Ma Mónival voltam, ami könnyedebb élmény volt, bár sok részlettel foglalkozott ő is igazítás közben. Igazából egyikünk se olyan szimplán és lényegretörően közelítette meg a dolgot, mint Manju. Jegyzetet is kaptunk tőle, amiben az összes 1. sorozatos póz igazítása le van fotózva, de ne kérjétek el tőlem, mert tilos fénymásolni :-).
Utána a szokásos mantra chanting, és kérdések-válaszok. A harmadik napra már kezdtem érezni a jobb vállamat, mert mindenki minden áron le akarta nyomni a földig a praszárita C-ben, de persze nem sikerült nekik. Meg az alkaromat is megcsavargatták. Az volt az általános vélemény, hogy túl kötött a vállam.
Péntek reggel valamilyen hirtelen elhatározást követve görkorival indultam a workshopra. Egy óra görkorizás a hajnali Budapesten, jó mélyen letüdőzve a szmogot - a legegészségesebb dolog! Mire odaértem, annyira fellelkesedtem, hogy megkérdeztem Natashát, nem gyakoroljuk-e ma a 3. sorozatot, mire beleegyezett. Manju is rábólintott, hogy csináljuk csak nyugodtan.
Szóval lenyomtuk az állókat, aztán várom, hogy most akkor visvámitrászana vagy valami, erre Natasha (meg mindenki más) elkezdte a 2. sorozatot. Na, mondom, pedig mennyit vártam az isteni jelre, hogy végre egy tanárral gyakoroljam a 3. sorozatot, aztán most ennek is lőttek.
Azért serényen lenyomtuk a 2. sorozatot, aztán a vége felé Natasha csak átváltott a 3.-ra. Na szép, mondom, félfáradtan álljak neki itt villantani a kartámaszokat? Végül azért csak megcsinálgattuk, bár az ékapádás pózok a jobb lábbal továbbra is problémásak nekem. A kartámaszok nem gond, és a sorrendet is tudtam, úgyhogy a végén mindenki utánam csinálgatta. Natasha leállt a matszjéndrászanánál, én azért végigcsináltam. A befejezőket már nagyjából együtt csináltuk, bár Tom és Thomas akkor már rég befejezték a gyakorlást.
Ugyhogy megvolt a tűzkeresztség, első alkalommal csináltam a 3. sorozatot tnaár jelenlétében, méghozzá ez a tanár Manju Jois volt! Hozzá kell tenni, hogy nem igazított bele egyet sem, de legalább végignézte, és megdicsért a végén, hogy végigcsináltam. Életem gyakorlása volt!
Ma végigvettük az igazításokat a szétubandhászanáig. Natashát kértem meg, hogy gyakoroljunk párban, vesztemre. Ez a nő egy könyörtelen kórboncnok. El is neveztem az igazításait magamban bodybag-adjustmentnek. Vagyis amikor a hullát bepakolják a hullaszákba, és lassan kihűl, azt szokták kb ennyi beleéléssel kezelni. Minden pózba beerőszakolt, azt mondta, ne csináljak semmit, majd ő összerakja. A bőrt húzta a vállamról, majd leszakadt, én meg vonyítottam. Mondjuk ahhoz képest délután úgy éreztem magamat, mint akit kicseréltek egy vadiúj fullextrás modellre, de azért ez egy kicsit kuncsaft-riogató volt. Ő meg csak legyintett, hogy erős vagyok, kibírom.
Szóval így elvoltunk. A workshop végén még szép diplomát is kaptunk, hogy legyen mit lobogtatni. Utána átgurultam az Atma Pest-be, kisvártatva a workshopos csapat is beállított Manjuval és Tommal az élen, és jóízűen beebédeltek. Utána érzékeny búcsút vettünk egymástól, és megbeszéltük, hogy majd gyakorolunk együtt. Délután újult lelkesedéssel tartottam az órákat, kipróbáltam néhány manjus fogást. Persze azért finoman nyomtam, nem úgy, mint Natasha, a boncológép.
Egész héten azon gondolkodtam, hogy hol lettem volna szívesebben, Manju workshopján, vagy David Swensonén, Berlinben? Az első nap nagyon nem jött be, nem voltam ráhangolódva. Azt mondják, ha az ember tanulni megy valahová, akkor üres csészével kell mennie, mert ha tele van, akkor nem tud már többet tölteni bele. Valószínűleg ez lehetett velem is a baj az első napon. Utána, ahogy ürült a csészém, és egyre jobban értékeltem Manjut és a többieket is, egyre lelkesebb lettem. Az utolsó nap igazi csúcsélmény volt. Nem bánom, hogy itt voltam és nem Berlinben, bár ha nem egy időpontban lett volna, lehet, hogy azt is fontolóra veszem.
Ötven ember között szerintem meg se mertem volna próbálni a 3. sorozatot, annyi jó villantó ember volt ott biztosan. Itt meg csak hatan voltunk, mindenkivel volt ideje bőven foglalkozni Manjunak. Azt mondta, hogy ez neki hálidéj volt, mert a jövő héten 60 embernek fog workshopot tartani. Úgyhogy a az érzés maradt meg bennem, hogy a megfelelő helyen voltam a megfelelő időben, és egy lépéssel beljebb vagyok az astanga megismerésében. Itt pedig a fotóalbum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése