6. Előrejutási kényszer
Amint valaki elkezdi gyakorolni az astangát, egyre több pózt akar megtanulni, és minél előbb bele akar kezdeni a 2. sorozatba. Ezt általában a nyugati elméből fakadó eredménycentrikusságnak tulajdonítják. Én azért vitatkoznék ezzel, mert David Williams és úttörő társai is pár hónap alatt megkapták az összes sorozatot. Én személy szerint azt mondom, hogy mindenki haladjon, amennyire bír, vagy szeretne, és egyáltalán nem baj, ha pár hónap gyakorlás után már az egyes és kettes sorozatot is váltogatja valaki. A hármasnál viszont én is megakadtam, és addig nem akarok továbbmenni, amíg ez nem megy az elképzelésem szerint. Ebben már nem lehet sumákolni, vagy mennek a pózok, vagy nem. De kényszer igazából nincs, és ha valaki egy helyben szeret toporogni, az persze gyakorolgasson nyugodtan.
7. A függőség
Én ezt "vírusnak" is hívom. Aki rákap a rendszeres gyakorlásra, annak majdhogynem elvonási tünetei lesznek, ha éppen nem gyakorolhat. Így aztán az ember a hotelszobában, a reptéren, a parkban, a strandon, vagy szinte akárhol képes kigurítani a matracát és nekiállni gyakorolni, mint a drogos, aki bármelyik utcasarkon beszúrja magát, ha jön a "szomj". Nem érdemes ellenállni, mert a szomj mindig győzedelmeskedik, ahogyan ezt a Blade című filmből is tudjuk...
8. Igazítások - mondhatsz nemet!
Amikor egy újonc bekerül egy astanga-órára, akkor hamarosan kezdi úgy érezni magát, mint egy kínzókamrában, amelyben a tanár fájdalmas igazításokkal zaklatja a gyakorlókat, akik ezt mosolyogva (vagy összeszorított fogakkal) tűrik. Nyugodtan nemet mondhatunk, ha valamelyik igazítás nem kényelmes, vagy túl sok, vagy meg vagyunk sérülve, vagy nem érezzük magunkat késznek rá. Csak mi tudjuk pontosan az egészségi állapotunkat, és nekünk kell kommunikálni, hogy meddig nyújthat a tanár egy pózban. Persze annak nem sok értelme van, ha behajtjuk a matrac szélét óra elején, és a végéig úgy hagyjuk (egyes stúdiókban ezzel jelzi a gyakorló, hogy nem kér igazítást), mert az egyéni gyakorlás és a Mysore vagy vezetett jógaóra között éppen ez a különbség, hogy az elsőben nincs igazítás, a második kettőben pedig van.
9. Miért nincs gyakorlás a holdnapokon?
Őszintén szólva nekem erről van egy eretnek elképzelésem, de ezt nem kötelező igaznak tekinteni. Mysore-ban egy hónapra fizetnek be az emberek, a szombat szabad, és amikor Pattabhi kitalálta, hogy nem jó gyakorolni telihold és újhold napján, akkor nyert még két szabadnapot, de a pénz ugyanannyi maradt. Persze azt a magyarázatot szokták adni hozzá, hogy teliholdkor túl sok a víz a szervezetben, újholdkor túl kevés, és nagyobb a sérülés-veszély, de én ezt személy szerint nem vettem észre. Persze, ha valaki úgy érzi, hogy ilyenkor tényleg nem jó gyakorolni, az ne tegye, vagy végezzen valamilyen könnyített ászana-pránájáma gyakorlást.
10. A technikai részletek
Sokszor éri az a vád az astangát, hogy ez a rendszer nem figyel oda olyan részletesen az ászanák kivitelezésének precizitására. Ennek ellenére van néhány oktató és gyakorló (java részük Iyengar-képzésben is részesült), akik szeretnek kifejezetten a technikai és anatómiai részletekről beszélni. Nagyon hasznos dolog ilyen emberekkel diskurálgatni, mert sok mindent megértünk és megjegyzünk, ami hatékonyabbá és pontosabbá fogja tenni az ászana-gyakorlásunkat. Persze ugyanez igaz a többi hét fokozatra is, szerintem egy astangásnak igenis érdeklődéssel kell elsajátítania az 1% elméletet!
Folyt. köv. holnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése