"A jóga története és láncolata
A jóga történetét négy fázisra lehet osztani. Ezeket a részeket még tovább lehet osztani a nagyobb részletesség kedvéért, de a jelenlegi célunk szempontjából ez már túl sok részletet jelentene. Történelmi perspektívából közelítem meg ezt a témát, mert a nyugati olvasók ehhez tudnak a legkönnyebben viszonyulni. A jóga-történelem négy fázisát "naturalizmusnak", "miszticizmusnak", "filozófiának" és "technológiának" neveztem el.
Első fázis - naturalizmus
Az idők hajnalán az emberek harmóniában éltek önmagukkal és a természettel. Az átlagember is kapcsolatban állt a mindannyiunkban lakozó igazsággal, az isteni természettel. A vallásra vagy a filozófiára nem volt túlzottan nagy szükség, mivel az emberek látták az igazságot, a szépséget és az értéket önmagukban és a környezetükben.
Ebben az időszakban keletkeztek a Védák, amelyek közül a Rig-véda a legfontosabb. Ez egy himnusz-gyűjtemény, melyek az életet, az általunk kapott testet, és az általunk lakott földet dicsőítik. Azért nevezem ezt a korszakot "naturalizmusnak", mert az emberek egyszerűen és természetesen éltek.
A naturalizmus korszaka alatt a legtöbb ember úgy használta az elméjét, mint egy izmot: vagyis csak akkor feszítette meg, amikor munkát kellett végezni. Amikor nem volt munka az elme számára, akkor fel volt függesztve (niródhah). Ebben az időszakban az emberek természetesen a valódi természetükben tartózkodtak (tadá drastuh szvarúpé 'vaszthánam - Jóga-szútra 1.3.) A natiralizmus fázisára az elme felfüggesztése jellemző.
Az idő múlásával azonban a naturalizmus harmonikus időszaka elkezdett hanyatlani, mivel az emberek elveszítették a kapcsolatot a valódi természetükkel, és egyidejűleg a papi osztály hatalma is megnövekedett. Ennek a védikus fázisnak a végére a vallásosság csupán egy elavult intézménnyé vált, és az embereknek pénzt kellett fizetniük a papoknak, hogy valamiféle elégedettséget fenn tudjanak tartani."
Néhány hozzáfűzés tőlem. Nos, ez a rövid eszmefuttatás valójában egy tekintélyes és összetett történelmi korszakot ír le az emberiség fejlődési történetében. A Szatja és a Trétá földi korszakokról van szó, melyek közül az első 1 millió 728 ezer év hosszú, míg a második 1 millió 296 ezer éves. A következő három, Maehle által említett fázis a Dvápara (864 ezer év) és a Kali (432 ezer év) korszakára fog esni, melyek közül jelenleg kb. a Kali-júga első ötezer évét írjuk, és nagyjából ez utóbbit fedik le a földkerekség különböző ősi kultúráiról fennmaradt írásos történelmi emlékek. Tudom, hogy ez a korszakolás messze tágabb és merészebb, mint amit a modern történészek vagy akár az indológusok is feltételezni merészelnek, de a jógikus szemléletben ez az évmilliókig tartó fejlődési szakasz is csupán egy a végtelen ciklusok közül.
Nos, a Szatja-júga elején a leírások szerint az emberek valóban meditációval töltötték az életük nagy részét, és így nem is volt szükség különösebben összetett gazdasági, társadalmi vagy intézményes vallási struktúrákra. A földet (a mai lakosságához képest töredéknyi létszámban) benépesítő jógik nagyon egyszerűen éltek, és a természet gondoskodott a legalapvetőbb szükségleteikről. A történelem-könyvekből ismert gyűjtögető ősemberek valójában az erdőben meditáló jógik voltak, és természetesen nem vadásztak, mert vegetáriánusok voltak. Egyszerű életmódjukat egyidejűleg emelkedett tudatállapot és a természettel és önmagukkal harmóniában átélt boldogságérzet jellemezte.
A Trétá-júga beköszöntével azonban az emberiség anyagi vágyai is megerősödtek, ezzel együtt az elméjük is nyugtalanabbá vált. Így megindult a gazdasági fejlődés, a társadalmi osztályok kialakulása, és ennek megfelelően a vallásosság és intézményes formát öltött. Erre utal Maehle a "papi rend megerősödése" kifejezéssel. A Védákban leírt himnuszokat a papok zengték az áldozati szertartások során, melyek célja mindenki jólétének biztosítása volt. Az áldozat folyamata egy összetett dolog, a későbbiekben lehet, hogy többet írok majd róla.
A lényeg az, hogy az emberiség négy osztálya, a papi réteget is beleértve, fokozatosan elveszítette a kapcsolatát az eredeti önvalójával, és az ebből a tudatállapotból fakadó boldogsággal, és helyette az anyagi szükségletek biztosításával kezdtek foglalatoskodni, vagyis megszületett a fogyasztói társadalom. Bár a Trétá-júgában ez még mindig sokkal természetesebben, az univerzális törvényeket sokkal inkább figyelembe véve zajlott, mégis, az elme nyugtalansága együtt járt a boldogságérzet csökkenésével, és a társadalmi feszültségek keletkezésével. A jógiknak éppen ezért más utakat kellett keresniük a lelki béke és boldogság visszanyerésére, erről fognak majd szólni a következő részek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése