"Anatómiaia fókusz - Az aktív elengedés paradoxona
Nagyon fontos ennek az elvnek a megértése ahhoz, hogy művészien elsajátítsuk a mély és harmonikus munkát minden pózban. Az aktív elengedés hatékonysága a következő elvből táplálkozik: Ahhoz, hogy felvegyünk egy pózt, az elsődleges izomcsoportokat használjuk bizonyos mozdulatok végrehajtására. Ha már a pózban vagyunk, akkor el kell lazítani ezeket az izomcsoportokat és az antagonistáikat kell aktiválni, hogy harmonikusan és mélyebben tudjunk dolgozni a pózban.
Például, ahhoz, hogy belemenjünk egy hátrahajlításba, aktiváljuk a törzsegyenesítő izmokat (erector spinae - gerincmerevítő izmok, quadratus lumborum - négyszögű ágyékizom). Végső soron azonban ezek az izmok korlátozzák a hátrahajlítást. Megrövidítik a gerincet és összehúzzák a csigolyatüskéket. Ha megérkeztünk a hátrahajlításba, akkor el kell lazítani a törzsegyenesítő izmokat és aktiválni kell a törzshajlítókat (a hasizmokat). Ez megnyújtja a hátat, teret hoz létre a csigolyatüskék között, és mélyíti a hátrahajlítást.
Ugyanez az elv érvényes a csípőfordításoknál is, például az ardha-baddha-padma-pascsimóttánászana és a baddhakónászana. Kifelé forgatjuk a combcsontot, hogy elérjük a csípőnyitást, de amikor a pózban vagyunk, akkor ellazítjuk a kifelé fordító izmokat azáltal, hogy befelé forgatjuk a combot. Ezáltal sokkal mélyebbre jutunk a pózban. Minden előrehajlításban, mint pl. a pascsimóttánászana, aktiváljuk a csípőhajlító izmokat (különösen a pszoászt és a rectus femorist), hogy belekerüljünk a pózba. Ha a csípőízületet összehajtottuk kb. 16 fokra, akkor nem tudjuk tovább csukni, mert a megfeszült csípőhajlítók útban lesznek. Hogy ezt megértsük, próbáljuk ki a következőt: állva hajlítsuk be a térdünket csak a hamstring és a vádli megfeszítésével.
Nem leszünk képesek teljesen összehajtani az ízületet, mert ugyanazok az izmok, amelyek végrehajtják a mozgást, megakadályozzák annak befejezését. Most húzzuk a sarkunkat a kezünkkel a fenekünkhöz. Ugyanakkor finoman álljunk ellen a kezünknek, mintha megpróbálnánk kiegyenesíteni a lábunkat. Ez a parányi lábnyújtás, amit az elsődleges mozgatók anatagonista izmaival hajtunk végre, ellazítja és kisimítja a lábhajlítókat, és így teljesen össze tudjuk zárni az ízületet.
A pascsimóttánászanában az aktív elengedés elvét úgy alkalmazzuk, hogy a sarkunkat belenyomjuk a talajba. Ezáltal aktiváljuk a hamstringet és el tudjuk lazítani a pszoászt és a rectus femorist. Ha ellazítottuk, akkor a csípőízület elejét teljesen össze tudjuk csukni és teljessé tudjuk tenni az előrehajlítást.
Ez nem azt jelenti, hogy leeresztjük a térdkalácsokat. A kvadricepsz, ami felhúzza a térdkalácsokat, négy fejjel rendelkezik, amiből az egyik a rectus femoris. Ha a rectus femorist (ami az egyetlen, két ízületet összekötő izom ebben a csoportban) ellazítjuk, attól még a másik három (vastus lateralis, medialis és intermedius) tovbbra is húzza a térdkalácsot felfelé és nyújtja a lábat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése