Bezzeg azok, akik először járnak az Atmában, általában el sem tudják képzelni, hogy a jóga annyira megdolgozza az izmokat, hogy az embernek izomláza lesz utána. És nem csak azoknak szokott lenni, akik nem sportolnak, hanem azoknak is, akik rendszeresen jógáznak, de nem az Atmában. Én szinte a jóga-pályafutásom elejétől arra törekedtem, hogy maximális koncentrációval hajtsam végre a pózokat. Ennek persze megvan az a veszélye, hogy az ember túlhúzza magát, és megsérül, nekem is volt egy pár. Bal hamstring (egy év), mindkét szárkapocs-csont feletti ín (2-3 hónap), mindkét váll (1-2 hónap), csuklók, hátizom-szakadások, miegymás. Szerintem ez nem is sok, és elmúltak egytől egyig. Meg az embernek tanulnia is kell belőlük, különben sohasem ér el oda, hogy belső erőből dolgozzon.
Na ez a belső erő egy külön téma. Máskor majd kifejtem talán részletesebben, de láttam már olyan jógaoktatót és olyan harcművészt is, aki lazán, könnyedén, belső erőből dolgozott. Nevezzük pránának, csí-nek, Force-nak, vagy aminek akarjuk. De azért közönséges földi halandóként nekem valahol az a megérzésem, hogy nagyon sok erőfeszítést kell tenni először ahhoz, hogy az ember ténylegesen felül tudjon emelkedni az erőlködésen. Magától nem megy. Különben csak az lesz, hogy áhhh, minek erőlködni, és a gyakorlásunk lassan elvásik, mint egy kopott ruhadarab.
Szóval most maradjunk egyelőre az izmok szintjén, az Erőről majd később lesz szó. Az edzéselmélettel foglalkozók azt mondják, hogy ha rendszeresen ugyanazt a jellegű és mértékű terhelést adjuk a szervezetnek (például az egyes sorozatot), akkor egy idő múlva hozzászokik, és magának a gyakorlásnak a metabolikus értéke lecsökken, vagyis nem transzformálja már olyan mélyen a szervezetet öt-hat év után, mint a legelején. Ezért van például az astangában öt-hat sorozat, mert ha az első könnyűvé válik, akkor tovább lehet lépni az újabb kihívások felé. Ezzel aztán az ember elvan egész életében, de legalább tíz-húsz évig, ahogy most látom.
A lényeg az, hogy ha minden nap ugyanazt gyakoroljuk, akkor az izomzatunk is egyoldalúan fog fejlődni. Például bármelyik astangást mellbevágja egy Agni-óra, ha nem szokott rá járni, mert huszonegy légzésre való állóképessége általában nincsen. Ezt magamon is tapasztalom, úgy dőlök ki a pózokból tíz légzés után, mint a World Trade Center. A pózok sokszínűsége szintén jó dolog, mert mindegyikben egy kicsit másképpen használjuk az izmokat, bár a jóga-ászanákra általában igaz, hogy komplexen dolgoztatják meg az izmokat. Szóval én azért vagyok az 1-2-3-1-2-3 gyakorlás híve. Meg kell lepni a testet, így jól esik a plusz edzés is. Szerencsére az edzőim, Roland és Ricsi kifogyhatatlan arzenállal rendelkeznek, így hétről hétre az izomfájdalmak újabb kavalkádját ízlelhetem meg :-).
Szóval a titok az, hogy változatosan kell jógázni, és ezért van ilyen sokféle jógaóra az Atma Centerben, nehogy befásuljatok :-). Engem például egy hatvan perces Lovász Andi-féle Body Atr rendesen hazavág, de azért az Iron jóga órán mi is rámegyünk a core-gyakorlatokra rendesen. Nem is járnak sokan, három fiú meg két lány :-).
Szóval az izomfejlesztés titka: változatos terhelés, minden nap valami más! És a szervezetet néha könnyedebb edzésekkel is meg kell lepni, mert akkor kialszanak a vészjelző receptorok, és legközelebb könnyebben át tudjuk törni a biztonsági korlátokat. Egy kis izomláz mindig jól jön. Persze nem mondom, hogy erre kell utazni, azért a rendszeres alap legyen meg, és néha turbózzunk rá. Nemsokára lesz az Atmában Ashtanga Challenge Day, azt nem hiszem, hogy sokan megússzák izomláz nélkül :-)
Amúgy a melegben ezért is jobb jógázni, mint egy hideg teremben. Lassabban savasodnak le az izmok, és hamarabb regenerálódnak. Danny Paradise workshopjától nem lett ugyan izomlázam, de az Atmában alapból is 32 fok van, még ha tárva-nyitva az ajtó és az ablak, és nem megy a fűtés, akkor is. Úgyhogy ott is izzadtunk rendesen. A múltkoriban kérdőre vont egy jóga-tanár, hogy nem érzem-e kimerültnek magamat, nem veszítek-e sok ásványi anyagot a sok izzadással.
Hát az biztos, hogy a legnagyobb mennyiségű emberi váladék, amit az utóbbi években láttam, az az izzadság volt, és közte az enyém is. De azt nem érzem, hogy ki lennék facsarva, és csak hálni jár belém a lélek. Igaz, hogy szedek vitaminokat, de szerintem azt annak is kéne szednie, aki nem izzad ennyit, mint én. A mai élelmiszerekben ugyanis töredék annyi tápanyag sincs, mint száz évvel ezelőtt. De azért érdekes lenne csináltatni egy vérképet, hogy kiderüljön, milyen állapotban is vagyok. Hátha kimutatja az astanga-vírus fertőzöttségemet :-). És aki még nem érzett izomlázat a jógától, annak ajánlom, hogy vendégeskedjen jövő vasárnap az Atma Zónában a Jógafesztiválon, garantáltan összehozzuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése