Én a következő ütemezésben szoktam végeztetni a gyakorlatot: Belégzésre emeljük féllótuszba a jobb lábunkat. Kilégzésre fogjuk meg hátulról. Belégzésre emeljük a bal kart, nyújtózkodunk a felsőtesttel és a karunkkal. Kilégzésre hajoljunk előre a pózba, tartsuk ki öt légzésig. Belégzésre emeljük a fejünket, nyújtsuk a gerincet. Kilégzésre maradjunk úgy. Belégzésre egyenesedjünk fel, még fogjuk a lábujjat, és emeljük a bal kart. Kilégzésre engedjük le a lábunkat és a karokat. A másik oldalra ugyanez a sorrend.
Az első pont, ami kiegészítésre szorul, az a lábujj-fogás. A szabályos módszer az, hogy a hüvelykujjunkat bedugjuk a nagylábujj és a második lábujj közé, a többit pedig rákulcsoljuk a belső talpélre. Így a nagylábujj a hüvelykujj és a mutatóujj közé kerül, a többi ujjunk pedig a rüsztön van. Ha nem tudjuk szabályosan megfogni a lábujjunkat, akkor használhatunk jógaövet a karunk meghosszabbítására. A könyökhajlatnak rés nélkül kell rásimulnia a hátunkra ahhoz, hogy optimálisan elérjük a nagylábujjunkat. Az előrehajlításnál valamivel közelebb kerül a kézfejünk a lábfejünkhöz, tehát egyes embereknek csak az előrehajlítás után sikerül kulcsolniuk. Itt azonban figyelni kell arra, amit Maehle mond, hogy a lábfej tényleg legyen bent a csípőhajlatban, és a térdet húzzuk hátra a másik térddel egy síkba.
Az előrehajlításnál hajlamosak vagyunk behajlítani a támaszkodó láb térdét. Ennek ellensúlyozására a bal térdet hátra kell nyomni. A jobb térdet is vigyük hátra, a jobb vállat pedig közelítsük a jobb térdünkhöz. A bal vállat ne húzzuk fel a fülünkhöz, hanem távolítsuk, úgy, hogy a két váll egyforma távolságban legyen a bal térdünktől. Ideális esetben a köldök a bal combhoz és, a szegycsont a térdhez, az állunk pedig a sípcsonthoz. Mint minden előrehajlítást, ezt is próbáljuk egyenes, függőleges gerinccel végezni, és nyújtózkodjunk a fejtetővel is. A testsúly javarészt a talpunkon van, a tenyerünkkel csak segítjük az egyensúlyozást.
Akinek a térde túlzottan feszül a végső pózban, vagy nem tudja hátravinni a másik térddel egy síkba, vagy a bokája nincs fent a csípőhajlatban, az tartsa ki valamelyik előkészítő fázist: Vriksászana féllótuszban (lásd a képet), vagy ha eléri a lábujját hátul, akkor azt is foghatja, és kitarthatja előrehajlítás nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése