Az eredmény (azon kívül, hogy 3-4 mérettel nagyobb nadrágba fért csak bele a combom): folyamatosan leterhelt emésztés, pattanásos bőr, és sajgó ízületek. A felsőtestem kábé ugyanilyen volt csak, mint amilyen most, szálkásságról pedig nem is volt szó, mert a sok sózott hús fogyasztása egy csomó víz visszatartását eredményezi az izmokban. Tizenhat évesen még elvan vele az ember egy-két évig, de idősebb korban már sokkal többet kivesz a hihetetlen mennyiségű kalória megemésztése és beépítése, valamint a nehéz súlyok mozgatása. Az emberi testet nem arra rendezték be, hogy egy erőmű legyen, és véleményem szerint az extrém izomépítés ugyanolyan káros, mint például az extrém kardio-terhelés, aminek mondjuk a triatlonisták alávetik magukat.
Mostanság is megfordulok néha egy underground edzőteremben, ahol jó rozsdásak a vasak, és senki sem edz csilivili szerkóban. Én csak a boxzsákon szoktam gyakorolni, meg a húzódzkodó-rúdon. Nincs ingerenciám, hogy a súlyzókhoz meg a gépekhez érjek, ha erősíteni akarok, akkor a saját testsúlyos gyakorlatok is bőven megfelelnek. Közben viszont elnézegetem a többieket, hogyan teszik tönkre magukat, és összeszorul a szívem. Nem én találtam ki rájuk az "edzőtermi patkány" kifejezést, de van benne valami... Mindenki a tudatállapotának megfelelően edz, és az határozza meg, hogy mennyi valós hasznot fog kapni belőle, és mennyire teszi tönkre magát. Nézzük, mi jellemző az átlag gym rat-re!
Elkezd egy terembe jármi, mert ugye jó lenne férfiasabban kinézni, és esetleg fogyni is. Néhány bemelegítő karkörzés után az útja a fekvenyomó padhoz vezet, és letol egy-két szériát, majd üldögél, mereng, pihenget, esetleg beszélget a többiekkel. Ezzel telik az edzésidő háromnegyed része. Utána még esetleg bicepszezik egy kicsit, vagy vállazik egykezes súlyzókkal. A lábával nem sokat foglalkozik, mert az nem látszik. Hasazni sem sokan szoktak, mert az fárasztó és hosszadalmas. A nyújtás kábé ugyanúgy elmarad, mint a bemelegítés.
Én magam őszintén szólva a gyakorlatok és a gépek felét betiltanám, mivel annyira károsak. A nyak mögé nyomás és a ferde pados fekve nyomás a legtöbb ember rotátor köpenyét tönkreteszi, és folyamatos váll-sérülésekkel küszködnek. Az evezőgép, valamint a kétkezes súlyzók terhelik a gerincet, de ugyanez igaz a guggoló-keretre is. Vannak biztonságosabb gépek, például a hátgép, lábtoló, mellgép, a keresztcsiga. De ami nagyon jellemző, hogy a legtőbb gyúrós srác kerüli a húzódszkodó-tolódzkodó rudakat, nem edzenek saját testsúllyal. Az, hogy például a híd és a dropback milyen jól erősít, eszükbe sem jut. Tegnap az Iron jóga órán egy ember bírt csak másfél percig hídban állni, a többiek összeestek.
A hasizom-edzés egy külön tragédia. Én a lábemeléseket szeretem, és ha volna függőleges felülő-pad, akkor azon is gyakorolnék. Viszont az összes vízszintes vagy döntött felülő-pad, római pad tönkreteszi a derekunkat. Akkor inkább maradok a csónakpóznál és az utpluthinál. Nem baj, ha valaki súlyzókkal edz, de ugyanolyan mennyiségű nyújtást vagy jógát előírnék neki, mint amennyi időt a gépeken tölt. Mert ha csak összehúzzuk az izmokat, akkor megrövidülnek, és sokkal nagyobb a sérülés-veszély. A tartásunk is rossz lesz, és a megnövekedett izomtömeget is egész nap cipelni kell magunkkal. A mélyizmok erősítésére pedig csak a jóga alkalmas, mert a gépes edzés csak a felszíni nagy izmokat dolgoztatja meg. És nem utolsó sorban az ízületekre is vigyázni kell, mert az izom hamarabb erősödik meg, mint ahogy az ízület hozzászokik a nagy terheléshez. És itt jön a koksz-téma, de erről majd inkább legközelebb. A jóga mindig az elme legyőzéséről szól, és egy testépítőnek komoly kihívás lehet egy jóga-óra, mert nem biztos, hogy első körben sok sikerélménye lesz. De a jóga az élet, jegyezzük meg, és ne futamodjunk meg a kihívás elől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése