Azt gondolom, hogy egy jóginak el kell jutnia arra a szintre, amikor mindenkinek őszinte tisztelettel tudja mondani ezt az üdvözlést, még annak is, akivel nem ért egyet, vagy akivel különbözik a véleménye valamilyen dolgokban. A múlt heti astanga-cikksorozat egyik tanulsága is az volt a számomra, hogy ha túlzottan mereven ragaszkodunk az astangáról alkotott "tradicionális" felfogásunkhoz, megközelítéshez, akkor feláldozhatunk olyan dolgokat, amiket nem feltétlenül kellene. Illetve, ha a tanár úgymond tekintélyt parancsol, akkor önmagát is egy dobozba helyezi, ezzel lekorlátozva bizonyos transzformációs folyamatokat.
Ugyanakkor a másik fele is fontos, ha nem tiszteljük a tanárt, az arra utal, hogy nem vagyunk hálásak azért, amit kaptunk tőle, és ezzel pedig a saját előrehaladásunkat akadályozzuk, mert megrekedünk az egó szintjén, ahelyett, hogy belelényegülnénk a jóga felülről lefelé áramló folyamába, aminek a tanár csak a közvetítője, tegye azt így vagy úgy. A múlt heti cikksorozatra nagyjából egy komment érkezett, ami töprengésre késztetett. Természetesen, mint ahogyan a "kóstolgató" kommenteknél lenni szokott, névtelen volt a kommentátor, és a kérésemre sem fedte fel a kilétét. Márpedig engem azért érdekelt volna, hogy ki volt az, mert arra hivatkozott, hogy az Atmába járt vezetett órákra, és így valószínűleg ismerem az illetőt. Nos, idézem a kommentet, amelynek szerzője valószínűleg egó-ügyi okokból ragaszkodik a névtelenségéhez:
"Nálam ez pont fordítva volt...idegesítő volt egy idő után a gyors, pattogós, számolós vezetett órák az Atmában. Szinte sohasem tudtam 5 mély lélegzetig kitartani az adott ászanát, vagy csak nagyon ritkán, mert a kb felénél jött a következő gyakorlat. Egy átlag Mysore óra nálam több mint kétórás és nem vagyok kiszolgálva a "tanár" számolásának és a köztes gyakorlatok demonstrálásának nézésében úgy, hogy közben folyamatosan megszakítja az óra menetét. Állandó megállások a folyamatosság teljes hiányát éreztem a vezetett órákon. Bandha, dristi sokkal tudatosabb lett nekem, amióta Mysore-t gyakorlom. Csak a kezdőknek ajánlom a vezetett órát, meg losereknek:))!"
Önmagában semmi probléma nincs azzal, ha egy gyakorlottabb jógázó jobban megkedveli a Mysore órát, mint a vezetettet. Bár Mysore-ban, a Main Shalában is az a rendszer, hogy hetente egyszer vezetett óra van mindenkinek, pontosan azért, hogy elejét vegyék az ilyen függetlenkedésnek, és erősítsék a tanítványok érzetét, hogy alá vannak rendelve a tanár irányításának. Másrészről engem például egyáltalán nem zavar a vezetett óra, én is arra járok minden héten.
Mellesleg kicsit hihetetlennek hangzik nekem, hogy valaki heti hatszor két és fél órát gyakorol. Én azt vettem észre, hogy a legtöbb gyakorlónak kb. másfél óra a Mysore sorozat, a vezetett óra pedig két óra hosszú. De mindegy, térjünk vissza a megjegyzés lényegére.
Nem azzal van a gond, amit a kommentelő mond, hanem azzal, ahogyan azt teszi. Ebből a megnyilvánulásból a tisztelet teljes hiánya árad, ami szerintem nem célravezető. Még ha úgy is látjuk, hogy a vezetett óra inkább a kezdőknek szól, mindenki volt valaha kezdő, és szerintem örök hálát kellene érezni azok felé, akik ebben a kezdeti időszakban megtanították nekünk a sorozatok részleteit. Én legalábbis így érzem minden tanárom felé, akitől valaha is tanultam, vagy a jövőben tanulni fogok. A lúzerezést meg végképp nem találom helyénvalónak ebben az esetben.
