A gondolat teremtő ereje

Kedves olvasóim már tudják,hogy általában szkeptikus vagyok a "megálmodom és megkapom" jellegű, szánkba-repül-a-sült-galamb elvet hangoztató ezoterikus, new-age hangulatokkal szemben. A témával kapcsolatos visszafogottságom nem csak abból fakad, hogy egész életemben úgy gondoltam, és azt tapasztaltam, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni, azaz nem elég vágyni rá, hanem erőfeszítést is kell tenni, hanem védikus neveltetésem is hozzátett, hiszen Krisna is azt mondja, hogy az ember azt kapja meg, amit karmája szerint megérdemel, vagyis amit a tetteivel elért. Ha karmikusan nem tettünk lehetővé egy bizonyos dolgot vagy eseményt, akkor a vágyakozás nem elég, legfeljebb csak annak az erőfeszítésnek adhat motivációt, amivel valamikor a jövőben el fogjuk érni a célunkat. Tehát nem szabad feladni az álmainkat, de tenni is kell értük.


Mindazonáltal én is elismerem a gondolat teremtő erejét, vagyis azt a tényt, hogy a koncentrált elme nagyon nagy energiákat képes megmozgatni. Patandzsali szamjamának nevezi ezt a folyamatot, ami által az elménket egy bizonyos pontra rögzítjük, és attól függően, hogy mi az a pont, különböző célokat fogunk elérni. Egyik olvasóm, Ditti, a következő kérdéssel fordult hozzám:


"Köszönöm, különösen hasznosnak éreztem ezt a blogbejegyzést én is.
Kíváncsi lennék, hogy az alábbi gondolatokkal egyet értesz-e, te is igy gondolod, ill. tapasztaltad-e azt hogy -idézem:
"Figyelem!
A jóga fizikai és érzelmi felszabadító ereje mellett ki kell emelnünk felerősítő hatását is. A jógázás felerősíti azt az alapállapotunkat, amelyben elkezdtünk jógázni. Vagyis ha agresszív állapotban fogunk hozzá, még dühösebbek leszünk tőle. Ha nyitottan közelítünk hozzá, fokozza nyitottságunkat. Ha érzékenységet viszünk bele, még érzékenyebbek leszünk tőle.
Nagyon fontos, hogy a jógának ezt a hatását mindig szem előtt tartsuk."
Én nagyon fontosnak érzem mindig a ráhangolódást, hogy odafigyeljek milyen állapotba kezdek el jógázni, mert észrevettem, megtapasztaltam régebben ezt a felerősödést magamba, és nemrég meglepődve ezt a figyelmeztetést olvastam is egy internetes oldalon, amit most idéztem.
Engedd meg hadd tegyem fel neked ezt a kérdést, hogy te is tapasztaltad(od) ezt a felerősítő hatását, és odafigyelsz mindig hogy milyen alapállapotba kezded el a jógagyakorlást, teljes ráhangolódással jógázol minden alkalommal?"


A ráhangolódás valóban fontos, hiszen elsősorban attól jóga a gyakorlásunk, hogy "jelen vagyunk", vagyis koncentrált elmével végezzük az ászanákat, a légzésre, a testérzetekre figyelve, és tudatosítva a közben zajló belső folyamatokat. Ha nem teszünk erőfeszítést az elménk kontrollálására, akkor a jóga legfeljebb testgyakorlás lesz, mint amikor az edzőteremben a futógépen kocorászik valaki, és közben a plazmatévét bámulja, annyira unja az egészet. 


Ha az elménk ide-oda vándorol gyakorlás közben, akkor nem fogunk annyi elégedettséget és megnyugvást feltöltődést tapasztalni, mint amikor sikerül megfogni és ott tartani a légzésünkön. A koncentrált állapot a relaxációban is meglátszik. Ha mindent elengedve bele tudunk süppedni a matracba tíz percre a végén, akkor jó volt a gyakorlásunk. Ha pedig izgünk, mozgunk, vagy egy-két perc után fel is ugrunk, mert mindenféle sürgős dolog jutott az eszünkbe, akkor az nem volt egy nagyon sikeres gyakorlás. 


Az érzelmi állapotokat illetően, a gyakorlás megkezdése előtti ráhangolódás része az is, hogy "kiürítjük" az elmét, elengedjük azokat a gondolatokat, amelyek azt megelőzően foglalkoztattak bennünket, és kiváltották az esetleges diszharmonikus érzelmi állapotot. A jóga állapota egy viszonylagos érzelemmentességet jelent, ahogy Krisna megfogalmazza: a jógi nem ujjong, ha öröm éri, és nem bosszankodik, ha szomorúság éri. Természetesen ezt az elengedést nem olyan könnyű mindig megvalósítani a gyakorlatban, de practice, practice, practice... 


Nekem személy szerint az a véleményem, hogy a jóga mindig a legjobbat hozza ki az emberből, legalábbis hosszú távon ez lesz az eredmény. Persze a tudatosítási folyamat részeként nekünk is fel kell ismernünk bizonyos negatív tendenciákat, gondolati mintákat, amikhez ragaszkodunk, és tudatosan el kell őket engedni. De felerősíteni nem fogja őket a jóga, legfeljebb jelzésértékkel. Például egy sérüles kialakulhat egy érzelmi blokkból, görcsből, és ha figyelmen kívül hagyjuk, akkor olyan fájdalmassá fokozódhat, amit már nem tudunk ignorálni. Még azt is megkockáztatom, hogy az életünk eseményei is felgyorsulhatnak, vagy talán meg is változhatnak olyan módon, ami a megfelelő döntések irányába ösztönöz minket. De a szabad akaratunkat senki nem fogja elvenni, és ezért meg kell tanulnunk helyes döntéseket hozni az intelligencia segítségével.


Engem a jóga általában meg szokott nyugtatni, még ha idegesen kezdek is el esetleg gyakorolni, mert közben rájövök, hogy nem ér annyit az egész dolog, hogy idegesítsem magamat rajta. A jóga egy értékrendet is ad az embernek, és ez fontos, mert ebbe tudunk kapaszkodni. Volt már olyan, hogy azon mérgelődtem, hogy nem sikerül egy bizonyos ászana, vagy hogy ma igazán nem megy a gyakorlás. Ilyenkor azonban sokkal nagyobba sérülés veszélye, mert hajlamosak vagyunk ész nélkül túlerőltetni ezt vagy azt az ászanát. 


A jóga útját általában tapasztalati, önmegismerő útnak tekintik. Én azt gondolom azonban, hogy a filozófiai háttérműveltség nagyon hasznos dolog lehet, és nekünk is segíthet jobban eligazodni az önmegismerés útján, elkerülni az esetleges buktatókat. Ezért mindig is hangsúlyoztam a jóga filozófiájának, elméleti és erkölcsi hátterének tanulmányozását. Ebből a szempontból a Bhagavad-gítát tartom a legalapvetőbb könyvnek, de sok más klasszikus és későbbi jóga-írás is tartalmaz hasznos információkat. 


Az elméleti tudás persze nem elegendő, de éppen a mindennapos gyakorlással, a jóga tanításainak gyakorlati alkalmazása által válik mindez élővé, és adja meg nekünk a lehetőséget a céljaink elérésére. tehát nem kell félni, mert a jóga a félelem legyőzéséről szól, és néha az tűnik a legfélelmetesebb dolognak, hogy megismerjük önmagunkat, szembenézzünk önmagunkkal. Az én véleményem szerint nem lehet jógi az, aki ezt nem hajlandó megtenni, és különböző külsőségekbe vagy látszat-allűrökbe menekül önmaga elől. Minél távolabb kerülsz önmagadtól, annál kényelmetlenebbül fogod érezni magadat.  Az őszinteség egy olyan érték, ami a lélekből fakad, és amit más őszinte emberek felismernek és elismernek. A világnak több őszinte emberre van szüksége, és ha mindannyian lelkesen gyakorlunk, akkor talán könnyebben ki tudjuk hozni magunkból ezt az őszinteséget.