Kiből lesz a jógi?

Ma is folytatjuk a karma-témát. A Bhagavad-gítá különböző jógafolyamatokat ismertet, és úgy tekint rájuk, hogy ezek a folyamatok a lelki evolúció, a spirituális ébredés lépcsőfokai. Mondjuk azt, hogy kétféle ember van. Az egyikben még nem ébredt fel a lelki tudatosság, a másikban pedig felébredt. Az előbbiből van a több általában. Ezer ember közül egy, ha elkezd érdeklődni a lelki élet iránt, és ezer gyakorló spiritualista közül egy, ha eléri a tökéletességet. Vagyis a lelki keresők között a legtöbben még nem "készek", azaz járják a spirituális útjukat, de még nem érték el a tökéletességet. 


A jóga, vagy spiritualitás, vagy önmegvalósítás, vagy nevezhetjük vallásosságnak is, nem egy anyagi folyamat, és a sziddhák, akik elérték a tökéletességet benne, mentesek a karma törvényétől, még ha ebben az anyagi világban élnek is. Azok azonban, akiknek a tudata még az átmeneti állapotban van, bizonyos mértékig továbbra is a karma törvényének hatása alatt állnak, bár a lelki életnek van egy karmaoldó hatása. 


Tehát, ha a spirituális ébredés nem anyagi dolog, akkor nem lehet anyagi oka. Elméletileg bárki, bármikor elindulhat a spiritualitás útján. És ahhoz, hogy elinduljon, egy szikra szükséges, egy olyan szent emberrel való találkozás, akinek a hatására felébred benne a vonzalom, a hit, és minden, amihez szüksége van, hogy meg akarja találni eredeti önvalóját. A lélek elválaszthatatlan része a vágyakozás, mert anélkül semmit sem érhet el, sem anyagi, sem lelki síkon. Az anyagi vágyak az anyagi energiával való előző kapcsolatunkból fakadnak. Patandzsali benyomásoknak nevezi ezeket az előző anyagi tapasztalatokat. 


A spirituális ébredést ugyanilyen lelki benyomások válthatják ki vagy segíthetik elő: szent emberek társasága, szolgálata, szent helyek látogatása, lelki gyakorlatok végzése. Éppen ezért lett egyre népszerűbb gyakorlat a jógások körében is a kírtan, hiszen a szent mantrák éneklése közvetlen tisztító hatással van a tudatra. Elképzelhető, hogy egy anyagi tudatú gyakorló számára az ászana sokáig csak testgyakorlás marad, de a kírtan a lélek ászanája, és olvasztótégelyként feloldja a karmánkat, megtisztítja a lelkünket. Az ászana valójában a test imája, de ezt csak azok élik meg így, akiknek már ébredezik a lelki tudatossága.


A spirituális fejlődés egy hosszadalmas folyamat, gyakran sok-sok életen keresztül tart. Az előnye azonban az, hogy az eredmény nem vész elé, és a következő életünkben ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, míg az anyagi eredmények általában elvesznek. A kezdő lépéstől a száz százalékig eljutni nem is olyan könnyű, és hosszú, tartós erőfeszítést kíván, valamint meg kell tanulnunk elengedni minden ragaszkodást. Ezt nem lehet megjátszani, mindenki ott tart, ahol tart. Éppen ezért nincs értelme azon vitázni, hogy melyik jógafolyamat vagy vallás vagy lelki folyamat a legmagasabb. Bármelyiket is gyakorolja valaki, a saját spirituális fejlettségének megfelelően fog viszonyulni az egészhez, és következő életében tovább lép abba a helyzetbe, ami az ő számára a legmegfelelőbb.


A lelki gyakorlatok karmaoldó hatása azt sugallhatja, hogy ha imádkozom, vagy mondom a mantrát, vagy meditálok stb., akkor megváltoztathatom a karmámat, és elérhetek olyan dolgokat, amik amúgy nem járnának. Elméletileg ez igaz, de a kirtan vagy a mantra nem egy kalózprogram, amivel fel tudjuk törni az Univerzum kódját. Bár a jóga kiemel a karmánkból, mégis az úton is azt kapjuk, amire a legjobban szükségünk van a továbblépéshez, és ezek az élmények néha anyagi szemmel nézve kedvezőek, néha pedig fájdalmasak lehetnek. Szóval a jógi nem csak a végtelen lehetőségek birodalmába lép be azzal, hogy megnyitja a tudatát, hanem bizonyos veszélyeknek is kiteszi magát, hiszen a félelmei addig lesznek tesztelve, míg végül képes lesz teljesen feladni őket. Jó szerencsét kívánok mindenkinek, hogy megtalálja a jógában azt, amit keres, vagy pedig rájöjjön, hogy mit kell igazából keresnie.