"Vannak emberek, akik vallásosnak nevezik magukat, és ezt úgy próbálják mutatni, hogy bizonyos módon öltözködnek, bizonyos életvitelt folytatnak, és elszigetelik magukat a társadalom többi részétől. Ez helytelen. Az elme tisztításával foglalkozó könyvek azt mondják: "Változtasd meg a belső nézőpontodat, de a külső megjelenésedet hagyd meg olyannak, amilyen." Ez fontos. Mert a lelki gyakorlatok (mahájána) végzésének valódi célja az, hogy másokat szolgáljunk, és nem szabad elszigetelődnünk a társadalomtól. A szolgálat, a segítség céljából a társadalomban kell maradnunk."
Nem is az öltözködés a lényeges momentum ebben az idézetben, bár ha introspektívak akarunk lenni, akkor jól tesszük, ha nem az öltözködése alapján ítélünk meg valakit. Annak is van jelzés-értéke, mert az ember általában valamilyen üzenetet akar közvetíteni a ruhadarabokkal, amiket magára húz. De mindezek külsőségek csupán, és aki számára a ruha (például a vallásos ruha) egy kapaszkodó, az esetenként egy vallási tradíció követése során is leragad a külsőségeknél, a ceremóniáknál. Akinek gyenge a hite, és nem annyira anarchista sámán, mint amilyennek Danny Paradise leírta a jógikat, annek számára a valahová tartozás, amit a ruhájával, hajviseletével stb. is kifejez, egy menedék, ami biztonságérzetet ad.
Egy bizonyos vallási tradíció iránti elköteleződés valóban magával vonhatja azt, hogy az ember tudatilag, társadalmilag vagy pszichésen elhatárolódik bizonyos hatásoktól, amelyeket károsnak vagy tiltottnak tart. Bár a jógikus életmód és gondolkodásmód a megtapasztalásról szól, azért a jóginak is kell tudnia tudatosan dönteni arról, hogy milyen tapasztalatokon szeretne keresztülmenni. Tradicionálisan a jógát magányosan gyakorolták a jógik, és általában az öltözködést sem vitték túlzásba, egy szál ágyékkötőben üldögéltek a barlangjukban, még a legnagyobb hidegben is. A jógi acélossá edzi a testét a lemondások és vezeklések által, hagyja, hogy átjárják az anyagi elemek. A jógi számára fontosabb az anyagi elemek közelsége és a testének átlényegítése ezekké az anyagi elemekké, ami által megtapasztalja azt, hogy az elemek körförgásából kialakult fizikai test idővel visszaalakul, vagyis szétbomlik, és ezzel egyidejűleg az elméjét edzetté teszi a környezet befolyásoló tényezőivel szemben.
Ez a magányos, társadalmon kívüli jógi-szemlélet azonban nem annyira gyakorolható praktikusan a mai világban, és úgy érzem, nincs is rá szükség. Azok a jógik, akik lejöttek a hegyekből és megosztották tapasztalataikat az emberiséggel, szerintem sokkal több áldást hoztak a világra, mint a magányosan meditáló, szamádhiba merülő szádhuk, akiket csak a saját felszabadulásuk érdekel.
Valóban igaz az, hogy az embernek tudatosan kell megválasztania a barátait, a társaságot, amelyben az életét éli, hiszen amikor összekapcsolódunk mások energiájával, az nagy hatással van a személyiségünkre. Én például sokkal jobban szeretek másokkal együtt jgóázni, mint egymagamban, vagy olyan emberekkel, akik el vannak merülve a saját egójukban, ahelyett, hogy kinyitnák a szívüket és megosztanák a szeretetet másokkal. Mivel úgy gondolom, hogy az emberiség legmagasabb vallása a szeretet, amely a szolgálaton keresztül fejeződik ki, és ezt könnyebb együtt gyakorolni, mint egyedül. Mert a magányos ember legfeljebb csak önmagát szeretheti, de ha másokat is szeret, akkor ők erről nem fognak tudomást szerezni. Szóval én nem vagyok az elszigetelődés híve, hiszen a jóga is az összekapcsolódásról szól. Mindegy, hogy milyen ruhában és frizurával :-))).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése