúsította. Egyrészt Brigi, aki amúgy is egy köteg dinamithoz hasonlít, megrázatta magát a kettőhússzal, és el kellett vinni EKG-ra, hátha kihagy a szíve. Szerencsére kutya baja, a jógásokon még az áram sem fog. Másrészt a kocsi, amivel a hangszereket vitték volna le a főtérre, lerobbant, így hiába várakoztunk szép türelmesen fél tízig a kikötőben, zene sehol. Illetve egy gitáros és dobos páros települt oda, így már eleve bunkóság lett volna elkezdeni a hátuk mögött húzni a nótát.
Végül a pizza győzött, beültünk egy tengerparti mulatóhelyre, és jöhet a négysajtos! Igen ám, de ez így összességében akkorára sikerült, hogy mire megettem, tudtam, hogy nem lesz nyugodt éjszakám. A krisnások ivás helyett ugyanis esznek, és reggel attól másnaposak, nem az alkoholtól. Szóval ennyit a tegnapi extrémkedésről. Ma megpróbálom lightosra venni a figurát, habár ki tudja, mit hoz a hajnal. Muaythai Coach-om edzésprogramja már ott figyel a Facebook-oldalamon, de még nem akarok tudomást venni róla. Egyelőre jó lenne újra megtanulni járni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése