Enter the Matrix 2. rész

A tegnapi gondolatmenetet folytatván, nem állítom magamról, hogy feltörtem a Mátrix kódját, és amikor ránézek valakire, akkor zölden futó számsorok villognak a szemem előtt, de a folyamat azért valahol elkezdődött. Patandzsali azt írja, hogy a szamjama folyamata által képesek leszünk sokkal többet megtudni valakiről, mint amit esetleg ő maga is érzékel a saját személyiségéből. Egy fejlett jógi érzékeli önmaga és egy másik személy gondolatait, tudatos és tudat alatti mentális működését, érti az illető “karmikus kódját”, ami rendkívül szövevényes. Eddig persze hosszú út vezet, de a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.


Amikor oktatok, illetve gyakorlok, egyre több összefüggést fedezek fel az egyes pózok és a bandha aktiválása között. A jóga egy belülről kifelé építkező folyamat, vagyis belül, az elménkben kell a megfelelő erőfeszítést megtenni és a megfelelő utasítást kiadni, és a sejtjeink aköré fognak rendeződni előbb vagy utóbb. Szinte azonnal látni lehet, ha valaki csak külsőleg törekszik egy póz felvételére, és nem aktiválja a bandhát. Ilyenkor a póz szétesik, az egyes pontok között nem jön létre az energetikai kapcsolat.


Az álló pózokban például a bandha erőt sugároz a talpakba, stabilizálja az alsótestet, és kiegyensúlyoz. Ha valaki tökéletesen végez egy álló pózt, akkor olyan szilárd benne, hogy szinte meg sem lehet mozdítani. Az egylábas lábemeléseknél különösen szembetűnő a bandha aktivitása vagy annak hiánya. Mindig koncentráljunk a fent említett “erő-központra”, és onnan indítsuk ki az erőfeszítést.


A vinyászáknál a medence emelése jelenti a legtöbb gondot. Ha elképzeljük, hogy a derekunk körül egy kötél van, amivel felhúznak a hátraugrásnál, és a levegőben tartanak az előreugrásnál, akkor sokkal könnyebben tudjuk tudatosítani a bandha felhajtó erejét. Ha valaki előre-hátra vonszolja magát a vinyászában, az szintén a bandha hiányát jelzi.


Az ülő gyakorlatoknál a bandha leföldel, mintha a két ülőcsont és a szeméremcsont között középen odaragasztottak volna bennünket a földhöz. Az előrehajlításoknál például a bandhánál fogva kellene hátrafelé és lefelé “húzni” a testünket, míg a test többi részével előrefelé nyújtózkodni.


A fordított pózoknál a bandha is “megfordul”, vagyis annak ellenére, hogy a bandha irányultsága a farokcsonttól a fejtető felé tart, a gyertyában, fejenállásban stb. a belső combok összeszorításával, valamint a gát és az alhas behúzásával éppen hogy a törzs nyújtását segítjük elő a talpak felé, és az egész folyamat ismét megnöveli a felhajtőerőt. Ha láttunk már képeket a támasz nélküli fejenállásról, akkor érdemes végiggondolni, hogy ez csak akkor tud természetesen megtörténni, ha a bandha felhajtóereje elegendően aktív, és szinte csak “lebegünk” a fejtetőnkön. 


Állítólag régen a jógik rendelkeztek a khecsarí-sziddhivel, ami azt jelentette, hogy anélkül tudták változtatni a helyüket, hogy a lábuk a földet érte volna. Hát ez a folyamat is valahol a bandhák aktiválásával kezdődik. Ha nem is biztos, hogy egy napon felemeljük a kezünket és mégis a levegőben maradunk az utpluthiban, de ahogy a bandhát tudatosítjuk, a testünket fokozatosan át fogja járni a könnyedség érzése gyakorlás közben, illetve megjelenik az “összekapcsoltság” érzése is, vagyis a testünk legtávolabbi porcikái is közvetlen energetikai kapcsolatban lesznek a bandhával és a gerincoszlopban futó szusumnával. A legtöbb betegséget ugyanis az elégtelen energia-keringés okozza. Az izmok, sejtek, szövetek “halott”, vegetáló állapotba kerülnek, elszigetelődnek a test többi részétől és a lélektől.


A bandha ugyanakkor energetikai kaput is jelent a különböző tudatszintek között, amelyeket egyszerre tudunk érzékelni a bandha segítségével. Ezeket a következőképpen írják le az Upanisadok: annamaja-kósa, vagyis durva fizikai test; pránamaja-kósa, vagyis a prána-test, a nádík és az energiakeringés rendszere; a manómaja-kósa, vagyis az elme, az érzelmi test; a vigjánamaja-kósa, vagyis az intelligencia, a tudás, a különbségtétel szintje, és végül az ánandamaja-kósa, az önvaló szintje, amelyet felismerve a lelket az örök boldogság tölti el.