Jóga vagy nem jóga - az itt a kérdés!

Az utóbbi hónapokban rajtam úrrá lett "ájlávjúóll" ultraliberális hangulatomba is be-becsap olykor azért a villám. Nem a saját igazam védelmezése miatt ragadtam most ismét billentyűzetet, mert azon már sok védenivaló nincsen. A Gauranga-jelenség immáron visszavonhatatlanul beleivódott a magyar jógás közéletbe, és ezt mindenki úgy reagálja le, ahogyan akarja, nothing can stop me baby!

Na mindegy, térjünk a tárgyra. Újdonsült felháborodásom tárgya egy cikk, amit önmagam tollából még a legvadabb véresszájú korszakomban sem nagyon tudtam volna elképzelni, pedig én is szerettem odamondogatni ennek-annak. Ám szerzőnk ezúttal mintegy szélmalomharcot próbál folytatni az uralkodó jóga-trendekkel, és közben alaposan félre is informálja a nagyérdemű köznöséget. Nos, akkor lássuk a medvét! A cikk a hgv.hu oldalon jelent meg, "Megvilágosodás vagy maradandó sérülés - melyik jóga az igazi" címmel, szerzője Lukács Andrea. Már maga a cím is meglehetősen bulvárosra sikerült, a tartalom nem kevésbé. Én azért a HVG-t ennél komolyabb lapnak gondoltam, legalább annyira, hogy megpróbálja tárgyilagosan és teljes körűen tájékoztatni a közönséget, főleg egy olyan sportról (vagy mozgási rendszerről vagy nevezzük, aminek akarjuk), amit Magyarországon is több ezren oktatnak, és több tízezren gyakorolnak rendszeresen.

Először vegyük szemügyre a cikk állításait, és nézzük, mennyire megalapozottak szakmailag. Úgy látszik, akadt egy újabb prókátor, nevezetesen Baktai Ádám, aki sokat utazgatott Indiában (nem tudom, hogy ott hány jógaórán vett részt, illetve, milyen mestereknél, arról meg főleg nincs tudomásom, hogy egyáltalán valahol végzett-e jógaoktatói tanfolyamot, illetőleg a honlapján felsorolt különböző területek bármelyikében van-e valamilyen hivatalos végzettsége, vagy pedig mindegyikben autodidakta módon szerzett-e jártasságot. Ez utóbbi persze nem feltétlenül baj, ám akkor már bajom van vele, ha bárminemű papír nélküli ember állítja fel a mércét azt illetően, hogy mi jóga és mi nem az.

Kezdő felsorolásában a nevekbe köt bele: Acro, Antigravity, Power, Bikram, Hot. Az astanga szerencsére kimaradt, meg az Agni is, de tudjuk, hogy ezekre is gondolt :-). Hát nem tudom, Ádám mit látott Indiában, és mit nem, de valószínűleg nem látta Krishnamacharya 1938-as videóját, ahol a lányaival akrózik, és a Mysore-i palota Sri Tattva-nidhi című kéziratához sem volt szerencséje, ahol az antigravity hintához hasonló szerkezeteken mutatnak be jóga-gyakorlatokat.

Utána rögtön Stingre és Madonnára hivatkozik, akik mindketten évekig astangáztak, sőt, Madonna a Bikramba is belekóstolt. Öngól no. 1... Nekik úgy látszik tetszett és nem rokkantak bele. Ez a riogatás, hogy a jóga maradandó sérüléseket okozhat (kivéve, ha Ádámkánál gyakoroljuk persze) komolyan mondom, hogy az agyamra megy. A negyven fokon most ne vitatkozzunk, egyrészt, mert arról már rengeteget írtam, másrészt mert én magam is maximum 36 fokos gyakorlási hőmérséklettel értek egyet. Viszont a következő mondat az tényleg viszi a pálmát:

„Az amerikai ortopédusok már rámutattak, hogy csípőficamot okozhat az a - a mintegy nyolcszáz jógaászanából kiszakított - 26 állandó gyakorlat, melyek oly mértékben terhelik comb bicepszét és közben lazítják a comb kvadricepszét, hogy egy idő után óhatatlanul helytelen irányban kompenzál a csípő - magyarázza Baktai, és nincs egyedül a kritikával."

