“A LELKI GYAKORLATOK FELÉ FORDULÁS
Pattabhi Jois messze állt attól, hogy egy csaló legyen, ehelyett jelentős szerepet játszott a Nyugat spiritualitás felé való fordulásában. Az astanga járműve sok ember számára volt közvetítő eszköz, ami által olyan gyakorlatokba fogtak, amiket egyébiránt meg sem fontoltak volna.
Az astanga atletikussága vonzó volt azok számára, akik csak köldök-nézésnek tartották a jógát. Számtalan embert kipróbált olyan lelki gyakorlatokat, amikhez egyébként közük sem lett volna, ami nagyszerű. Mégpedig azért, mert a nyugati világban (az összes anyagi gazdagsága és relatív egyenlősége és nyitottsága mellett) kevés a tartalom, az emberi közösség romokban hever, hiányzik a tisztelet, és fenntarthatatlan nyomás nehezedik a környezetre. Azokat a kultúrákat, amelyek kontemplatívabbak voltak, felváltotta a szétszórtságban vaéló elmerülés: A mesemondás művészete helyett a celebeket csodáljuk és a tömegmédia úgynevezett információinak végtelen folyamában fuldoklunk. Ezek az aggodalom idői - bár az aggodalom az emberi faj létezésének kezdetei óta életünk részét képezi.
A modern társadalomban jelentős torzulások figyelhetők meg, és nem csak mi vagyunk eltorzulva, hanem a társadalmi rendszer is fenntarthatatlan. A Húsvét-szigetek történetét éljük újra (ahol kivágták az összes fát és kihalt a civilizáció), globális szinten. A bőség ellenére, az elmúlt százötven év nagy társadalmi előrelépéseitől eltekintve, ez a valóság a modern világ materializmusa közepette.
És megint visszatérhetünk a kérdéshez: segít-e az astanga ezeknek a torzulásoknak és értelmetlenségnek a megoldásában – közelebb hoz-e bennünket a befelé tekintéshez és a békéhez? Egyes embereket határozottan igen, egyes embereket valószínűleg nem: mivel különböző személyek vagyunk, és mindenkinek megvan a saját története. Az egyik ember számára az astanga egy mozgó meditációvá válhat, ami megteremti az alapot az elme csendjéhez és áttetszőségéhez. Egy másik embert számára az astanga egyszerűen több erőlködést, küzdelmet és feszültséget jelent, miközben próbálja utánozni a már meglévő mintákat a pózok folyamatának fixálásában.
Richard Freeman szerint “Ha eltérés nélkül gyakorlunk egy rendszert, akkor valami kimarad vagy megoldatlan marad, és kialakulhatnak lerakódások a gyakorlat következtében, vagyis az életünk bizonyos aspektusai nem tudatosulnak megfelelőképpen.” Elérkezünk ahhoz az igényhez, hogy az utaknak többszörösnek kell lenniük – és az lehet a problémás dolog, hogy bizonyos emberek, akiket vonz az astanga, éppen olyanok, akiknek a legkevésbé van rá szükségük: nevezhetjük őket A-típusú siker-orientált személyiségeknek.”
Ez a rész meglehetősen filozofikusra sikerült, és én úgy gondolom, hogy nem várhatjuk el egyetlen jóga-, spirituális, vallási vagy ideológiai rendszertől sem, hogy megoldja az emberi társadalom összes problémáját. Mégpedig nem azért, mert nincsenek olyan rendszerek, amelyek erre képesek volnának, hanem azért, mert az emberek sokfélék, sokféle igénnyel. Mindenkinek szabad akarata van, és statisztikai képtelenség, hogy mindenki azonosan használja a szabad akaratát. És ehhez még hozzájön az is, hogy az emberek a lelki evolúció különböző szintjein állnak, és ezért nem mindenkinek fog megfelelni ugyanaz az egy folyamat.
Mindezt tudomásul véve még mindig azt gondolom, hogy az astangának sokkal több a pozitív haszna társadalmi és egyéni szinten is, mint a kára. Én mélyen hiszek abban, hogy a légzés tudatosítása az elmeműködés tudatosításához vezet, és így fokozatosan szembesülünk saját “diszlokációinkkal” (amit én torzulásnak fordítottam az eredeti cikkben), és szabad akaratunk függvényében elkezdhetünk dolgozni rajtuk.
Azt persze én sem gondolom, hogy az astanga rendszere, abban a formában, ahogyan Pattabhi Jois ránk hagyta, egy önmagában abszolútizálható spirituális út, ami a gyakorló minden igényét kielégíti. Éppen ezért szoktam mindenkit bátorítani, hogy a napi astanga gyakorláshoz tegyen hozzá a jóga nagyobb eszköztárából, vagy a spirituális hagyományokból mindent, aminek szükségét érzi, legyen az meditáció, pránájáma, mantrázás, különböző szertartások vagy fogadalmak gyakorlása.
Én a kezdetektől fogva arra használtam az astangát, amire való – az egészségem megőrzésére. A mentális egyensúlyhoz hozzájárulhat, de önmegában nem biztos, hogy elégséges. Ami pedig az “A-típusú, siker-orientált személyiségeket” illeti, egyértelműen én is az vagyok, és valóban sok astanga-oktató vagy gyakorló ebbe a kategóriába esik. Sokat gondolkodtam, hogy mint jelent az A betű, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy az "Achiever" - "elérő", vagyis eredménycentrikus jelentésre utalhat. Ha valaki abszolúte kezdő a spirituális útján, akkor valós veszély az, hogy az ászanákban való sikeres előrehaladás felfújja az egóját, de ez a veszély szinte minden jóga- vagy spirituális rendszerben ugyanúgy fennáll, hiszen az ember bármire képes büszkévé válni, nem csak arra, hogy a lábát a nyakába tudja tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése