50% karma

A napokban hallottam a hírt, hogy egy nagyon kedves barátom, aki már évek óta küszködik ízületi gyulladásokkal, műtétre vár, és gyakorlatilag képtelen a mozgásra, mert a két térde és az egyik csípője folyamatos gyulladásban van. Nos, a lélek számára a fájdalom nem egy könnyen elviselhető dolog, de megedzi, főleg, ha az önmegvalósítás útját járó emberről van szó. Egy materialistára a hosszan tartó fájdalom általában lelkileg is degradáló hatással van, depresszióba esik, elveszíti az életkedvét, a motivációját.


Az orvosok műteni akarják mindkét térdét és a a csípőjét, ami nem kevés költség, és Magyarországon nem is tudják megcsinálni. És utána sem biztos, hogy lábra fog tudni állni, de jelenleg tényleg csak tolószékben tud közlekedni. Egy ilyen helyzetet sokféle módon meg lehet közelíteni, és nem tudjuk igazából átérezni addig, amíg saját magunk nem tapasztaljuk meg. Egy betegség kialakulásában valamilyen százalékban mindig szerepet játszanak a karmikus tényezők, a genetikai hajlam stb. Vagyis olyan dolgok, amelyeket valamilyen szinten nem kerülhetünk el. De véleményem szerint ez sohasem száz százalék, legfeljebb ötven. 


A másik fele, vagy sok esetben még több, igazából rajtunk múlik. Hogyan éljük az életünket, hogyan táplálkozunk, mit és mennyit mozgunk, mennyit stresszelünk, mennyit ülünk a számítógép előtt. Én személy szerint úgy gondolom, hogy nem természetes az, ha az ember negyvenévesen tolószékbe kényszerül (és most rugaszkodjunk el barátom példájától, mert minden eset egyedi, inkább általános motiválónak szántam ezt a bejegyzést). A tapasztalataim szerint a legtöbb kárt akkor tesszük magunkban, ha nem mozgunk, nem jógázunk, ugyanis a mogzató szervrendszerünk berozsdásodik, beszűkül, és a karmikus tényezők, valamint a kedvezőtlen életmód hatásai halmozottan jelentkeznek. 


A boldogság pedig nem csak hogy ötven százalékban, de igazából száz százalékban a döntésünk, a választásunk, a hozzáállásunk és a látásmódunk függvénye. Egy egészséges ember nehezen érti meg, milyen kiszolgátatottá válik az, aki tolószékben éli az életét, és a természetes életfunkciók végzése is mekkora küzdelem a számára. De ebben a helyzetben is találhatunk célokat, amelyekért érdemes élni, és kifejleszthetjük azt a látásmódot, amivel a látszólag rosszabb helyzetből is a lehető legjobbat tudjuk kihozni. 


Azt szoktam mondani, hogy amíg élünk és lélegzünk, addig tudunk jógázni. Akár az ágyon fekve, akár a kerekesszékben, számos olyan ászana és pránájáma van, amit gyakorolhatunk, a meditációról nem is beszélve. Amíg van elméd, addig a meditáció a legjobb eszköz ahhoz, hogy a száz százalék potenciált kihozd magadból, és elérd a száz százalék boldogságot. Mostanában felkapottá vált egy amerikai motivátor, Nick Vujicic, aki  kezek és lábak nélkül született. Gyermekkorában véget akart vetni az életének, de végül megtalálta a motivációt, hogy felálljon és tovább küzdjön, sőt, olyan embereket is képes inspirálni az élet szeretetére, akik nála százszor, ezerszer jobb helyzetben vannak. 


Szóval ha bármikor elkeseredünk, és elkezdjük önmagunkat sajnálni, akkor gondoljunk arra, hogy vannak olyanok, akik nálunk sokkal jobban szenvednek, és mégsem adják fel. A boldogság választás kérdése, és még ha meg is kell tanulnunk néha elfogadni az elkerülhetetlent, mindig megválaszthatjuk az attitűdünket, és a legrosszabb helyzetből is kihozhatjuk a legjobbat.