„KAPCSOLÓDÁSI PONTOK
Ugyanakkor az igazítások – ha megfelelően végzik – erőteljes módszert jelentenek a gyakorlás bátorítására és megsegítésére: megmutatják nekünk, hogy milyen lehetőségek rejlenek a testünkben, és gyengéden olyan helyekre visznek, amikről valószínűleg azt gondoltuk, hogy sohasem fogunk oda megérkezni – ezek valódi kapcsolódási pontok. Jó érzék és érzékenység szükséges ahhoz, hogy biztosak legyünk benne, az igazításainkkal nem csak valaki mást utánozunk, hanem az igazítás a törődésből és a szeretetből táplálkozik. Mert ez nem mindig történik meg – néha kapunk egy igazítást és azon gondolkodunk, hogy hol marad a szeretet?
Mág nem történt komoly próbálkozás arra, hogy felmérjék a sérülések arányát az astanga-gyakorlók között – de úgy néz ki, hogy van jó néhány érzékeny váll és sajgó derék. És a térd-operációk, amelyeket szinte harci kitüntetésként mutogatnak a hosszú távú gyakorlók, akiknek többsége valamilyen testi problémával küszködik? Azért jegyezzük meg, hogy ez más jóga-stílusokra is érvényes – két tanár (az egyik 1985 óta tanít, a másik pedig a 90-es évek eleje óta) azt mondta, hogy amilyen gyakoriak a térd-sérülések az astanga-gyakorlók között, ugyanolyan gyakoriak a csípő-problémák az Iyengar-gyakorlók között. Mindkét tanár az Iyengar-hagyományban oktatott, mielőtt az astangára váltottak volna.
Anekdoták szólnak a hosszú távú, intenzív jóga-gyakorlók ízületi kopásairól – bár azt is mondhatjuk erre, hogy az élet is elkoptatja az ízületeket. Ha az egésznek csak a padmászanában ülés a célja, akkor biztos, hogy valamit valahol elrontottunk, nem? És nem csak az a cél, hogy padmászanában üljünk – az astangában mindig a jobb lábunkkal alul kell padmászanában ülni. Ez lehetett az utolsó csepp a pohárban az egyik 3. sorozat-gyakorlónak – egyszer csak kijelentette, hogy “Elegem van abból, hogy a jobb lábamat teszem be elsőnek.”
Az igazításokkal és a sérülésekkel kapcsolatban, még ha végeznének is statisztikát, szerintem az csalóka lenne. Ugyanis a legtöbb krónikus sérülés a helytelen gyakorlás miatt alakul ki, vagyis a pózt több százszor kell helytelenül végrehajtani (azt, hogy mi a helyes vagy helytelen, természetesen az egyéni adottságok is erősen befolyásolják), hogy tartós ízületi károsodás alakuljon ki belőle. Ezenközben a gyakorló azért nagyságrendekkel kevesebb igazítást kap, és esetleg egy igazítás lehet az utolsó csepp a pohárban, ami kihozza a sérülést vagy a heveny fájdalmat.
Közben szépen csendben megjegyezném, hogy ha melegben gyakorlunk, akkor sokkal kevesebb a sérülés, és rövidebb a renegerációs idő, de hát mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mivel akarja büntetni magát. A melegben többet dolgozik a szív, de ez csak az elején zavaró, mert amikor megerősödik, akkor ebből is előnyt tudunk kovácsolni. Némely astanga-gyakorló meg is pocakosodik, ami nem fordulna elő, ha melegben gyakorolna, mivel ott majdnem duplája a kalória-felhasználás.
Persze ebben is vannak dogmák jócskán, én csak azokat szolgálom ki, akik forrón szeretik :-). A térd- és csípő-problémák pedig tipikusan a gyakorlás jellegéből fakadnak. A sok féllótusznál leterhelhetjük a térdszalagokat, ha a csípőnk nem elég nyitott. Az Iyengarosok irdatlan mértékű terpeszben állnak trikónászanában órákon keresztül – nem csoda, hogy kikopik a csípővápájuk. De közben a térdük is hiperextendált lesz, és a bokájuk is megsüllyed. A hiperlordotikus derék is gyakori, mivel annyira erőltetik a hátrahajlásokat.
Ami a vállat és a derekat illeti, már elmondtuk az astanga-hátraugrással kapcsolatban, hogyan kell helyesen végezni, de ha valaki nincs vele tisztában, az jöhet hozzám magánórára, elmagyarázom neki :-). A vállat valóban sokkal többet használja egy astangás, mint bármilyen más irányzat gyakorlója. De tudatosan meg lehet ertősíteni a vállizmot, és akkor meg tudjuk kímélni a rotátor köpenyünket. A helytelen gyakorlás mindig tipikus hibákat hoz ki minden ászanánál, és a saját érdekünkben nem árt, ha tudatosítjuk ezeket. De erről nem az astanga tehet, nekünk kell jobban odafigyelnünk.
A full-kontakt harcművészek is tisztában vannak vele, hogy amit csinálnak, az kockázatos és nagy a sérülés veszélye. Mégis csinálják, pedig senki nem kényszeríti őket rá. Sőt, akkor is csinálnák, ha meg lenne tiltva, csak akkor titokban. Az astanga azért ehhez képest sokkal békésebb és biztonságosabb, ezt a példát csak azért hoztam, hogy aki nyavalyogni akar, az inkább üljön otthon a pamlagon és nézze a tévét, akkor nem hibáztathatja az astangát azért, hogy tönkrementek az ízületei, márpedig akkor is tönkre fognak menni, mégpedig hamarabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése