Nap mint nap új emberek jönnek az óráimra, tegnap is volt két teljesen új lány Hot Ashtangán. Elképzelhető, hogy nem mindenki kerül azonnal "Change or Die" hangulatba az első astanga-órája közepette, inkább a "Fight or Flight" üzemmód a jellemző. Az egyik hölgyemény a felénél csendben össze is pakolta a törölközőjét meg a vizét és angolosan távozott. Lehet, hogy ki is jelentette magában, hogy soha többet nem jön erre az órára. A másik leányzó, Janka, hősiesen végigküzdötte az órát, némelyik igazításom közben nyikkant egy párat, és csak az óra végén kérdezte meg, hogy "Ez milyen jóga volt tulajdonképpen?" "Astanga"- hangzott a válasz. "Hát én nem erre akartam jönni, az biztos." - mondta...
Teljesen renben van, ha valaki nem fogja azonnal a magáénak érezni az astangát, ellentétben azokkal, akik az első alkalommal "hordozóvá" válnak, és lelkesen citálják az ismerőseiket is kipróbálni az órát. Éppen azért van annyiféle óra az Atmában, hogy mindenkinek lehetősége adódjon megtalálni a neki megfelelő óratípust és oktatót. Nemrégiben indítottunk például egy új órát, "Jógaterápia" címmel, ami pontosan azoknak szól, akiknek az elméjében a legalaposabb és lebonthatatlannak tűnő kifogások épültek fel a jóga kipróbálásával vagy gyakorlásával szemben.
Erre az órára súlyos betegséggel küszködők vagy abból lábadozók járnak, autoimmun betegek, magas vérnyomásosak, komoly gerinc-problémások, hetvenéves öregemberek és mág sorolhatnám. Az órát pedig Major Ági tartja, aki éppen tegnap mutatta meg nekem az összes Pilates-, masszázs- és mozgásterápiás oklevelét, ami volt vagy egy tucat. Úgyhogy biztosak lehetünk abban, hogy érti a dolgát, és szakértő kezekbe helyezzük törékeny testünket, ha elmegyünk az órájára. Szóval aki fél, vagy úgy érzi, hogy a lejtő legalján van egészségileg, vagy attól retteg, hogy esetleg kettétörik a dereka, ha megpróbál előre- vagy hátrahajolni, annak azt ajánlom, hogy ne feltétlenül a Hot Ashtangával kezdje, hanem próbálja ki Ági óráját, és az eredmény nem marad el! Be is csatoltam ide az egyik kedvenc képemet róla. Igaz, nem sok látszik belőle, de ez így hatásos :-)!
A Thai-box edzőtábor után ismét megbizonyosodtam a jóga áldásos terápiás hatásairól, mivel két nap alatt sikerült gyakorlatilag teljesen regenerálnom magamat, persze segítségemre voltak a korábban ismertetett táplálék-kiegészítők is. Még a többiek is meglepődtek, milyen gyorsan megszűnt a sántikálásom. Ma már egy jó erős gyakorlásra készülök, nemsokára nyakunkon a bemutatók!
Visszatárve a Never témára, sajnálattal gondolok azokra, akik valamilyen oknál fogva ténylegesen sohasem fognak eljutni egy jógaórára sem az életükben, vagy azért, mert még nem is hallottak róla (bár ezt azért erősen kétlem az internet korában), vagy mert azt gondolják, hogy ez amolyan könnyed műfaj, idősödő nénik számára az SZTK-ban üldögélés helyett, vagy esetleg azért, mert azt gondolják, hogy a jógát csak annak érdemes elkezdenie, aki már eleve űberhajlékony, vagy esetleg azért, mert nem tartja eléggé férfias dolognak, vagy csak szimplán lusta, és inkább a kocsmában üldögélést, vagy a meccs-nézést választja helyette. Ki tudja, kinek, milyen kifogások élnek az elméjében, de én változatlanul csak azt tudom javasolni mindenkinek, hogy dobja a sutba ezeket az előítéleteket, és adjon legalább egy esélyt a jógának. Nem csak azért, mert divatos, hanem azért, mert tényleg a legjobb terápiás jellegű mozgásforma. Nem fogjuk teletömni a fejét filozófiával meg spiritualitással, nem kell félni. Viszont egy-két pózba beigazítjuk, az biztos, mert a szénből is nyomás alatt lesz gyémánt ugyebár :-).
A hétfői Hot Ashtangáról is van egy élményem: belép egy Conan, a barbár-méretű szőke herceg, a karizmai mögött simán el tudott bújni a fejem. Az első napüdvözlet után rájön, hogy az ő izmai itt most mit sem érnek, az állóképességre és a mentális erőre viszont annál inkább szüksége lesz. Én még embert ennyit törölgetni magáról az izzadságot nem láttam, de közben legalább egy kicsit megpihent a teste-elméje, és NEM MENT KI! Mondjuk elképzelhető, hogy ez ciki lett volna a barátnője jelenlétében, aki rutinosan végigtolta a sorozatot, és még mosolygott is közben, de a srác például kifejezetten hálás volt, hogy a gerinccsavaró pózban összeakasztottam a kezeit a háta mögött.
Szóval ez az egész egy mentális játék, ugyanúgy, mint a futás, vagy a sparring, vagy bármilyen kihívás, amit az ember maga elé állít. Szerintem akkor izgalmas az élet, ha az ember mindig újabb és újabb kihívásokat keres, persze olyanokat azért, aminek értelme is van. Mert ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Ami megöl, az is, de erről majd legközelebb :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése