Dandászana

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


Pascsimóttánászana
(Nyugati nyújtó póz)
Dristi: lábujjak


Mint ahogyan az összes további ászanánál (a befejezők kivételével), ennél is héttől kezdjük számolni a vinyászákat.


Szapta: Belégzésre ugorjunk előre ülő helyzetbe. Eleinte elképzelhető, hogy lendületből fogjuk végezni ezt a mozdulatot. Ahogy ügyesebbé válunk, egyre kisebb lendülettel  agy anélkül is képesek leszünk előreugrani, anélkül, hogy a földre érne a lábunk. Az erőfeszítés nélküli mozdulat kulcsa az, ha a légzést összekötjük a bandhákkal. Amíg a levegőben vagyunk, továbbra is belélegezni kell, mivel a belégzés felemel és továbbvisz. Amikor előrevittük a lábunkat, akkor kilégzésre leeresztjük. 


Ahhoz, hogy ezt a mozdulatot megtanuljuk, két világosan elkülöníthető fázisra kell osztani. Az első fázis az előreugrás a kartámaszba, a vállak a csuklók fölött vannak, miközben a csípőnket és a keresztezett lábainkat a magasban tartjuk. A második fázis abból áll, hogy a törzset és a lábainkat lassan engedjük előrelendülni a karjaink között, a vállakat tengelyként használva. 


Amint előrelendülünk, a lábainkat húzzuk fen a hasunkhoz, és a térdeket a mellkashoz, hogy ne érjenek a földhöz. A belégzés legvégével nyújtsuk ki a lábainkat dandászanába, miközben még mindig a levegőben tartjuk őket. Kilégzésre lassan eresszük le, mint egy helikoptert. Ha ilyen módon végezzük a mozdulatot, az szilárd kapcsolatot fog eredményezni a légzés és a bandhák között. A hasunkat és a derekunkat is megerősíti, ami felkészít a nehezebb hátrahajlításokra és a lábat a tarkó mögé helyező pózokra a későbbi sorozatokban. 

Üljünk dandászanában öt légzésig. A dandászanára nem jut külön vinyásza ütem, hanem ez a pascsimóttánászana hetedik vinyászája. Ettől eltekintve a dandászana az alap ülőhelyzet. Minden fél vinyásza előtt és után dandászanán keresztül fogunk belemenni a pózokba és kijönni belőlük. 


A dandászana olyan, mint az ülő szamaszthiti. Az ülőcsontokat belenyomjuk a földbe, és a gerincet megnyújtjuk, miközben megtartjuk természetes görbületeit. A mellkast kiemeljük és megnyitjuk, a törzset elől és hátul is szélesen, nyitva tartjuk. A hónaljak elől emelkednek, mivel a karcsontok teteje a vállízület közepén helyezkedik el. Nyújtsuk ki a karjainkat, és a tenyereinket helyezzük a talajra, a lábak felé mutató ujjakkal. Ha a karjaink hosszabbak, mint a törzsünk, akkor a tenyereket vigyük a csípő mögé. Húzzuk fel a térdkalácsokat. Nyújtózkodjunk a lábujjak tövével, és A sarkainkat nyomjuk a talajba, hogy felébresszük a hamstringeket. Nézzünk az orrunk irányába.