Kamal nem kímél

 Elérkezett a várva várt workshop, én legalábbis vártam. A hűvös hétvégi idő ellenére valahogy nem sok mindenkinek sikerült betáplálnia magába, hogy most három napot intenzví astanga-gyakorlással szeretne tölteni, plusz megtanulni néhány igazítást India egyik legjobb astanga-tanárától. Legalábbis szerintem. Persze, vannak nagy nevek, és ügyes oktatók, én is sokkal találkoztam már. De számomra még mindig Kamal az egyik legnagyobb inspiráció. Nem csak azért, mert amikor elkezdi az órát vezetni, akkor úgy érzed, mintha plazma-állapotba kerülnél, annyi energia vesz körül, hanem azért is, mert rá tudom a legőszintébben kimondani, hogy azt kapom tőle, amire igényem van.


Nekem egy fontos szempont, hogy lássam azt, hogy az oktató is gyakorol, és komoly szinten csinálja nem csak az ászanákat, hanem a vinyászákat is. Eddig azt mondhatom, hogy Kamal az egyetlen olyan tanár, aki vezetett óra közben is szinte az összes ászanát bemutatja, és utolérhetetlen intentzitással igazít, miközben üvöltve végigreppeli az órát, utasítások tömkelegét záporozva ránk. És emellett még jut ideje arra is figyelni, hogy kinek hogyan kell módosítania az ászanát a fejlettségi szintjét és az egészségi állapotát figyelembe véve. 


Amikor Kamal beleereszkedik egy előrehajlításba, akkor nem csak, hogy szögegyenes a háta, hanem a szemét hátragurítja, hogy csak a fehérje látszik, és enyhén billegeti a fejét. Tisztára, mint egy révülő sámán vagy dervis. Egy dolgot nem lehet letagadni: eksztázisban van attól, amit cisnál, és 31 éves korát meghazudtoló tapasztalatról, profizmusról tesz tanúbizonyságot, és ennek megfelelő a nemzetközi sikere is. Sajnálatos, hogy itt Magyarországon az emberek az előítéleteik alapján döntenek, és egy ismertebb, nagy névre esetleg jobban eljönnek, mint Kamalra, akit még nem ismernek. Egyesek szerint őrült, szerintem megszállott, de az biztos, hogy réti a dolgát.


A dresscode-ja is elüt a többi astanga-oktatótól. Fekete szerkó helyett fehér hosszúnadrágban és vászoningben ugrándozik az emberek között, de a gyakorlás végére ugyanúgy folyik róla a víz, mint rólunk. És miközben ezres hangerővel zengi az utasítósokat, még az uddzsájí légzésre is marad energiája. Számomra ő az etalon, és általában mindenkit hozzá szoktam viszonyítani a felhasználói élmény szempontjából. Sajnos nem sokan ütik meg a mércét (legalábbis az én szempontjaim alapján). Van, aki jól igazít, de nem beszél. Van, aki nyomja a filozófiát, de nem fókuszál az ászana-oktatósra. És még kevesebben mutatják az ászanákat, illetve osztják meg az igazításokat. 


Az igazításairól nem sok értelme van beszélni, mert azokat meg kell tapasztalni. Én körülbelül úgy éreztem magamat gyakorlás közben, mintha egy ju-jitsu mérkőzésen lennék, mert minduntalan a vállaimat igyekezett kitépni a helyükből vagy a lapockáimat tologatta jobbra-balra. Annyira lehúzta a húsz a csontokról, hogy attól féltem, csupa kék-zöld folt leszek, de nem maradt nyoma, és nem is fáj. És nem csak gizdult vele, hogy milyen igazításokat tud, hanem másfél-két órán keresztül tanította is nekünk. Mindegyik pózhoz három-négy féle igazítást mutatott meg, a gyakorló fejlettségi szintjétől függően. 

Első nap egy rövidített egyes sorozatot gyakoroltunk, utána a lefelé néző kutyát és néhány álló pózt javítottunk. Második nap már egy egész egyes sorozatot lenyomtunk, és tovább vettük az álló pózok igazítását. Vasárnapra a Youtube-klipnek köszönhetően, ami az első napról készült, bejelentkezett még vagy öt-hat ember, és nekik sem kellett csalódniuk. Először rajzolgatással kezdtük, vagyis Kamal egy rózsaszínű kiemelő-filccel össze-vissza firkálgatta a talpamat és a törzsemet, hogy megmutassa a többieknek, mire kell figyelni a tádászana közben. Kábé fél óráig tartott, mire elmagyarázta, hogyan kell helyesen állni tádászanában, és utána elkezdtük a napüdvözleteket. 


Miután végigcsináltuk a sorozatot és Kamal bemutatta az összes virtuóz igazítását hajhúzással és a hídban az emberre felmászással egybekötve, tovább vettük az igazításokat.  Ma már nem volt idő arra, hogy gyakoroljuk is, csak magyarázott és mutogatott. Azt hiszem, minden tanár hasznosnak találta a workshopot, és persze a gyakorlók is. Az én oktatásomra biztosan nagy befolyással lesz, mint ahogy annak idején 2008-ban is volt, amikor nála gyakoroltam Rishikesh-ben. Abban maradtunk, hogy jövőre is hívjuk, és remélem, akkor többen leszünk, mert tényleg megéri az időt és a pénzt a workshopja.