Az első gondolat az ászanák és az energia-áramlás témáját boncolgatja. Valóban, én is egyetértek azzal, hogy a jóga (és azon belül az ászanák) célja az, hogy elősegítsük a prána áramlását a nádíkban (meridiánokban). Mivel a főbb nádík a lábkörmöktől indulnak, és a kezeink körmeinél érnek véget, az ászanák által a testrészeinket bizonyos energetikai mintákba rendezzük, amelyekben a légzés és a bandhák segítségével keringetjük az energiát.
Ilyen értelemben véve valóban lényeges, hogy megfogjuk a lábujjainkat a kezünkkel például a pascsimóttánászanában és a baddha-padmászanában. E két pózt a klasszikus jógairodalom is kiemeli, és Ramaswami szerint is mudrának tekinthető mindkettő, annyira mélyreható energetikai hatással rendelkeznek.
Azzal viszont nem feltétlenül értenék egyet, hogy a földdel való kontaktus energia-veszteséget okoz. A föld, a többi természeti elemmel együtt (víz, tűz, levegő, éter) egyaránt a prána forrásai, és az energiarendszerünk tudatos használatával ezt a pránát magukba tudjuk szívni és raktározni tudjuk. Az álló pózoknál például a talpunk stabil helyzete olyan, mintha földbe gyökerezne a lábunk, hogy kiszívjuk onnan a pránát. Az ülő pózoknál is a múla-bandha erős kapcsolatban van a földdel. A kusafűnek, őzbőrnek stb.inkább azt a jelentőséget tulajdonítanám, hogy szigetel és puhít. De néha a meleg homokban, a harmatos fűben vagy egy patak vizében is jólesik mezítláb gyakorolni.
A segédeszközökkel kapcsolatban sem vagyok annyira vaskalapos, mint Pattabhi vagy Maehle. Az övvel kiváltképp az a helyzet, hogy ha valaki nem éri el a lábujjait, akkor már úgyis meg van szakítva az áramkör, csak az öv segítségével legfeljebb jobban tudunk nyújtani, és hamarabb el fogjuk érni a lábujjakat, amikor is az övre már nem lesz szükség. Tehát én az elején engedem használni, mert néha segíti az ászana helyes végrehajtását. Úgy látszik, a tégla, pokróc stb ellen nincs kifogásuk, szerintem az a lényeg, hogy konstruktívan alkalmazzuk, és ne ragaszkodjunk hozzá, hanem engedjük el, amikor már nem kellenek.
A Lólászana javaslat nagyszerű, mi is szoktuk gyakorolni az Iron jóga órán. Sok embernek a csaturanga sem megy, arra pedig érdemes néhány core-erősítő gyakorlatot is elvégezni.
A láb-helyzetekkel kapcsolatban az előrehajlításban némileg különbözik a véleményem Maehlétől. Kezdjük a végén: a spiccet azokban a pózokban láttam használni, ahol a lábainkat fölfelé nyújtjuk (Upavista kónászana B, Úrdhva-mukha-pascsimóttánászana, Krouncsászana stb.) Igaz, hogy a Tittibhászanában is spiccelünk, de nem hiszem, hogy azért, mert túl intenzív az előrehajlítás. Inkább azért, mert a spiccelés elősegíti az egész láb nyújtását a csípőízületből kiindulva. Viszont az Utthita-haszta és szupta-pádángusthászanáknál csak a C verzióban engedek spicceltetni. A spiccnél vigyázni kell, hogy ne feszítsük le a lábujjakat teljesen, mint a táncosok, hanem terpesszük szét és nyújtsuk, hogy elősegítsük az energia szabad áramlását.
Való igaz, hogy a lábfej pipáltatása plusz nyújtást eredményez a hamstringben, mivel a hamstring a medencéhez és a lábszárcsonthoz kapcsolódik, így a csípő hajlításával és a térd kiegyenesítésével egyaránt hozzájárulunk a nyúlásához. Az előrehajlításnál természetesen a vezérelv ez kell, hogy legyen, hogy a gerinc a keresztcsont folytatásaként, egyenesen nyúljon előre. A medence billentését sokkal jobban megkönnyíti az, ha behajítjuk a térdünket, mint az, ha a térd nyújtva van, de a lábfejet nem feszítjük vissza.
Abban igazat adok Maehlének, hogy ha pl. valaki teljesen rá tudja fektetni a felsőtestét a combjaira, akkor még mindig túl lehet húzni a hamstringjeit a lábfejek erőltetett visszapipáltatásával. Ennek ellenére a "közepes" helyzetet nem reklámoznám, hanem azt ajánlom, hogy próbáljunk bokából pipáltatni, de figyeljünk oda, hogy mennyi az, ami még biztonságos. Ha például túlzottan hátrahúzzuk a lábfejünket a homlokunk felé, akkor a sarkunk felemelkedhet, ha a térdünk hajlamos a hiperextenzióra.
Arra is figyelni kell a pipálásnál, hogy a lábujjakat ne feszítsük még pluszban vissza, hanem bokából pipáltassunk, és a lábfejek legyenek semleges helyzetben, a lábfej folytatásaként kinyújtva. A holnapi bejegyzésben (egyelőre) véglegesen lezárjuk a pascsimóttánászana témáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése