Végső simítások

A pascsimóttánászana témáját ebben a bejegyzésben szeretném lezárni. Az alábbi elveket én az összes előrehajlításra egyaránt használom, úgyhogy a többinél is érdemes elővenni őket. Az első dolog az, hogy a pascsimóttánászana neve azt jelenti, hogy "nyugati nyújtó póz", ami arra vonatkozik, hogy a test hátsó (nyugati) felét nyújtjuk. A keleti kultúrában az emberek ugyanis reggel keletre, a nap felé fordulva gyakoroltak, és így a test elülső oldala a keleti oldal, a hátsó pedig a nyugati. A pascsimóttánászanában a lábujjaktól kezdve a szemöldökünkig végignyújtjuk az izmokat, amelyek a testünk hátsó oldalán helyezkednek el.  


Ahhoz, hogy a teljes nyújtást elérjük, két fontos pontra kell figyelni: a sarkunkkal, nyújtózkodunk előre, el az ülőcsontoktól, az ülőcsontokkal hátrafelé nyújtózkodunk, és a fejtetővel előre. Az egész olyan lesz, mint egy hajtű: A gerinc nyúlik a fejtető és az ülőcsontok között, a lábak pedig a sarok és az ülőcsontok között. Akinek rövid a hanstringje, az általában arra hajlamos, hogy kifordítja a combjait, hogy a térdei kifelé hajoljanak, és befelé fordítja a bokáját és a lábfejeit. Ezért tudatosan befelé kell forgatni a combokat, a belső combizmokat is aktiválva (a combok enyhe összeszorítása segíti a bandha-izmok akitválását és tudatosítását is), és így nem csak a négyfejű combizmot fogjuk feszíteni, ami bizonyos mélység után akadályozná a medence további előrebillenését.


A combok azért természetesen aktívak, és a térdkalácsokat a combtő irányába húzzuk velük. Az aktív combizom, mivel a hamstring antagonistája, elősegíti annak nyújtását, ha feszítjük. A láb ülőcsontokból való tudatos előrenyújtásával együtt védi a hamstringeket is. Térjünk rá a térdre. Ha a hamsting túl rövid, akkor be lehet hajlítani egy picit a térdet, és aláhajtogatni egy törölközőt. De ilyenkor is törekedni kell a térdhajlat lefelé nyomására. ha viszont ezáltal a kereszcsont nem tud előrebillenni, akkor inkább az ülőcsontok alá tegyük a magasítást, és a térdet csak a levegőben tartva hajlítsuk be. 


A lábfej pipáltatásánál a sarkainkkal nyújtózkodjunk előre, és a rüsztöt húzzuk vissza (a lábizmok segítségével) a térd felé. Ha a sarok elkezd felemelkedni, akkor húzzuk lefelé is, hogy elkerüljük a hiperextendált térdet, aki hosszú távon gyengíti a térd statikáját. A lábfejet forgassuk enyhén kifelé, hogy a belső bokák összeérjenek, és a külső talpélek párhuzamossá váljanak, mintha a talajon állnánk pl. lefelé néző kutyában. Ideális esetben (ha a vádli és az achilles-ín engedi) a lábfejet akár 45 fokban is vissza lehet pipáltatni a sípcsonthoz képest. Az ujjainkkal vagy a tenyerünkkel szintén elősegíthetjük a pipálást és a kifelé forgatást. 


A felsőtest helyzeténél a következőkre figyeljünk: A medencét fektessük rá a combokra, úgy, hogy a gerinc a fejtetőig bezárólag maradjon egy egyenes vonalban a keresztcsonthoz képest. Minél nagyobb a hajlat az ágyéki szakaszban, annál több terhelés esik a porckorongokra. A csípőtaréjokat süllyesszük a combizmokba, miközben a bordaívet nyújtsuk előre és távolítsuk a csípőtaréjtól. Természetesen közben aktívak a bandhák, vagyis emeljük a gátat és befelé húzzuk a hasfalat. Ez segíti a törzs nyújtását előlről és hátulról is, miközben a törzs "odaszívódik" a combokhoz. 


Sokkal fontosabb, hogy minél kevesebb rés legyen a comb és a medencetaréj, illetve a comb és a bordaív között, mint az, hogy a fejünket benyomjuk a térdeink közé, főleg, ha a mellkas pedig magasan van a levegőben, és görbe a hátunk. Törekedjünk a gerinc nyújtására, és a könyököket húzzuk ki két oldalra, mintha eveznénk. Ha engedjük a vállainkat felcsúszni a füleinkhez, akkor lezárjuk a nyaki gerinc-szakaszt. Helyette a vállakat vigyük hátra és lefelé, és szélesítsük, a lapockákkal együtt. Ez egy olyan mozdulat, mintha eveznénk, és közben egyidejűleg emeljük ki a szegycsontunkat is. Képzeljük el, hogy egy zseblámpa van a szegycsontunkra rögzítve. Ha a fénynyaláb lefelé irányul, a térdeinkre, akkor valószínűleg púposítjuk a hátunkat. Helyette emeljük ki a szegycsontot úgy, hogy a fénynyaláb előre mutasson, a lábujjainkra. Azt is elképzelhetjük, hogy a lengőbordáknál fogva előrehúzza valaki a törzsünket.


A nyakunkkal nyújtózkodjunk, a fejtetőnkkel is nyújtózkodjunk a gerinc meghosszabbításának vonala mentén. A nyak legyen hosszú, laza és maradjon semleges helyzetben, vagyis ne is lógassuk le, de ne is feszítsük hátra a fejünket. Ideális esetben, ha a lábfejeket sikerül megfelelően pipáltatni, akkor a homlokunkkal elérhetjük a lábujjainkat. A fenti kép sem teljesen helyes ebből a szempontból, mert az illető megemeli a sarkait. Ha nem sikerül semleges nyakkal a lábujjakra irányítani a dristit, akkor nézhetjük a sípcsontokat is. Az állunkat a sípcsonthoz érinthetjük, de ez önmagában nem cél, inkább a fentiekre koncentráljunk. 


És végül egy részlet Lino könyvéből a pascsimóttánászana hatásairól: "Nagyon lényeges, hogy kontroll alatt tartsuk a múla bandhát és az uddíjána bandhát, amikor ezt az ászanát gyakoroljuk. Az erőteljes előrehajlításokban valamennyire erőteljesen hatol a tüdőbe. Amikor a két nyílást (a végbélnyílást, illetve a húgyvezeték nyílását) elzárva tartjuk a múla bandha segítségével, akkor a levegő képes stimulálni a szusumná nádit. A belégzés (prána váju) és a kilégzés (apána váju) növeli az emésztési tüzet (agnit), és elősegíti a belső szervek tisztítását. A máj, a láp, a tüdő és a vese egyaránt fontos szerepet játszanak a vér tisztításában, ami elengedhetetlen a jó egészséghez. Ha friss, oxigéndús vér áramlik a hastájékra, ahol minden betegség kezdődik, akkor a szervek tiszták, egészségesek és erősek maradnak. A pascsimóttánászana a bolygóidegre is jó hatással van, megerősíti és megtisztítja az egész testet, beleértve  a szívet is, és keménnyé, súlyfölöslegtől mentessé teszi az egész testet.