Sebaj, felkerekedtem a reggeli órára. A hétfői csúcslátogatottságot most sem sikerült megdönteni, kábé harmincan voltak az utolsó órán. Mára is dupla vinyászát terveztem, plusz néhány gerinc-csavaró gyakorlatot is betettünk kiegészítésképpen, így két és fél órás astanga kerekedett belőle. A végén az összes tanár, vagyis a két Andi, Panni, Akarsini és én (akik példamutatóan mind ott voltak a reggeli gyakorláson), kapott egy-egy Brac-naptárat, amit az összes jógatáboros aláírt. Na jó, csak a fele, mert ugye a többiek nem voltak ott. Így a hevenyészett csoportképünkön is csak ennyien láthatóak, a kemény mag.
Azért azt aláírom, hogy a napi két jógaórát hiánytalanul végigcsinálni tényleg csak a top kondícióban lévő jógásoknak volt természetes, a többiek a második naptól kezdve izomlázzal ébredtek. De azt hiszem, hogy mindenki, aki itt volt, megkedvelte az astangát, és az atmás tanárokat is, akik tényleg szívvel-lélekkel, és magas színvonalon tartották az órákat. Akik szorgalmasan jártak az órákra, azok is örömmel jógáztak, akinek meg sok volt, az annyit vállalt, amennyire igénye volt, és a többi időben pihengetett és jól érezte magát.
Szép ez a sziget, és sok mindent lehet csinálni itt. Igazi nemzetközi üdülőparadicsom, ami így utószezonban is népes, de azért nincs kellemetlen tömeg. Az utolsó napra még beterveztünk egy hajókázást, ami nagy szívfájdalmamra már nem fért nekem bele, de majd legközelebb. Helyette egész nap strandoltam a családommal, végre együtt, ugyanis a feleségem minden délelőtt a konyhában volt, délután pedig a gyereket altatta.
Pinci, azaz Gauranga-Lila igazi strandtündér, vagy inkább strand-rosszcsont lett, de élvezte a nyaralás minden percét. Nekünk gyerekkorunkban csak a Balaton jutott, igaz, évi két-három hónapban. Neki az Adria. A jógás csapat hardcore strandoló magja szintén a Zlatni Rat nyugati partján ejtőzött még utolsó nap, illetve nagy búvár-kirándulásra indultunk a tengap felfedezett szikla-boltívhez. Lovász Andi és Banki meglepett engem egy katonai dögcédulával, amin a "Gauranga Das Punisher, Ashtanga Warrior" szavak díszelegtek. Mondjuk jógához le kell venni, mert lefelé néző kutyában a homlokomat veri, de amúgy ha véletlenül elpusztulok valamely extrém sport közepette, legalább beazonosíthatóak lesznek a maradványaim :-). Ezzel a nyakörvvel hivatalosan is a jógások kutyája lettem, de nem bánom, mert örültem, hogy kellemes perceket szerezhettem ennek a hatvan embernek, és jövőre talán majd másoknak is.
Gyalog indultunk vissza a földnyelvről a családdal, akiket a szörf-kikötőben hátrahagytam, mert fel akartak ülni a motorcsónak által húzott felfújt gumi-ülésre, amiről a kanyarokban be szoktak borulni az emberek a vízbe. Lightosra akartam venni a figurát utolsó napra, mivel a lábaim eszméletlenül sajogtak. De azért a délutáni gyakorlást és a Thaiboxot ugye nem hagyja ki az ember...
Páran elindultak hazafelé már kora délután, a paprikás krumpli-ebéd után. Úgyhogy az utolsó órán nem lehettünk többen tíznél, én is beálltam Andi Szadi-art órájára astanga-gyakorlás helyett. Plusz csatlakozott hozzánk egy norvég csaj, aki kifigyelte, hogy minden délután ott jógálkodunk a füves réten. Hát jól beletalált a közepébe, ugyanis hatvan perc pokol következett. Nem járok gyakran Body art órára, de Lovász Andi interpretációjában az egész egy légiós-kiképzésre hasonlít, és az első tizenöt perc után azt kívánod, bárcsak meg sem születtél volna.
Mindegy, letoltuk, megvolt, beájultunk savászanába a végén. Ez után még Thaibox??? Roland láb-kombinációkat küldött mára, plusz egy spártai 300 ismétlésből álló erősítő edzést levezetésnek. Mivel Kristófék is hazaindultak már, lábvédőnk nem volt, csak egy pár. Ezért úgy döntöttünk, hogy mára mellőzzük a rugdosást, ugyanis még a tegnapi ezret sem sikerült elfelejteni. Marad a háromszáz, "This is Spartaaaaaaa" csatakiáltással bele is vetettük magunkat.
Laci, aki amúgy civilben fotóriporter, és Linda, az egyik Bikram-stúdió vezetőjének párja, annyira belelkesedett a hardcore atma-stílusra, hogy a body art után végigtolta velünk még a 300-at is. Közben Linda fotózott és jókat mulatott rajtunk. Lássuk csak, mi voltak: guggolásból felugrás, fekvőtámasz, kitörések, katonai guggolás, váltott kezes fekvőtámasz, hasprés, négyütemű fekvőtámasz, indiai fekvőtámasz (azaz fagyi), húzódzkodás és invertált evezés, mindegyikből harminc. Fél-háromnegyed óra alatt megvoltunk vele, minimális szünetekkel. A húzódzkodás nem volt technikailag teljesen helyes, de legalább mennyiségileg megvolt.
Utána volt, aki még esti fördőtt vett, én pedig megkóstoltam az ebédre készült paprikás krumplit. Nekem így a nyaralásból éppen elég volt, valahogy mindig az utolsó napra éppen besokallok, és nincs bennem az az érzés, hogy de kár, hogy haza kell menni, úgy maradnék még egy hetet. Jó volt a szabadban gyakorolni, de azért teremben jobban szeretek. Jó volt itt az órákat tartani, de azért az otthon maradottak is hiányoznak már.
Etse még egy búcsú-pizzázás kisebb körben, pakolászás, az elveszett tartozékok visszajuttatása a különböző apartmanokba, mert reggel már mindenki indul korán. Véget ért az idei jógatábor is. Az eddigi legnépesebb, és szerintem legjobb jógatábor volt. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy mindenki lúzer, aki nem volt itt, de ultraliberális hangulatomban most eltekintek a diszkriminációtól, és csak annyit mondok, hogy jól bebuktátok ezt a remek lehetőséget, de sebaj. Jövő februárban indulunk Thaiföldre, ahol sok egzotikum fog várni ránk, a jógán és a Thaiboxon kívül is. És jövő nyár végén ismét jógatábor Brac szigetén. Sokan kérdezik, hogy miért nem szervezünk jógatábort Magyarországon is. Egyrészt azért, mert ott nincs tenger, és nem lehet ekkora élményt reprodukálni, másrészt igaz, hogy nem kell tíz órát utazni, de viszont pénzben majdnem ugyanennyibe kerülne. És amint a mellékelt ábra mutatja, vannak elegen, akik bevállalják ezt is, szóval maradunk Horvátország mellett! Többen belehabarodtunk a Kite-olásba, és eldöntöttük, hogy jövő szezonben otthon felkészülünk, hogy itt tényleges valójában kipróbálhassuk a röpködést a hullámok tetején. Szombaton irány haza, és hétfőtől indul az új őszi jógás-szezon az Atmában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése