A kanál nem létezik

Mostanában a Mátrix filmzenéjét hallgatom. Nem kizárt, hogy fel fog bukkanni még valamelyik jógabemutatómban vagy videómban... Az egyik számban még egy szanszkrit mantra is fel van dolgozva: aszató má szad gamaja, tamaszó má dzsjótir gamaja, mritjór má 'mritam gamaja - "Az átmenetiből menj az örökbe, a sötétségből menj a világosságba, a halálból menj a halhatatlanságba. Valóban, ez a mantra érzékletesen leírja a helyzetünket az anyagi világban. Az átmenetivel azonosítjuk magunkat, arra koncentráljuk a tudatunkat, és közben lemaradunk az örökkévalóságról. 


Sokszor azt mondják, hogy a megvilágosodáshoz elég csupán felébredni, és tudatára ébredünk a valóságnak, ami körülvesz bennünket. Azért ahogy a filmet elnéztem, Neónak eléggé küzdelmes volt az élete, nem csak azt illetően, hogy ő maga kapcsolatban tudjon maradni a valósággal, amire ráébredt, hanem azt illetően is, hogy másokat ráébresszen. Egy alvó embert nem olyan nehéz felébreszteni, viszont egy olyan embert, aki nem akar felébredni, szinte lehetetlen. 


Érdekes momentum volt, amikor Neó felébredt a Mátrixból, és annyira ridegnek és barátságtalannak találta az újonnan megismert valóságot, hogy inkább visszaaludt volna, és elfelejtette volna azt, hogy mindaz, amiben eddig hitt, az nem valóságos, hanem egy manipulált illúzió csupán. Erről beszélt Govinda Kai is, amikor itt volt. A jóga olyan ajtókat és ablakokat nyit meg bennünk, amiket utána nagyon nehéz visszazárni, még akkor is, ha szeretnénk.


Egyszer fel kell ébredni, egyszer fel kell nőni, és elkezdeni felelősségteljesen cselekedni és élni az életünket. És amikor eljön ez a pillanat, akkor már nem tudjuk elfelejteni mindazokat a dolgokat, eseményeket, benyomásokat, amelyek idáig vezettek bennünket. Nem tudunk többé visszaaludni, mert folyton a tudatában leszünk, hogy amit átélünk, az csupán egy álom. 


A jógások és az ezoterikusok kedvenc szállóigéje a Mátrixból a "Kanál nem létezik" mondat. Amikor a jógát gyakoroljuk, akkor számos kihívás elé állítjuk magunkat: 1. sorozat, 2. sorozat, 3. sorozat, stb., bandhák, dristi, tudatos uddzsájí légzés végig, és egy pontra szegezett elme. Talán még sohasem volt olyan gyakorlásunk, amikor úgy éreztük, hogy ezek mindvégig megvoltak. És lehet, hogy úgy érezzük néha, hogy soha nem is lesz meg, vagy hogy elakadtunk, vagy éppen visszafelé haladunk mér hónapok óta.




Ilyenkor kell alkalmazni a "kanál nem létezik" mantrát. Mert amíg azt gondoljuk, hogy a kanál létezik, és minden erőnkön azon vagyunk, hogy meggörbítsük, de nem megy, addig irtó frusztráltak leszünk. Az akadályok legyőzésének egyik leghatékonyabb módszere, amikor megtanuljuk másképp látni a megoldandó feladatot, és összekapcsoljuk a tudatunkat a Forrással, ahogy a Mátrixban nevezték. Ilyenkor a kanál önmagától elkezd görbülni, ugyanis rájövünk, hogy nem mi vagyunk a cselekvők, csupán parányi részei vagyunk a rendszernek.


Addig a pillanatig, amíg önmagunkat gondoljuk a cselekvőnek, valójában a Mátrix, vagyis a karma irányítása alatt cselekszünk. Amikor a tudatunk abba az állapotba kerül, hogy csupán eszköznek tekintjük magunkat, akkor harmóniába kerülünk a Teljes Egésszel, és elkezdünk pontosan úgy cselekedni, ahogyan szükséges ahhoz, hogy a tökéletes harmónia és boldogság állapotában legyünk. Látszólag ilyenkor veszítjük el a szabad akaratunkat, mivel nem tekintjük magunkat a cselekvőnek, de valójában csak ilyenkor rendelkezünk vele igazán. 


Ezt az állapotot bármilyen, huzamosabban egy pontra irányított meditációval elérhetjük Patandzsali szerint. És még a cselekvést sem kell feladni, hiszen a szamádhi állapotában minden tettet anélkül tudunk végrehajtani, hogy karmikus következményei megkötnének, vagy pedig hogy az elménkben hullámok keletkeznének. Ebben az esetben mindegy, hogy mi történik körülöttünk, vagy a testünkkel, vagy az elménkkel, minden változás közepette teljesen szilárd lesz a tudatunk. 


Én nem hiszek abban, hogy gyakorlás és erőfeszítés nélkül el tudjuk érni a megvilágosodott tudatállapotot. Az sokkal valószínűbb, hogy erőfeszítés híján az átmenetiségben, a sötétségben és a halálban maradunk az idők végezetéig, és sohasem jutunk el az öröklétbe, a fénybe és a halhatatlanságba. Szóval gyakoroljunk, és majd csak meghajlik az a kanál! És közben hallgassunk egy kis zenét is: