Az ászanák és az energiaciklus

Simon Borg-Olivier

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


Jógikus kontextus: a segédeszközök használata


Az összes ászana úgy van tervezve, hogy energetikai köröket hozzanak létre - különösen az olyan ászanák, mint a pascsimóttánászana és a baddha-padmászana, amelyekben a kezek a lábakhoz kapcsolódnak. A föld befogadó természetű, és ezért magába szívja az energiánkat. Az ilyen kulcsolt pózok visszaforgatják azt az energiát, amit egyébként elvesztegetnénk. 


A jógik gyakran meditálnak olyan ülőhelyen, ami több réteg kusafűből áll, azon őzbőr vagy tigrisbőr van, azon pedig pamut anyag, hogy elszigeteljék magukat a földtől. Úgy tartják, hogy ezek az energiakörök jelentős hatással vannak a pránikus rétegre (pránamaja kósára), amit lekorlátoz az, ha az energiakört övekkel és hevederekkel szakítjuk meg.


Az öv vagy heveder használata könnyű megoldásnak tűnhet a rövid hamstringgel rendelkező tanítványok számára, akiknek nehézséget okoz a lábujjaik elérése egyenes háttal. Sri K. Pattabhi Jois azonban rámutatott, hogy a segédeszközök használata megszakítja az energiakört.


Praktikus tipp: Lólászana


Ha gyengék a karjaink és a vállaink, akkor végezzük a következő gyakorlatot: üljünk a sarkunkra, keresztezzük a bokánkat, spicceltessük a lábakat hátrafelé, és emeljük fel a térdeinket és a lábainkat a talajról. Tartsuk ki a  lólászanát, ameddig bírjuk. Minden nap adjunk hozzá egy lélegzetvételnyit, amíg nem tudjuk kitartani tízig. Utána kezdjünk el óvatosan előre és hátra hintázni, anélkül, hogy a lábainkat leengednénk a talajra. Később ezt a mozdulatot beleilleszthetjük a vinyászákba.


Praktikus tipp: Különböző láb-helyzetek az előrehajlításban


Az előrehajlításokban három különböző láb-pozíció van. Az elsőben pipáltatjuk a lábfejet, vagyis a lábfej felső oldalát a sípcsont felé húzzuk. Ezt a pozíciót használhatjuk a kevésbé intenzív jellegű előrehajlításokhoz, az olyan pózokhoz, amelyekben a hamstringekre nem nehezedik a teljes felsőtest súlya, például a dandászanában, vagy a Maricsjászana C-ben. (a szemléltetés kedvéért tekintsünk a Maricsjászana C-re úgy, mint egy előrehajlításra. Ebben az ászanában a nyújtott láb csípőhajlító izmai (azok az izmok, amelyek előredöntik a törzset) aktívak, és így tudjuk függőlegesen tartani a törzset. A dandászanában is ugyanez a helyzet.) 


A második láb-pozíció, amit a pascsimóttánászanában használunk, a pipálás és a spiccelés között van. Ahhoz, hogy ezt elérjük, először nyújtózkodjunk a sarkunkkal, utána pedig a lábujjak tövével. A lábfejek teljes visszafeszítése a pascsimóttánászanában a hamstring-sérülések egyik fő oka. Ugyanezt a lábtartást választhatjuk más, közepes intenzitású előrehajlításokban is, mint például az ardha baddha padma pascsimóttánászanában, a triang mukha ékapáda pascsimóttánászanában, a dzsánusírsászanában, és nagyon fontos, az upavista kónászanában.


A harmadik lábpozíció a spiccelés (vagyis amikor a rüsztöt távolítjuk a sípcsonttól). A lábfejek spicceltetése maximális védelmet nyújt a hamstringek számára. Ezt a lábtartást használjuk a legintenzívebb előrehajlításokban, mint például a hanumánászana, trivikramászana, tittbhászana és vaszisthászana."


A fentiekhez azért lesz több megjegyzésem is, de azt majd a holnapi blogbejegyzésben...