Pedig a cikk még a jógára is hivatkozik, hogy az milyen jól belassítja az embert, és felébreszti benne az idő minőségi élvezetének igényét a felszínes rohanás helyett. Nos, akkor kezdjük ezzel! Való igaz, hogy a jógában a légzés elmélyítésére és lelassítására törekszünk, ezzel együtt a pulzus is lelassul, oldódik a stressz, hosszabbodik az élet, megnyugszik az elme, javul az életminőség satöbbi. Kivéve, ha egy jó kiadós astanga-gyakorlásról van szó, ahol maximum öt légzésig hagy békén a tanár egy pózban, és utána repül a vezényszó: "Vinyásza!" Ami ugye mindennek nevezhető, csak lassúnak nem. És tegyük még hozzá a 36 fokot és a 70% páratartalmat, máris egy extrém sportról van szó, ami vetekszik bármilyen kardió vagy erőnléti órával. A különbség csupán annyi, hogy egy általános ugribugri óra maximum 50-60 perces, míg a Hot Ashtanga két óra hosszú. Legalább ebben követjük a Slow Life (Slow Yoga) elméletet, mert nálunk sohasem lesz 90 meg 60 perces egy astanga óra.
Pedig erre is vannak törekvések, mindenki nyirbálja-rövidíti a sorozatot, öt-öt napüdvözlet helyett csak hármat-hármat hagy benne, kilenc körbefordulás helyett a garbhapindászanában megoldja ötből, satöbbi. Van, ahol a befejező sorozat ászanái is öt-öt légzésig tartanak, és azt már említeni sem kell, hogy a kettes-hármas sorozat gyakorlói le szokták csípni az álló gyakorlatok végét. Szóval Slow Ashtanga rulez, vagy inkább nevezzük csak Long Ashtangának! Az mindenképpen nem egy elhanyagolandó dolog, hogy az embernek mélyíteni és tudatosítani kell a légzését, mert ha csak végiglihegi a sorozatot, akkor az olyan, mint amikor beszappanozod magadat, de nem állsz be a zuhany alá. Én még a gyakorlásnál is szeretek két órát rászánni (ha nagy néha jut ennyi), és inkább megcsinálok alatta másfél-két sorozatot, minthogy egy óra húsz perc alatt végezzek. Szerintem amúgy mindenki, aki csak napi egy órát vagy kevesebbet szán a testmozgásra, az elszalad a lehetőség mellett. Ha ötven percet mozogtál, és esetleg meg sem izzadtál, annak nem lesz igazán sok hatása.
Most pedig térjünk rá a Slow-mozgalom többi effektusára! Az, hogy az emberek több időt töltsenek a családjukkal, és beszélgessenek, játsszanak a gyerekekkel satöbbi, valóban rokonszenves ötlet. De például a Slow Work kezdeményezéstől nekem, mint vállalkozást vezető munkaadónak a hideg bizsergés kezdett el futkározni a hátamon. Alig bírok egy-egy olyan alkalmazottat találni, aki nem alszik el álltó helyében a pultban, miközben a sor kígyózik ebédidőben vagy éppen jógaóra előtt, erre még lassuljunk is le? Na ez aztán megy a magyaroknak! És ezt a részét én igenis nem tudom és nem is nagyon akarom bevállalni. Mindenki tudja, hogy saját magam is hiperaktív és munkamániás egyén vagyok, aki egy vidéki kisvárosban vagy falucskában bizonyára beleőrülne a hétköznapok lassúságába.
A városi jógi életébe igenis beletartozik az, hogy a napja tele van tevékenységgel, de közben jut ideje a rendszeres és alapos gyakorlásra, a munkáját 100 százalékos jelenléttel végzi, de nem hanyagolja el a családját és a barátait sem. Például tehetjük mindezt ahelyett, hogy órák hosszat bámuljuk a tévét, vagy egy füstös kocsmában támasztjuk a pultot. De a természet, a kirándulás, a strand, az utazás az jöhet. Én inkább ebben a formában követném a Slow mozgalmat, hogy értelmetlen dolgok helyett tartalmasan töltöm el a szabadidőmet, és azokkal foglalkozom, akik fontosak számomra, lerázva azokat, akik csak azért zaklatnak, mert saját magukkal foglalkoznak, és azt akarják, hogy én is velük foglalkozzam.
Érdekes volt a cikk bevezető gondolata, és ezzel filozófiailag teljes mértékben egyet is értek. A nyugati ember lineárisan fogja fel az időt, ami csak telik-múlik,és egyszer elfogy, mert ugye jön a halál. Ez az anyagközpontú gondolkodásmód következménye, amely a modern technika vívmányaival párosulva lehetővé teszi azt, hogy egyre nagyobb sebességgel éljük a (néha inkább virtuális) életünket és fogadjuk be az élményeket és információkat. A jóga filozófiája szerint azonban az idő ciklikus módon telik, újra és újra visszatérő köröket írva le. A jógi nem törekszik folyton új dolgokat megismerni, hanem azon tűnődik, kontemplál, ami éppen előtte van, és attól szeretne elvonatkoztatni, hogy a múlandó pillanatban is megtalálja az örökkévalóságot. És a halhatatlan lélek számára a reinkarnációs körforgás mindig egy újabb lehetőséget hordoz magában, hogy mindezt egyre tökéletesebben tegye, míg végül az elméje megállapodik az örökkévalósában, a szamádhiban.
Aki szeretne egy picikét belekóstolni a Slow Ashtanga ízeibe, annak a következő kísérletet javaslom: hajtson végre öt-öt napüdvözlet A-t és B-t, de úgy, hogy minden egyes mozdulatot öt légzésig tart ki! Várom a beszámolókat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése