Ashtanga 2020

A ma délelőtti astanga-óra közben látmásom volt. Bepillantást nyertem a jövőbe, a nem is olyan távoli jövőbe. 2020-ban egy új embertípus jelenik meg a földön, vagy nevezzük klánnak, teljesen mindegy, mégpedig az astangások. Ezek olyan különleges emberek lesznek, akik rendszeresen gyakorolják az astanga hat sorozatát, hiszen ez az astanga rendszer teljes kifejeződése, amely ebben a formájában tudja a teljes potenciálját kifejteni az ember életében.


Ezek az emberek nem lesznek sokan, de kiemelkedő képességekkel fognak rendelkezni a többi emberhez képest. Rendkívüli mértékben képesek lesznek elviselni a mentális és fizikai fájdalmat, és olyan akaraterővel fognak rendelkezni, amivel mindent képesek megvalósítani, amit a fejükbe vesznek. Ugyanakkor ezeket az embereket nagyon nehéz lesz manipulálni, vagy bármiféle politikai, gazdasági vagy ideológiai hatalom szolgálatába állítani, ugyanis minden ellen lázadni fognak, ami nem belülről jön, a szívükből.


Nem csak edzett egészségi állapotuk, fiatalosságuk és a szélsőséges környezeti és pszichés hatások elviselésének képessége fogja kiemelni őket az általános emberek közül, hanem fegyelmezett elméjük is. Az astanga rendszer sikeres elsajátításához ugyanis erőre, hajlékonyságra és hihetetlen mentális szívósságra van szükség, és nem utolsó sorban hitre, ami a legtöbb emberből sajnos hiányzik. Az eredményeket látva sokan vonzódni fognak az astanga rendszerhez, de csak nagyon kevesen fognak valódi sikereket elérni benne. 


Azoknak, akik nem rendelkeznek mindezekkel a tulajdonságokkal, szintén van némi esélyük a sikerre, hiszen a folyamat gyakorása önmagában felruház ezekkel a képességekkel. Mégis nagyon sok buktatója van ennek az ősrégi és titkos folyamatnak, és bármilyen emberi gyengeség azt okozhatja, hogy a jelölt letér az úton, és sikertelenségre kárhoztatja magát.


Bár nem lesznek sokan, de én már most is sok mindenkit ismerek, aki ennek a klánnak a tagja lesz. Én magam is sokat fogok tenni azért, hogy a reménnyel kecsegtető jelöltek útját egyengessem az astanga ösvényén, de az utat mindenkinek önmagának kell végigjárnia, csak így reménykedhet a sikerben. Azok, akik töretlenül hisznek abban, hogy képesek lesznek elsajátítani a hat sorozatot, és erre a sziklaszilárd erkölcsi, jellembeli és energetikai alapra építve kezdenek el megismerkedni a belső erő titkaival, reménykedhetnek a sikerben. Azok azonban, akiknek nem elég mély a hite, az eltökéltsége és a motivációja, különböző kifogásokkal félre fognak siklani, és kiábrándulnak az astanga rendszerből.


Vannak, akik lesérülnek, mert nem tudnak megküzdeni a belső akadályokkal. Vannak, akikből a mentális szívósság hiányzik, és könnyebb utat fognak keresni, amelynek az eredményei is elkerülhetetlenül sekélyebbek. Vannak, akik meg se próbálják kihasználni az emberi születésüket arra, hogy kihozzák önmagukból a lelkük mélyén rejtőző potenciált. És vannak, akik a gyakorlás anyagi aspektusára koncentrálva, csupán az ászanák művészi végrehajtására helyezik a hangsúlyt, de még ők is el fognak bukni a mindennapos gyakorlás útvesztőjében, mert nem tudnak befelé, a lényegre koncentrálni. Mindazok, akik ma gyakorolják az astangát, de nem is hisznek abban, hogy valaha eljutnak a hatodik sorozatig, abban az időben már valami teljesen mást fognak csinálni, amiről úgy gondolják majd, hogy ugyanolyan jó, vagy még jobb, mint az astanga, de erről legfeljebb csak önmagukat fogják tudni meggyőzni, az igazi astangásokat sohasem, akik szerényen, de tántoríthatatlanul járni fogják a saját útjukat, a belső öröm útját, és csak mosolyogni fognak azokra, akik feladták és elcsúsztak az ösvényen.


Ha a lakosság teljes számához képest nem is lesznek túlnyomó többségben, önmagukhoz képest stabilan növekedni fog az astanga-klán tagjainak a száma, mert jellembeli tisztaságukkal és belülről fakadó erejükkel egyre több embert fognak meggyőzni és átsegíteni az akadályokon, egy vértelen forradalmon dolgozva, amely nem a tömegek, hanem az őszinte keresők forradalma lesz, akik készek mindent feláldozni a lelki tökéletesség elérése érdekében. Az astanga ugyanis egy mindennapos küzdelem a sérüléseinkkel, az elménkkel, a karmánkkal, az egónkkal, és mindazzal, amit le kell küzdenünk azért, hogy rátaláljunk eredeti lelki önvalónkra. Ha feladjuk a küzdelmet, akkor mindenképpen elbukunk, ha soha nem adjuk fel, akkor pedig csak nyerhetünk. Mindannyian mérlegelhetjük, hogy mire érzünk elhivatottságot. Ha pedig nem hisztek nekem, akkor keressétek vissza ezt a blogbejegyzést 2020-ban, és nézzétek meg, hogy ki hol fog tartani akkor. Practice and all is coming!