Digitális jóga

Amíg nem voltak számítógépek, az emberek nem görnyedtek órákon keresztül a monitor előtt minden nap. Amióta van internet, azóta még szabadidejükben is egy csomóan ott ülnek előtte. Amióta pedig Facebook van, azóta egy csomóan ott szocializálnak. Ami önmagában nem lenne baj, de amikor a valódi életet, a valódi élményt váltja fel az online jelenlét, az már valahol nem természetes. 


Én sohasem cserélnél fel a valódi jóga-órát egy virtuálisra, legalábbis akkor, ha van lehetőségem másokkal együtt jógázni. Persze van, aki olyan helyen lakik, vagy olyan az időbeosztása, hogy nem jut el az általa preferált órákra. Az ő számukra hasznos dolog lehet a virtuális jógaterem. Amerikában több ilyen is van, a Yogaglo-n például egészen komoly a vélaszték, de a Yogatoday sem rossz. Havi 3-4000 Ft-ért már akárhonnan, akármikor streamelheted a videókat és együtt gyakorolhatsz a legmenőbb oktatókkal (feltéve, ha van szélessávú interneted, ami még egy ötössel megdobja a bulit). 


Itthon is vannak hasonló kezdeményezések, például a Fitvideo, amelynek lassacskán bővülő jógaóra-anyagát én magam jegyzem. Előnyök: otthon vagy útközben jógázhatsz, amikor te akarsz, vagy akár többen is nyomhatjátok egyszerre. Hátrányok: nincs igazítás, csak az utasítások  követésével tudsz előbbre jutni, és ha egyedül vagy, akkor sok minden eltérítheti a figyelmedet (legalábbis nekem el szokta, ha otthon jógázom), és nincs plusz motiváció - vagy meggyőzöd az elmédet, hogy márpedig gyakorolsz, vagy nem. 


A magyar ember persze egyből azt nézi, hogy mi van ingyen. Ha nem vagy válogatós, és amúgy is bent van a net a lakásodban, akkor már a Youtube-on is találsz teljes jógaórákat, teljesen ingyen. Ha pedig nem zavarja a lelkiismeretedet a jogdíj kérdése, akkor ott a torrent, amelyről több száz jógás videót le lehet húzni, köztük több tucat astangásat is. Az igazat megvallva én nem is ismerek olyan komoly astanga-gyakorlót, akinek ne lenne meg otthon az összes David Swenson, Kino, Sharath és John Scott-videó. És nagyon sokan úgy kezdtük az astanga-gyakorlásunkat is, hogy ezeket néztük, aztán próbáltuk csinálni. 


Én magam mindig szeretem azért azt a plusz inspirációt, pontosítást, amit egy órán vagy workshopon kapok, amikor személyesen gyakorlok egy tanárral. Bár az astanga nagy hangsúlyt fektet az egyéni gyakorlásra is, vagyis ha megtanultad a sorozatot, akkor nem függsz a nettől, géptől, tanártól, helyzettől, körülménytől, csak kigurítod a matracodat és gyakorolsz (egyes hardcore ashangásoknak még matrac sem kell hozzá). Van, aki a strandon gyakorol, van, aki egy parkban, vagy egy vízesésben, vagy egy szikla tetején, esetleg barlangban, vagy sátorban, ha hidegebb van. Van, aki a háztetőn, van, aki az irodájában, vagy a szállodai szobájában. A lehetőségek szinte végtelenek. 


Ha valaki úgy érzi, hogy az segíti a gyakorlását (legyen szó akár astangáról, akár bármilyen más jógáról), hogy közben a számítógépe képernyőjét bámulja, az tegye nyugodtan, csak tényleg arra érdemes odafigyelni, hogy a túlzott gép-függés ne tegyen minket beszűkültté az emberi kapcsolatainkban. Én sokszor éreztem azt, hogy ha valakivel együtt gyakorolok, akkor milyen mély kapcsolat alakul ki köztünk, pedig egymásra sem nézünk esetleg közben. nekem a jóga elsődlegesen egy társas dolog, és nem az elmém magányában gyakorolt, félrehúzódó önmegvalósítási folyamat. Persze bárhogy jobb jógázni, mint sehogy, szóval tegyük meg, amit kell, ahhoz, hogy meg is történjen az a gyakorlás. ‎"Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé." Szóval mindenkinek kívánom, hogy valahogy jusson el a "Jógázni kéne, mert már leszakad a derekam" állapotból a "Jajj de jól esett ez a mai gyakorlás!" állapotába.