Itt megint ez a "Kiválasztottak vagyunk" hangulat jön le, ami olyan sok rosszat tett már az astangának. "A mysore gyakorlók fejlettebbek, mint a vezetett órára járók" - ez a fajta diszkrimináció végképp kellemetlen hangulatot szül. Még a végén sárga Óm jelet kell viselnie annak, aki nem tudja fejből az egyes sorozatot... Álljunk már meg egy pillanatra! Valamikor régen hallottam valakit, aki azért panaszkodott, hogy miért járnak olyan sokan astangára az Atmába. Azt mondta, hogy amíg mi nem kezdtük el nyomni az órákat, addig csak egy szűk kör gyakorolta Magyarországon az Astangát, és úgy érezték nyilván, hogy ők a kiválasztottak, Isten kegyeltjei, és másnak nincs is joga hozzájutni ehhez a tudáshoz.
Ezt nevezik kicsinyes, fösvény mentalitásnak, ami teljesen idegen a jógától szerintem. Én azt gondolom,hogy mindenkinek joga van megismerni az astanga rendszerét, és mivel én egy értékes dolognak tartom, ezért minél többet teszek is annak érdekében, hogy megismertessem az emberekkel. És amikor már nagyobb számokról van szó, akkor egy kisebb csoportnak ezen belül egyre nehezebb fenntartani az "elit klikk" hangulatát, például azzal, hogy "mi mysore gyakorlók vagyunk". Főleg akkor, amikor én a vezetett órákon már olyan felkéréseket kapok, hogy "Mikor lesz már vezetett 3. sorozat?", amire persze nemet mondtam, mert az már szerintem is egyéni gyakorlásra való, és nem csoportos foglalkozásra.
Szóval ennyi, és még egyszer szeretném tisztázni azt, hogy én magam milyen értelemben használom a lúzer kifejezést, mert a kommentelő ezt nyilván tőlem kölcsönözte. Az én megértésem szerint a lúzer az, aki elveszteget valamilyen lehetőséget, elmegy mellette, anélkül, hogy kihasználná. Mivel mindenkinek szabad akarata van, ezt nem mindig tudjuk megakadályozni, de felhívhatjuk rá a figyelmét, hogy mit készül elszalasztani, és akkor hátha tudunk rajta segíteni. Vagyis az én dolgom, hogy lúzerekból győztesejet csináljak, és ha sikerül, akkor természetesnek kéne lennie a hálának.
De az, aki jógázik, aki a jóga útján halad, akár vezetett, akár mysore stílusban gyakorol, akár bármilyen más irányzatot követ, az én szememben semmiképpen sem lúzer. Inkább az a lúzer, aki annak ellenére, hogy jógázik, nem tud kilépni ebből a fösvény, diszkriminatív mentalitásból, és elfogadni másokban az értéket. És ez elvezet minket a holnapi témánkhoz, mégpedig az alázathoz és a hűséghez. A nem sokára megjelenő Astanga-profilok interjúban ugyanis úgy érzem, nem sikerült megfelelően kifejtenem az álláspontomat Astangini kérdésével kapcsolatban: "Milyen a jó tanítvány?" - úgyhogy erre holnap teszek még egy kísérletet.
4 megjegyzés:
Mi olyan nagy különbség van a 3. és az 1., 2. sorozat között hogy a 3. csak egyéni gyakorlásra való míg az első két sorozatot Mysore és vezetett óra keretében is gyakorolják? Kérdem ezt úgy hogy még nem gyakoroltam a 3. sorozatot és nyilván a nehéz gyakorlatok miatt nehézkesebb, döcögősebb együtt gyakorolni de én az első két sorozatnál sem törekszem arra hogy hajszálpontosan együtt mozogjak a többiekkel vagy az óravezető által diktált tempóval(nyilván bizonyos határon belül, nem nagy mértékben eltérve), és nem is hiszem hogy kell, a vezetés szerintem irányvonalt ad, de attól még a saját érzeteimmel, igényeimmel is próbálom összhangba hozni, bár néha tényleg nehéz mert néha nekem is túl gyors, máshol meg túl hosszú amikor pl el kell magyaráznia a tanárnak egy pózt egy új embernek, szóval igen, vezetett sorozatnál az ember nem teljesen a maga tempója, érzetei szerint gyakorol.
