Szálkásítsunk a szamádhira!

Na ez most egy mix bejegyzés lesz... Bevallom őszintén, szeretek indulatokat kavarni, kiugrasztani a nyulat a bokorból. Szeretem a nyílt kommunikációt, és maximálisan hiszek a vélemények szabadságában. Nagyon ritkán szoktam moderálni a kommenteket a blogomban, tényleg csak akkor, amikor már alattomosan és trágárul kezd el személyeskedni valaki. A tegnapi bejegyzésem utáni kommentben feszegette Géza a kérdést, hogy sikerült-e már valakinek az ashtanga vagy a Bikram gyakorlása által (vagy közben) szamádhiba kerülnie. Ma erre is reagálok, de előtte azzal a kis történettel kezdem, ami a "hardcore" jógaórák és a spirituális irányzatok békés egymás mellett élését hivatott szorgalmazni.


Van egy ismerősöm, aki évek óta jógázik, és a Himalája jógatradíció követőjének vallja magát, mesterének pedig Bálint Jánost tekinti, aki a  Purnam jógastúdió vezetője, és Magyarország egyik elismert jógaoktatói képzésének is a vezető oktatója. Ez az ismerősöm, nevezzük Endrének, hogy ne sérüljön a privacy-ja, megjárt nálunk egy-két jóga workshopot, és Kamaltól például echte eksztázisba került. Direkt kérte, hogy fotózzam le, amint Kamal belegyömöszöli a skorpióba, akkora élmény volt neki. 


És azóta is jár hozzánk Hot Ashtangára meg Agnira, saját elmondása szerint "szálkásítani". Úgy érzi ugyanis, hogy a kevésbé intenzív jógaórák mellé kell még egy kis edzés, de annyira szereti ezt a mozgásformát, hogy inkább izzad és vinyászázik, minthogy kondizni vagy futni menjen. És igaza van. Egy másik purnamos ismerősével is összefutott a múltkor az órán, mindketten halálos komolysággal "szálkásították" végig a gyakorlatsort. Én nevetve megjegyeztem óra után, hogy ilyenkor nem csak a testeteket, hanem az elméteket is szálkásítjátok.

Az igaz, hogy nagyon sok filozófiát kapnak, meditálnak, tudatosítanak, és minden eszköz a rendelkezésükre áll a megvilágosodáshoz. Az extrém intenzív ászanagyakorlás közben tudatosnak maradni, az viszont olyan kihívás az elme számára, amiben acélosra edződik a külső változásokkal szemben, és minden körülmények között képes koncentrált maradni. 


A belső erőfeszítés fenntartása, a koncentráltság, a tudatos légzés és a 100 százalékosan hatékony végrehajtás - ezek mentálisan sokkal nagyobb kihívást jelentenek, mint fizikailag. Ha ilyen minőségben tud valaki végigcsinálni minden órát, az már szamádhi-közeli állapot.


A védikus idők jógijai kétféle módszert is használtak az elme változásainak kioltására. Az egyik az ingerszegény környezet, a külsődleges tétlenség állapotának elérése és a légzés leállítása, amely a belső békét, az elme lecsendesedését hivatott elősegíteni. A másik pedig az extrém ingerek, lemondások, tapaszja végzése, amely megacélozza az elmét, ellenállóvá és törhetetlenné teszi. Télen a jeges vízbe merülve meditáltak vagy éppen a havat olvasztották meg a belső hőjükkel. Nyáron tüzet raktak maguk körül, és a forró napon meditáltak vagy éppen ászanáztak. A nyakatekert ászanák, a hosszan tartó böjtök, a légzésvisszatartás és a szív megállítása mind olyan dolgok, amelyeket ma egyik jógaiskolában sem szorgalmaznak, és ez nem is baj, mert az emberek java része nincs erre felkészülve. 


Az elmélet azonban továbbra is ott van: vagy a tétlenségbe merülsz, vagy az extremitásokba, vagy mindkettőbe, de meg kell tanulni függetleníteni az elmédet a környezetedben, vagy a testedben zajló változásoktól, és minden körülmények között uralkodni kell felette. Ez a szamádhi állapota. 

Azt nem tudom megmondani, hogy Pattabhi Jois szamádhiban volt-e, amikor meghalt, vagy hogy B.K.S Iyengar, aki mindmáig naponta több órát ászanázik, abban van-e, de az ember ugye azért a nagy nevek háza téjékán keresgél. Bikram Choudhury-t most hagyjuk ki a sorból, mert ő még a jamára és a nijamára sem helyez túl nagy hangsúlyt, úgyhogy ilyen értelemben véve kész csoda lenne, ha esetleg véletlenül szamádhiba esne. Gondolom nem is tervezi egyhamar :-). De attól még nem kizárt, hogy a követői között vannak olyan spirituális beállítottságú jógik, akik nagyon fejlett szintet fognak elérni vagy értek már el. 


Hirtelenjében Swami Vishnu-devananda jutott az eszembe, akinek szintén nagy szerepe volt abban, hogy elhozta a jógát nyugatra. Nos, amellett, hogy fiatalkori képein rendre kivágja a haladó ászanákat is, csakúgy, mint Iyengar, az idősebb kori képén is lótuszban áll fejen, méghozzá egy korláton. Vajon miért? Éppen ki akar zökkenni a szamádhiból? Még egy jó példa: Dharma Mittra, aki New Yorkban él és oktat. Őérte sem tudok száz százalékban garanciát vállalni, hogy szabádhiban van, de csak azért, mert én még nem vagyok ott. De ha fogadni kellene nagy összegben, akkor inkább arra tennék, hogy igen, mint hogy nem. 

Mindazonáltal senki ne érezze magát presszírozva, hogy ha nem gyakorolja a haladó ászanákat, akkor egy senkiházi, semmirekellő jógi-utánzat. Mert én ezt nem mondtam, és nem is gondolom így. Az elmúlt napokban kommentelő kollégáimmal ellentétben én nem próbálok valamiféle kizárólagos autoritást faragni magamból olyan dolgok alapján, amivel kitűnhetek a sokaságból. Nem vagyok egy szupermen, vagy egy szuperhős, a tűzálló jógi aki megmenti a világot az elkerülhetetlen pusztítástól. És nem is kenyerem az, hogy kipécézzem magamnak a lusti jógikat, akik hátradőlve ráérősen meditálnak, miközben tömik magukba a kalóriákat és növesztik a zsírpárnáikat, vagy éppen nem tudnak egyenesen ülni, mert már elsorvadtak a gerinctartó izmaik. 


Éppen ezért nem kezdem el azt hirdetni, hogy ha nem jógázol 36 fokban, és nem sajátítod el az astanga-jóga hat sorozatát, akkor esélyed sincs a szamádhira. Mert ez nem is igaz. De az sem igaz, hogy ha valaki éppen erre van rákattanva, akkor a gyakorlása akadály lesz a szamádhi elérésében. A jógát lehet introspektíven gyakorolni, amikor a saját személyiségünkkel ismerkedünk és azon dolgozunk, valamint lehet vetítő üzemmódban is gyakorolni, vagyis azon erőlködni, hogy elhitessük másokkal, mekkora szamádhiban lévő jógik vagyunk. Ez utóbbi csak az elme izgatottságát eredményezi, így nem célravezető. Szóval ha véletlenül szamádhiba kerülsz, akkor ne áruld el senkinek, mert vagy nem fogják elhinni, vagy büszkének fognak gondolni, vagy irigyek lesznek rád. Ez maradjon a te titkod, és zárd örökre a szívedbe a belső mosoly, a lélek mosolya formájában.