Ha valaki ilyet leír, arról lesír, hogy halvány lila gőze nincs az anatómiához. Az előrehajlítások ugyanis nyújtják a hamstringet, és párhuzamosan erősítik a kvadricepszet. Mindez semmivel sem nagyobb terhelés a lábra és a csípőre nézve, mint napi negyven perc futás, sőt, a futóknak sokkal kötöttebb a csípőjük és az ízvápájuk is hamarabb kikophat. Ennek ellenére nem kötelező ráírni a futócipőkre, hogy "A futás árthat az ön egészségének." Ennyi. Óvoda. Nem tudom, hogy mit is csinálnak Ádám jógaóráján a delikvensek, hogy ne terheljék a kvadricepszüket, talán savászanában fekszenek másfél órán keresztül? Mert ezzel az erővel az elfekvőben is tarthatná nyugodtan a jógaórákat.

A jógának sokféle célja van. Az egyik célja szerintem, hogy a gyakorlóját jobban felkészítse a mindennapok pszichés és fizikai kihívásaira, és ha valaki az Agni vagy a Bikram után érzi újjászületve magát, akkor szíve joga oda járni, Ádámkának pedig semmilyen alapja nincs riogatni senkit. A cikk szerzője a New York Times-ra is hivatkozik, az örökzöld slágert idézve: a nagy melegben túlnyúlnak az ízületek, és ez sérüléshez vezethet.

Hát én továbbra is csak azt tudom mondani a saját tapasztalataim alapján, hogy a melegben kevesebb a sérülés, és rövidebb a regenerációs idő. Ma például Manju Jois Teacher Trainingjén gyakoroltam, normál teremben, és úgy érzem magamat, mint két Thaibox edzés után. Egy meleg gyakorlás után pár órával már tökéletesen regeneráltnak érzem magam. Persze mindenki úgy szenved, ahogy akar, de azért a demagógiát nem szeretem. Elavult.

A végére még egyszer előveszi az akro-jógát, amelynek oktatói szerinte nem járatosak a jóga ezoterikus tanaiban, csak a gimnasztikában. Hát én ezt azért erőteljes általánosításnak tartom. Megint felsejlik bennem az a gyanú, hogy ha egy oktatónak nem mennek a komplikáltabb, nagyobb hajlékonyságot vagy erőnlétet igénylő haladó ászanák, akkor legyárt hozzá egy ideológiát, hogy az miért káros. Én erre nem vagyok vevő. Én már olyanokat láttam Indiában, amikhez még nekem is további tíz-tizenöt éves gyakorlás kell, és nem csak egyéni, hanem páros, sőt, csoportos gyakorlatokat is számtalanszor láttam. Baktai szerint természetesen mindez a cirkusz kategóriába tartozik, mint ahogyan az Antigravity is, de sajnos ez továbbra sem fogja megállítani ezen irányzatok rohamos terjedését. És még mindig szívesebben látom az Antigravity hintán lógni az embereket, mint a step-padon vagy a kangoo-cipőben pattogni.

A végére pedig térjünk vissza még egyszer a kezdő gondolathoz: Én nagyon sok oktatót ismerek Magyarországon, aki éveken keresztül gyűjtögette az ismereteit, és folyamatosan gyakorol, fejlődik, és el tudja fogadni azt, ha valaki másképp gondol valamit. Azt azonban még nem láttam, hogy Ádám mit tett le az asztalra, milyen végzettséggel rendelkezik, és hogy mit tud valójában azon túl, hogy szóban képes eladni magát, mint Indiát járt tudósféleség. Szerencsére tizennégy éves kora óta ismerem, és tudom, hogy mindenhez ért egy kicsit. Csak sajnos az Mekk Mesternek sem volt elég a boldogsághoz. Öngól no. 2.

Természetesen három a magyar igazság, úgyhogy süssük el azért a slusszpoént is, hogy meglegyen az öngól no. 3.: A Baktai Ádám vezette Bhakti Kutirban több, mint egy éven keresztül mentek a Hot Yoga-órák, és valahogy ezalatt Ádámban nem lázongott a "tradicionális" vér. Következetlenség? Enyhe kifejezés. Inkább frusztráció. Sajnos az igazság az, hogy manapság egyre többen keresik az extrém jóga-órákat. Semmi baj nincsen azzal, ha valaki a húsz évvel ezelőtti, klasszikus hatha-jóga vonulatot akarja tovább csépelni, de akkor legyen hajlandó emelt fővel bevállalni a sikertelenséget, és ne azon hőzöngjön, hogy mások órái miért vannak tömve. Ádám kérésére lecseréltem a fényképét egy jógira :-) Azárt ez sem rossz kép, nem?