Pattabhi Jois is tartott vezetett 3. sorozatot (ezt biztos ismered: http://www.youtube.com/watch?v=odJyi07KiLM&feature=related) bár ez talán csak alkalmi, bemutató óra jellege miatt volt vezetett. Szerintem csak azért nem szoktak vezetett 3. sorozatot tartani mert arra alig járnának mivel kell hozzá egy erős első két sorozat alap és a legtöbb ember mire eljut odáig abbahagyja az egészet vagy a kommentelő által említett nehézségek és a nyugodtabb befelé fordulási lehetőség miatt egyedül kezdi gyakorolni nemcsak a 3. de az első két sorozatot is. De nem tudom ezen kívül mi tenné egyéni gyakorlásra valóvá a 3.at vs. első kettő vezetett is lehet, főleg hogy megsérülni, rosszul végezni a gyakorlatot itt is lehet még komoly tapasztalati háttérrel is (gondolom). Persze Mysore alatt is van igazítás de Mysore reggel van, a legtöbb ember este ér rá, amikor viszont pl. nálatok vezetett órák vannak, ha nem akarok különcködni akkor azt a sorozatot csinálom amit a többiek. A lúzerezést meg én általában senkire nem tartom megfelelőnek, én plegyszer használtam ezt a szót, akkor is magamra és akkor is szarkasztikusan értettem, nem valóban értettem a szót magamra hanem mint egy mások által kedvelt szót a hozzám hasonlókra, de nem tartom magam annak, és senki mást sem az eltérő mentalitás ellenére sem, még azt sem aki magát annak gondolja, hisz egyszer fenn egyszer lenn az életben. Amúgy érdekes, van akit az ösztönöz ha vesztesnek érezteti magával magát mert amint beáll a viszonylagos idill, fuldokol benne, kezd megzakkanni de ez egy másik téma csak eszembe jutott. Amúgy a 3. sorozatot szerintem egyszerűsítve kéne gyakorolni pl a 2. sorozatnál még OK hogy az egész álló részt elgyakoroljátok, a 3.nál viszont már talán bocsánatos ha pl csak a rövidítettet veszik, meg pl a visvamitrasana-vasisthasana után következő ékapádás gyakorlatokat egybe venném közöttük levő vinyásza nélkül, tehát jobb-baloldal egy-egy folyamat. Nem hiszem hogy csalás az ha leegyszerűsítve menne a 3. sorozat. Azt ötletelted nekem hogy akkor nyissak én jógastúdiót és majd ott úgy csinálom ahogy akarom de nekem nincsenek ilyen ambícióim. Jógatanári sem. Éva
A tisztelet nem lehet elvárás tárgya. A "beszólogatós" és "tiszteletlen" megjegyzések csak következményei a tetteidnek, és a megjegyzéseidnek. Figyelemmel követve blogodat úgy láttam, tiszteletet te sem adsz meg senkinek, csak ha az érdekeid úgy kívánják. Nem értem, mi a problémád?
Nekem semmi problémám nincs. A bejegyzés arról szólt, hogy egy tanítványnak kötelessége tisztelni a mestereit. Én az összes eddigi mesteremet tisztelem és hálát érzek feléjük. Nem bólogatok mindenre, nem értek egyet mindenkivel, de ha valakitől kapok valamit, akkor azt megköszönöm. Szerintem ez így természetes, de lehet, hogy másoknak nem az. Évi gondolataira majd a későbbiekben reagálok bővebben.
Ha valakinek van itt problemaja - akkor pont Nevtelennek :-)
Irina
Megjegyzés küldése