Jóga gyakorlás közben a légzésünkre szoktunk figyelni, és a ki-be légzés is egy mantrát hoz létre, a szó-ham mantrát. Belégzésnél szóóóóóó-hangot hozunk létre, ami azt jelenti, hogy "Az" vagy "Ő", és ilyenkor fogadjuk be mindazt az energiát, pránát, benyomást stb., amit Isten ad nekünk. Kilégzésnél a Ham mantrát hozzuk létre, ami azt jenelti, hogy "Én", és ezáltal adjuk át magunkat Istennek és a teremtésének.
Az Agni órán szoktunk relaxációs, meditációs zenéket betenni, és közben ászanázunk. Olyanokat használok, amikben nem nagyon van ének, és ütős hangszerek. A többi órán nem nagyon használunk zenét, mert például Iyengar és Bikram is azt mondta, hogy ne legyen zene, mivel az elvonja a figyelmünket a légzésről. Indiában maximum a külső zajok hallatszanak be óra közben, beszéd, madarak rikácsolása, autódudák stb. Ott nem nagyon találkoztam még zenével jógaóra közben.
Amikor a Manju workshopon voltunk, érdekes élmény volt, hogy a mysore gyakorlás közben zenét tett be. Először Krishnadas ment, aztán valami hip-hop, a többi napokon pedig szitár-rágák és védikus mantrák váltogatták egymást. Egyszer még valam jazz-zenét is betett. Engem nem zavar a zene, én metálra is tudok jógázni, vagy éppen trance zenére.
Ha otthon gyakorolunk, akkor ránk van bízva a választás a zenét és a hangerőt illetően, csak a szomszédok ki ne bukjanak! Szerintem minden mehet, amitől úgy érezzük, hogy növeli az odafigyelésünket. De a csend se rossz. Élő zenére még nem jógáztam, de mindig kell lennie egy első alkalomnak, és most vasárnap lesz a napja, hogy élő zenés mantra-kommandó kíséretében fogunk jógázni a Margit-szigeten. A végére bedig egy kis Siva-dance-mix:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése