A saját gyakorlásomban és oktatásomban a paradigmaváltást Kamal Singh workshopja indította el, aki erőteljesen kiemelte a szegycsontunkat minden előrehajlító pózban, totálisan egyenes háttal csináltatta őket, (értsd nem volt szabad tovább előrehajolni, mint amennyire a keresztcsont billent), és azt mondta, hogy a melltartópánt magasságánál följebb tilos nyomni az embereket előrehajlításban (tényleg ezt a kifejezést használta :-)).
Úgyhogy a nagy ritka kivételektől eltekintve részemről véget ért a "ráfekszem és belenyomom a földbe pascsímóttánászanában" igazítások kora, legalábbis jelenleg szünetel. És közben két dologra is rádöbbentem: 1. Tíz jógásból egy kivételével MINDENKI rosszul csinálja az előrehajlításokat, és púposítja a hátát. 2. Bene Máté ellen intézett múlt heti kirohasnásomtól eltekintve ebben az egy dologban igazat adok neki: valóban csak teljesen egyenes gerinccel egészséges az előrehajlítás.
Sőt, ha így végezzük, akkor még gyógyító hatású is. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor fogjuk meg a seprűnyelet, dugjuk be a pólónk alá, a gerinc fölé, és ha teljesen rásimul a hátunkra, akkor egyenes. Ezt a testhelyzetet tudatósítsuk, és előrehajlításoknál emeljük a szegycsontot, és ugyanakkor homorítsuk a derekunkat. Ezáltal aktiválódnak a hátizmok, és ha még a "core" izmokat is megfeszítjük, akkor a póz nyújtja a derekunkat és enyhíti a hátfájdalmat.
Ha valakinek az előrehajlításoknál fáj a dereka, annak három oka lehet (akár együttesen is):
1. Gyenge hátizmok (megoldás: hason fekvős hátrahajlító pózok, főleg a sáska).
2. Gyenge bandha-izmok (főleg az iliopszoász). Megoldás: Core erősítás (lásd a videót a bejegyzés végén.
3. Rövid hamstringek, aminek kövekteztében a medence nem tud előrebillenni. Igazából a legtöbbször azoknak megy tönkre a dereka, akiknek nem billen előre az előrehajlításban, és agárszerűen domborítják a hátukat. Megoldás: a) nyújtott térddel, vállszélességű terpeszben állva előrehajolni és a két könyökünket megfogva lógni, de csak ha így egyáltalán nem fáj a hátunk. b) Hanyatt fekve nyújtott térddel gumiszalagot a talpunk alá és ráhúzni a lábunkat a mellkasra, de csak úgy, hogy a keresztcsont lent marad a talajon.
Valamint gyógytorna, pihentetés satöbbi. Ha a porckorong nyom egy ideggyököt, és az begyullad, akkor a további erőltetés és a melegben való jógázás természetesen nem ajánlott. Ilyenkor a gravitációs hintát szokták ajánlani (amin fejjel lefelé lehet lógni, mondjuk az antigravity selyemhintán is meg tudjuk ezt tenni), illetve súlyfürdőre küldik az illetőt.
Egy dolgot ne felejtsünk el: az ember maximum napi két órát jógázik, és mindaz, ami a további 22 órában történik, egyáltalán nem mindegy a gerinc egészsége vagy betegsége szempontjából. Aki a jógára keni a betegségét, az általában szemet huny afölött, hogy a nap többi részében ülőmunkát végez, méghozzá jó görnyedt tartással, illetve azt, hogy esetlegesen tekintélyes túlsúly van a dereka és a hasa körül, ami előrehúzza a derekát.
Nekem is le kellett fogynom ahhoz, hogy elmúljon a hátfájásom, nem mindegy az a 25 kiló pluszba vagy mínuszba! Szóval a helyes jógagyakorlással igenis lehet javítani ezeken a dolgokon, sőt, teljesen el is múlhatnak. Ne feledjük, hogy a gerinc-betegségek általában hosszú távon, évek alatt alakulnak ki, és ezt egy-két hónapos vagy éves helytelen jóga-gyakorlás persze felerősítheti, viszont ugyanennyi idő alatt látványos javulást is elérhetünk, ha helyesen gyakorlunk.
Egyetértek és tudom,hamstring nyújtás szempontból is persze jobb az egyenes előrehajlás, én is így próbálom de azért a hátdomborítás lehet hasznos is. Pl Bikramban az Agnival ellentétben van egy jópár gyakorlat pl Janushirsasana, a fekvő gyakorlatokat összekötő felülés utáni pascsik (kivéve a végén, a kitartott pascsit mert ott hosszabbítani kell a hátat)amikor erőteljesen kell domborítani úgy, hogy a homlok a térdet vagy akár az a feletti részt, a combot érintse, és nekem ez jól esik, akkor meg főleg ha enyhén behajlítom a térdemet (pedig ki tudom, tudnám nyújtani) Egyrészt sokkal inkább érzem hogy a hasizmom dolgozik, másrészt a "fojtogató" érzés után a vér gyorsabban áramlik körbe a testben (úgy tudom) utána és ez felfrissít, energetizál, nagyon szeretem vagyis szerettem amikor csináltam. Persze gondolom más az amikor a cél, feladat az erőteljes domborítás, köldökbehúzással, az áll leszorításával és más az amikor a cél a hát hosszabbítása és nem tudjuk vagy nem eléggé tudjuk, s csak ezért domborítunk valamennyire, de nem maximálisan, célzottan. Éva
VálaszTörlésKedves Éva,
VálaszTörlésÉn a bikramos sorozatban csak a nyúlpóznál szoktam domborítani, a többi előrehajlításnál egyenes háttal csináltatom az ászanákat. A fej előrehajtásának a lényege a dzsalandhára bandha aktiválása, de az astangában csak egy picit biccentünk, és közben nyújtjuk a nyakat. Én a nyak mozgásánál sem szeretem a két végletet, mert a legtöbb embernél ez leblokkolja az energia-áramlást, plusz a csigolyáknak sem tesz jót. Persze kivételek mindig vannak. A hasizomnál is nem a megfeszítésre dolgozunk, hanem a hasfal behúzására és a bandha-izmok aktiválására. Ehhez pedig az egyenes derék a kedvezőbb, mert a bandha távot tart a csípőtaréj és a lengőbordák között. Azt is látom sok bikramosnál, hogy ész nélkül hátrafeszítik a térdüket, amitől hiperextendált lesz és kikopik az ízület.