Irány a tenger!

Kezdődik a jógatábor! A pénteki napunk már az indulás jegyében zajlott. Reggel két-három órát pakoltunk, azután elindultunk a repülőtérre. 13:25-kor indult a Malév-gép Splitbe, alig több, mint egy órás út volt. Eddig könnyen ment, gondoltam magamban, de utána kezdődtek az adriai-balkán-mediterrán kalandok. A reptérről jó hosszú taxiút volt a kikötőig. Ott a Supetarba induló kompra vettünk jegyet, de indulás előtt negyed órával mégis meggondoltuk magunkat, és úgy döntöttünk, hogy átváltjuk a jegyet a közvetlenül Bolba induló katamaránra, hogy ne kelljen a majd' 100 kilomóter széles Brac szigeten még a hegyek között csalinkázni. Rohanás a másik kikötőbe, teli hajó, ráadásul a fedélzetre sem engednek ki, úgyhogy a délutáni lemenő napsugarakban napozásnak egyelőre lőttek. A gyerek persze már nyűgös volt a vége felé, hiszen Splitből Bolba eljutni majdhogynem több ideig tartott, mint Budapestről Splitbe.


Mindegy, lényeg, hogy hat felé már átértünk a szigetre. Kocsival a szállásra, Gyuszkóék már itt vártak bennünket. Páran egy nappal előbb jöttünk, hopgy mindent el tudjunk rendezni, és felmérni a terepet, mire jön a társaság. A lányom jellemző módon azonnal a vízbe akart menni pancsikálni. Mi pedig lefigyeltük a partot, illetve megnéztük az ötcsillagos szállodát, amelyiknek a konferencia-termében a reggeli jógát tartjuk. Mintegy tíz perc sétára van a szállásainktól, ragyogó márvány padló, és remélem, hogy csak az aula légkondicionált, és nem fogunk szétfagyni a teremben.


A szálló előtt van egy nagy füves placc, vagy itt lesznek a délutáni órák, vagy lent a parton, a strandröplabda-pályán. Majd kiderül. A strandok elég jól ki vannak építve, még nem sikerült felfedezni az összeset. Estére a család már lefeküdt, mi meg kipróbáltunk egy pizzériát. Az articsókás nagyon király! Van ám itt éjszakai élet is rendesen, mulatoznak, karaokéznak a nyaralók. Amikor lefeküdtem, még majdnem éjfélig hallottam, ahogy valami társaság opera-áriákat énekelt.


Szombat reggel 7 óra, az első gyakorlásom Brac szigetén. Gyurival felmentünk az apartmanunk tetejére, csak úgy a pőre betonra leterítettük a matracot. A nap már fenn járt, de néhány fátyolfelhő incselkedett velem, és így nem tudtam rendesen izzadni gyakorlás közben. Azért jólesett átnyújtóztatni magunkat a félnapos utazás után. Tizenegy felé átcuccoltunk a másik apartmanba, ahol a főzés, evés stb. lesz. Lementem a gyerekkel egy kicsit a partra, természetesen a déli napsütésben. Jót kavicsoztunk, aztán vissza a szállásra. Elkezdtek beszállingózni a jógatáboros résztvevők, mindegyiket el kellett igazgatni a szállására, amit több-kevesebb elégedettséggel el is foglaltak. Mivel nem volt helyismeretünk előre, nem tudtuk felmérni, hogy melyik szállás milyen jellegű. Jövőre már jobban tudunk majd szervezni.


Délután gurultam még egyet a görkorimmal, és utána elindultunk a délutáni gyakorláshoz. A Grand Hotel Elaphus előti füves réten nyomtuk tizenhárman, akik ideértek rá. Egy jó kis átmozgatást csináltam, hogy a hosszú autóút után meggémberedett végtagokat mindenki át tudja mozgatni. Egyben fel is készítettem őket a másnap reggeli astangára egy másfél órás szettel. Utána volt még, aki fürdött, és volt, aki visszajött a szállásra tarhonyát enni uborkával. Lassan lepihenünk, készülni kell a holnapra.