"Hogyan hat a párkapcsolat alakulására a jóga, abban az esetben, ha csak az egyik érez erős vonzalmat ez irányban, bár elvittem a páromat néhány órára, de az ő mozgásigényét nem tudta kielégíteni. Lehet-e kell-e ezt erőltetni, vagy ez teljesen individuális? Nyilván itt nemcsak magára a mozgásra hegyezem ki a témát hanem magára a jógikus létformára!"
Na jól van, akkor kezdjük azzal, hogy valószínűleg nem az Atma Centerbe hoztad a párodat jógázni, mert nem nagyon hallottam olyanról, aki azt mondta volna, hogy a mi óráink nem elégítik ki a mozgásigényét :-). A férfiak inkább az első tizenöt perc után meg akarnak halni, és azon frusztrálódnak, hogy akármekkora izmaik vannak, nem tudják azt megcsinálni, amit a körülöttük izzadó csinibabák mosolygós arccal simán kivágnak :-). Szóval kemény meló ez a jóga, legalábbis nálunk.
Persze meglehet, hogy egy férfit mégis inkább a futás, kerékpár vagy a kondi fog vonzani, de a legtöbb esetben a bowling, a csocsó, a biliárd, a söröksorsó-emelgetés és a focimeccs-nézés szokta náluk a pálmát elvinni, amelyekről ugyebár tudjuk hogy tized annyi kalóriát sem égetnek el, mint egy Agni vagy Astanga óra.
A nők tehát könnyebben, hamarabb rákattannak a minden napos jógázásra, ami ugyebár egy kilenctől ötig dolgozó ember esetében azt jelenti, hogy a 6-7 órai órára fog odaérni, és 9-10 előtt nem keveredik haza. Nos, ha ezt heti öt napon keresztül végzi, és esetleg még vasárnap is elrohan jógázni, akkor elképzelhető, hogy a partnere elkezd neheztelni rá és a jógájára. A vacsorafőzés ugye kilőve, és esetleg a szex is (vagy azért, mert holtfáradt a jógini, vagy esetleg azért, mert a fejébe vette, hogy csak péntek este szabad az erotikának hódolni, mert elvész az életlevegő). Egy átlag férfi számára ez már válóok.
Ismertem egy lányt, aki szilveszter éjfélkor el akart jönni 108 napüdvözletre, de a barátja azt szorgalmazta, hogy inkább egy szórakozóhelyen koccintsanak az ünnep alkalmából. A vége az lett, hogy eljött jógázni, és szakítottak. Persze nem tudom, hogy ilyenkor ki jár jól, ki nem, ezt az esete válogatja. Azt tudom, hogy a szingli nőknek van a legtöbb idejük és pénzük jógára járni, és a családos, gyerekes nőknek van a legkevesebb. Ez a két véglet.
Nyilván minden partnerkapcsolat más, és a két félnek kell(ene) érzékenynek lennie a másik igényeire, preferenciáira, és ugyanakkor felmérni magában, hogy alkalmanként vagy tartósan mennyi áldozatot hajlandó hozni a másik érdekében a saját elképzeléseiből.
Ismerek olyanokat, akik a jóga révén találtak egymásra, és a közös gyakorlás, jógás utazgatások azóta is szorosan összekötik őket. Vannak, akik együtt oktatnak, és nem csak a magánéletben, de a munkában is partnerek. Nem mondhatom azt, hogy ez nem egy működőképes formula, de azt gondolom, hogy a legtöbb kapcsolatnak jót tesz az, ha vannak olyan aspektusai a férfi és a nő életének, amelyekben önállóan tudnak megnyilvánulni, és nincsenek mindig összekötve.
Szóval egy megértő férj (vagy feleség) elviseli azt, ha minden nap jógázni szeretnénk, persze feltéve, ha mi is megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy a partnerünk elégedett legyen. Megőrülnék például, ha otthon nem lenne kitakarítva, kimosva, rend rakva és megfőzve (legalább időnként), és helyette a feleségem folyamatosan a saját fitnesszével lenne elfoglalva (legyen az jóga vagy bármi más).
Igen, ebben az értelemben nem könnyű a feleség dolga, mert egy csomó házi kötelessége van, és közben még az is követelmény, hogy jól nézzen ki, kedves legyen és ne menjen az agyunkra. De a jóga gyakorlásának az kellene, hogy legyen a következménye, hogy megnyílunk, és érzékenyebbek vagyunk az életünk változásaira, tudatosabban tudunk rájuk reagálni.
Nézzük akkor a spirituális oldalát! Az én véleményem szerint két ember messze nem csak a szexen keresztül képes kifejezni a szeretetét egymás iránt. A környezetemben inkább arra látok számos példát, hogy amikor egy kapcsolat alapja a szex, akkor az nem fog sokáig tartani, mert az ember hamar ráun a másikra. Itt jön be a brahmacsarja fogalma, hiszen a jógik megtanulják fokozatosan a magasabb tudatosság és spirituális, szellemi tevékenység irányába emelni a szexuális, kreatív energiáikat. De ennek egy természetes folyamatnak kell lennie, és ebben is együtt kell működnie a két félnek. Nem lehet egyoldalúan eldönteni, hogy mától nem lesz szex a kapcsolatunkban, mert ezzel nem csak a másik fél frusztrációját idézhetjük elő, hanem esetenkét önmagunkat is becsapjuk, és egy következő kapcsolatban jóval visszább veszünk az önmagunkkal szemben alkalmazott ilyetén megszorításokból.
A cölibátus rendszere éppen ezért a nőtlen szerzetesekre vonatkozik minden vallásban és spirituális rendszerben, a házasságon vagy partnerkapcsolaton belül pedig ugyanezt különböző szintű korlátozásoknak vetik alá. Néhány példa: csak házasság után, csak havonta vagy hetente egyszer, csak akkor, ha gyereket akarnak, stb. stb. A tantrikus szexnek sem az a célja, hogy minél inkább elmerüljünk az érzékeink élvezetében, hanem az, hogy megtanuljunk uralkodni a legerősebb érzékszervi késztetés, a szexuális vágy fölött. Szóval a jóga a tudatosság és az önkontroll fejlesztéséről szól, és ezzel nem kell sietni, egy átlagember számára a legbiztonságosabb, ha kis lépésekben, fokozatosan halad benne. Az út a lényeg, nem a végcél :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése