Egy kis izomtan

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


"Pectoralis minor (kis mellizom)


Ez egy kicsi, de fontos izom, amely a pectoralis major (nagy mellizom) alatt helyezkedik el. A 3-5. bordán ered és a hollócsőrnyúlványhoz kötődik. A hollócsőrnyúlvány a lapocka része, de előrefelé türemkedik ki a kulcscsont alatt, a mellkas elülső oldala felé. Amikor a kis mellizom összehúzódik, előrefelé mozgatja a vállat. Az elülső fűrészizommal együtt dolgozik a csaturanga dandászanában, de elsődlegesen ez mozgatja a vállat a felfelé néző kutyába történő tranzíciónál, és az előreugrásoknál. Ha valakinek mindig előreállnak a vállai, akkor valószínűleg kötöttek a pectoralis minor izmai.

Külső combforgatók


A combcsont kifelé forgatását egy hat izmot magába foglaló csoport, amely a gluteus maximus (nagy farizom) alatt helyezkedik el. A laterális forgatók közül a legfelső a piriformis (körteképű izom), amely a keresztcsonton ered. A nagy ülőideg általában a piriformis alól bukkan ki.  Az ülőideg-gyulladást sokszor a krónikusan kötött piriformis okozza, amely nyomja az ülőideget.


A másik öt laterális forgató izom, vagyis a gemellus inferior és superior (alsó és felső ikerizom), az obturator internus és externus (belső és külső záróizom) és a quadratus femoris (négyszögű combizom), amelyek az ülőcsont hátulsó oldalán erednek. Mind a hat külső csípőforgató a nagytomporhoz kötődik, vagyis a combcsont kiálló kúpos végéhez. 


Mivel a laterális forgatók felfüggesztve tartják a medencét, mint egy hintát, ha a két oldal között bármilyen szabálytalanság fedezhető fel, a medence ferde lesz. A gluteus maximus (nagy farizom), a gluteus medius (középső farizom), a sartorius (szabóizom), biceps femoris (kétfejű combizom, vagyis hamstring), az adductor magnus (nagy combközelítő izom), adductor brevis (rövid combközelítő izom) és a pszoász (horpaszizom) is mind végeznek másodlagos kifelé forgatást."

Néhány megjegyzés: A combforgató izmok fentebb felsorolt tömkelege megfelelő nyújtás esetén nagy mozgástartományt biztosít a csípőízületnek, és az olyan extrém kifelé forgatások is begyakorolhatók, mint a képen látható kétlábas buddhászana. Sok embernél a  különböző izmok között van egy-kettő, amely rövidebb, ezért bizonyos szögben nehezebben engedi a csípőnyitást. A baddhakónászana és az upavista kónászana, illetve az ardhakúrmászana különböző változataival érdemes kísérletezgetni a csípőnyitás tartományának fejlesztéséhez. A kifelé forgató izmokat a comb befelé történő nyújtásával nyújthatjuk (például az ardhamatszjéndrászana vagy egyéb behajlított térdes gerinccsavaró pózok esetén érezhetjük a piriformis és a kapcsolódó izmok nyúlását). Az ülőideg-gyulladás nem csak a kötött priformis erőltetése esetén alakulhat ki, hanem a hamstring húzódása esetében is, ha az eredési pontnál húzódnak meg és gyulladnak be a szalagok. Ilyenkor lassú a regeneráció, mert az ülőideg folyamatos nyomása minden előrehajlító mozdulatnál hosszú ideig gyulladásban tartja azt. Ebben az esetben a kíméletes gyakorlás a legcélravezetőbb.