Záróvizsga

"Állj fel, és küzdj!" - legalábbis Krisna ezt mondja a Bhagavad-gítában, és általában én is ezt szoktam mondani. A legtöbb embernek ugyanis a legfőbb problémája a motiváció hiánya. Vannak vágyaik, céljaik, de nem mindig hajlandóak megtenni az erőfeszítést, hogy elérjék azokat a célokat. Vannak olyanok is, akiknek nincsenek céljaik. Ez egy keményebb dió, mert itt egyáltalában a célok megtalálására kell motiválni valakit. De van olyan helyzet, amikor az ember képtelen felállni, és tovább küzdeni. 


A minap a hév-megállóban láttam egy idős nénit, aki a fal mellett üldögélt a járdán, valószínűleg rosszul lett. A gyógyszertárból már jöttek ki a vérnyomását mérni, stb. Szóval bárkivel bármikor megtörténhet, hogy cserben hagyja a teste, a szíve, az idegrendszere, stb. És akkor hiába szeretne felállni, képtelen rá. A teste nem engedelmeskedik többet az utasításainak. 


Természetesen nem mindegy, hogy hogyan élünk, hiszen a jóga elsősorban egy preventív rendszer. A rendszeres gyakorlás nem csak az egészségünket javítja, hanem fejleszti a tudatosságot is. tehát ha szerencsések vagyunk, akkor kevesebbet leszünk betegek, és tovább fogunk élni a jóga gyakorlása által. De akkor is eljön az a pillanat, amikor térdre kényszerülünk a halál előtt, és el kell engednünk az elengednivalókat, és át kell adni magunkat az elkerülhetetlen változásnak, az utazásnak az ismeretlenbe. mert akármennyire vallásos is valaki, azért valljuk be, nem vagyunk száz százalékig biztosak abban, hogy pontosan mi is fog történni velünk a halál pillanatában. 


A jógi valójában erre készül, mert amikor elveszítjük az uralmunkat a testünk felett, az elménket akkor is uralni kell. A szamádhi állapota azt jelenti, hogy a külső változásoktól függetlenül szilárd és rezdülésektől mentes állapotban tudjuk tartani az elménk tükrét. A lényeg az, hogy ne essünk kétségbe, és ne adjuk fel! A küzdelem néha nem az, hogy ellenállunk valaminek, hanem éppen az, hogy átadjuk magunkat neki, hogy tűrjük az ütéseket, a változásokat, és nem menekülünk el. Mert a halált elől nem lehet menekülni, legfeljebb a halálba...


Azok az emberek, akik sok mindenkit láttak már meghalni betegen, vagy öregen, a következő szimptómákat szokták említeni, amelyek alapján önmagunkon is felismerhetjük, hogy mikor jön az utolsó felvonás. Most felsorolom ezeket a szimptómákat: 

- elveszítjük az érdeklődésünket az élet dolgai iránt;
- unalmasnak találjuk az életet és a világot;
- ízetlennek érezzük az ételeket;
- a hozzánk közel álló emberek is távolinak tűnnek;
- az elkerülhetetlenség érzése jelenik meg bennünk;
- megjelenik bennünk a vágy, hogy megbánjuk a bűneinket;
- az örökkévalóság érzése jelenik meg;
- az orrunk vékonyabb és hegyesebb lesz;
- a tekintetünk semmibe réved;
- az arcmimika megszűnik;
- a testünk merev lesz és idegennek tűnik.


A jógi képes békésen, sőt, boldogan meghalni, mert egész életében ezt gyakorolta. A halál is egy guru, akitől sok mindent meg lehet tanulni. Például a hullapózt :-).