A keddi jógatáboros nap beszámolója következik. Enyhén fáradtan ébredtem fél hatkor, mivel sokáig tartott tegnap az éneklés, és utána még blogoltam. A reggeli órán ma jelentősen kevesebben voltak. Volt, aki Dubrovnikba indult kirándulni, volt aki szimplán befáradt. Reméljük, még fellendül az amúgy fegyelmezett óra-látogatottság. A gyakorlásba beletettem egy-két extra ászanát a 4. és 5. sorozatból, a változatosság kedvéért.
Jóga után a parkolóban ismét nyomtunk egy kis Beast Traininget. Szeretem egész nap érezni a széles hátizmaimat, úgyhogy arra is húztunk egy párat. Szerencsére ma jutott a reggeliből, ami műzli volt tejjel, és vajas-sajtos kenyér. Azóta is mindenki a hétfői zabkását emlegeti, amiről lemaradtam... Reggeli után egy kör görkorira indultunk. Andiéknak még mindig nehezen mennek a lejtők, úgyhogy nem volt olyan gyors az egész kör. Utána strandolás Zlatni Raton, vagyis az Aranyszarvon, először a jógásokkal, utána a családommal. Általános fáradtságomnak köszönhetően bármikor letettem a fejemet egy kis napozásra, szinte rögtön horkolni kezdtem. Hiába, nekem a jógatábor nem a henyélésről szokott szólni...
Kristóf és Banki Sziget-projektje idén nem annyira indult még be, mint tavaly. Pedig már találtak bóját, matracuk is van bőven, csak egy a baj, hogy minden nap kilyukad egy, vagy elfújja a szél. Ma délután négyen-öten voltak egy kétszemélyes matracon a strandröpi-pálya mellett, amikor a délutáni jógaórára jöttem. Integettem nekik, hogy fél hétkor Thaibox-edzés.
Utána elkezdtük a pránajámát. A délutáni jógaórán is voltak vagy 30-35-en. Ma is felkerekedett egy picit a szél, úgyhogy napközben ismét csodálhattam a Kite-osokat. Egyre jobban tetszik, és most tudtam meg, hogy Közép-Kelet-Európában ez a ritka helyek egyike, ahol ki lehet próbálni... A jóga-gyakorlást pránajámával kezdtük, kapálabhátit és bhásztrikát vettünk többféle módozatban. Utána Szabó Andi, a.k.a a "Mosolygós Gyilkos" vette kezelésbe a jónépet egy alapos vinyásza flow órával. Azt hiszem, az atmás oktatók egyike sem hazudtolja meg önmagát, és a délutáni órák se maradnak el a reggeli astanga intenzitása mögött, csupán a szettek változnak.
Közben én ismét három jelölttel a kettes sorozatot gyakoroltam. Lassan kezdek belejönni, bár a sok szél és levegőjárás még midig zavar azért. A gyakorlás után hazaugrottam egy pólóért, mert estére azért lehűl a hőmérséklet 27 fokra, és én abban már fázom :-). Gondoltam, hogy görkorival gurulok vissza, nehogy lemaradjak a Thaiboxról. Feleségem profétikusen megjegyezte, hogy mekkorát fogok esni siettemben. Hát persze, hogy bejött, pedig sikeresen küzdöttem meg a nagy lejtővel is, de a végén, amikor már majdnem ott voltam, nem vettem észre egy csatornarácsot, és frankón el is vágódtam benne. Egy lány riadtan szólt oda: " Dobre?" Persze, intettem, aztán már fel is pattantam, de azért a térdemról a szokásos helyen lejött egy kis bőr. Úgyhogy Panni begyulladt körömágyához ez már a második sérülés, ami a táborban megesett. Szerencsére eddig senki más nem zúzta le magát, és nem tapostak tengeri sünre sem.
Lényeg a lényeg, námi ugrókötelezés után elkezdük a paóba lenyomni a Roland által előírt gyakorlás-szetteket: 4-6-8-10-8-6-4 szisztémában az egyenes ütéseket, és párosával a köríves rúgásokat. Jó pörgős volt, le is izzadtam rendesen. A végén még ütöttünk néhány kombinációt. Banki ma a hátát fájlalta, úgyhogy nem ütött, helyette boxzsáknak használtuk :-).
Thaibox után visszagurultam, vacsorára jóféle gyümölcsleves volt, és az ebédet se feledjük: kicsharí (rizs-dál főzelék), ami nagyon finomra sikerült, saláta és jó nagy vajas kenyérlángosok. Az elemózsiával mindenki teljesen elégedett, meg a jógaórákkal, meg a tengerparttal is szerintem. Mindent összevetve ez sokkal puccosabb hely, mint Pula, úgyhogy jó eséllyel ide fogjuk áthelyezni a jógatáborok helyszínét a jövőben is. Az ideutazás kicsit hosszabb, de szerintem megéri. És az, hogy látatlanban hatvanan bevállalták, szintén ezt támasztja alá...
Lehet hegyet mászni, kajakozni, banánozni a tengeren meg még egy rahedli más sportot űzni. És a kis kavicsos partot is kezdem már megszeretni, a gyerekeket meg el se lehet onnan rángatni. Kislányom inkább a parton pancsikol és kavicsvárakat épít, mert ugyanolyan fázós, mint én, és két perc után ki akar jönni a vízből. De azért élvezi a nyaralást, ráadásul az összes barátja-barátnője is itt van. Holnap további kalandok várnak ránk, amikről majd beszámolok, ha túléltük őket :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése