Change or Die

Ma némileg ellent fogok mondani a tegnapi blogbejegyzésemnek. Ugyanis most ért véget a hármonapos Thai-box edzőtábor Hajdúszoboszlón, és ennyi fájdalmat az utóbbi időben tényleg nem éltem át én sem. Ugyanakkor más szempontból mégiscsak meg tudom erősíteni azt, hogy az astanga és a fájdalom nem szinonímák, sőt, ha valaki fokozatosan és rendszeresen terheli magát, akkor a tegnapi receptúra tényleg nagyon jól tud működni. Na de nézzük az elejétől kezdve, hogyan is alakult az események folyása!


Péntek délután indultunk el Szoboszlóra autóval, és mintegy két és fél óra vezetés után meg is érkeztünk. Én családostól mentem a táborba, hadd pihenjenek egy kicsit a híres szoboszlói gyógyvizekben. A szállás a Liget Hotelben lett volna, ami egy erőteljesen szocreál kinézetű intézmény. Amikor a feleségem belépett a dohszagú szobába, azonnal eldöntötte, hogy márpedig ő itt nem fog három napot eltölteni. A hotellel szemben szerencsére volt egy vadiúj, Villa Toscana néven futó apartmanház, internettel, konyhasarokkal és egyebekkel felszerelve, és oda be is vackolódtunk, főleg, hogy féláron voltak a szobák. 


Három napig hallgattam is a feleségem lelkendezését, hogy ez milyen remek hely. Péntek este elmentünk a közös vacsorára, és bár a pincérek mindent megtettek, hogy kielégítsék a vegetáriánus igényeinket, másnap inkább a feleségem főzött. Szombat reggel a fél hétre meghirdetett futás elmaradt, én azonban ezt csak fél hétkor tudtam meg. Sebaj, gondoltam, jógázom egyet a délelőtti edzés előtt. Kiterítettem a kis matracomat az apartmanház előterében, és le is nyomtam az első sorozatot. Az átlag pulzusom 82 körül volt a gyakorlás alatt, úgyhogy megint rájöttem, hogy a hidegben gyakorlás nem csak a hajlékonyságot nem segíti elő annyira, de a kardió terhelés is majdnem a fele egy jó Hot Ashtangának.


Némi reggeli után, tízkor indult az edzés. Egy iskola tornatermében voltunk, ahol a linóleum padlótól egy párunknak vérhólyagos lett a lába pár edzés alatt. Két csoportra osztottak bennünket, a haladókat Roland edzette, a kezdőkkel Rehák Gyuri és Gabi foglalkozott. Az első edzésen nem is vettünk fel kesztyűt, csak páros gyakorlatokat végeztünk, és a végén lenyújtottunk. Edzés végén Gyuri bemondta, hogy az elmaradt futást négykor, a délutáni edzés előtt fogjuk bepótolni. Addig pihi. A családom elment az Aqua Palace-ba, én meg visszajöttem futni meg edzeni. A futásról szóló korábbi blogbejegyzésemhez most is tartom magamat, ráadásul most hirtelen két nap alatt úgy leterheltem a bokámat, hogy ezt jó sok idő lesz kipihenni. 


Gyuri diktálta a tempót, kétszer négy kilométeres kört tettünk meg a repülőtér füves mezején. Az első körben némileg lemaradtam az élbolytól, ami az elme számára nagyobb küzdelem volt, mintha végig kitartottam volna a tempójuk mellett. Visszafelé már Gyuri sarkában loholtam végig. Amellett, hogy a lábaim elfáradtak, komoly pszichológia küzdelem volt. Megállapítottam, hogy az ember képes jóval a józan ész határán is túlnyomni magát, ha az elméjét odateszi. Persze a testtel nem érdemes visszaélni, mert megköveteli a regenerációs időt. Délután még egy edzés, most már kesztyűs gyakorlatok is voltak. 


Vasárnap reggel már fájó bokával ébredtem, hiába minden kence és kapszula, a hirtelen jött terhelést nem könnyű feldolgozni. A jobb bokám sokat sérült gyerekkoromban, és megggyengültek a szalagjai. Ha hirtelen sok futással vagy túrázással terhelem, akkor bemerevedik és elkezd fájni. Ez történt most. Mindegy, gondoltam, azért még a mai futás belefér. Csak hat kilométer volt a reggeli kör, itt is küszködtem az elmémmel rendesen. 


Utána jött a délelőtti edzés, itt már sparring gyakorlat is volt, közben cserélgettük a partnereket. Mindenkinek szóltam, hogy csak óvatosan, mert most sparringolok először. Aki nem tudja, hogy ez mit jelent, annak elmondom, hogy szabad küzdelemről van szó, persze voltak bizonyos megkötések, és csak kicsiket ütöttünk, hogy ne legyen sérülés. Az elején meg voltam szeppenve, aztán lassan beleszoktam, és volt egy-két ellenfél, akik hozzám hasonló kezdők voltak, tőlük nem is kellett tartani.  A rutinosabbak persze gyepáltak rendesen, azt sem tudtam, honnan jönnek éppen az ütések. Clinch-gyakorlat is volt. Ilyenkor a másik nyakát kell elkapni, és húzni jobbra-balra, miközben az igyekszik kiszabadulni. A végén lenyújtottunk.


Edzés után ebéd, majd irány az Aqua Palace a családdal. A vízben áztattam egy kicsit a lábaimat, de sajnos a legmelegebb medence is csak negyven fokos volt, és én abban is fáztam. A gyerek viszont nagyon élvezte a pancsikálást és a csúszdázást. 


A délutáni edzésre már nagyon fájt a lábam, és így a jobb lábamra nem tudtam igazán támaszkodni, nem nagyon ment a lendületes lábmunka meg a rúgások. De azért jó volt az is, ma csak kb húsz percet jógáztam öregesen a reggeli futás után, hogy egy kicsit lenyújtsam a hamstringjeimet. A délutáni edzés végén csoportfotót is csináltunk. Íme a nagy csapat!


Este kenegettem a lábamat, de igazából pihentetni kell, ez az egyetlen megoldás. A hétfő reggeli futást le is mondtam, az ablakom alatt láttam elfutni a csapatot, miközben én ide-oda sántikáltam a szobában. Change or Die - ez a jelszó, de azért azt nem ígérem, hogy elkezdek rendszeresen futni :-). Legfeljebb a következő edzőtáborra egy kicsit jobban felkészülök. A délelőtti edzésre már úgy-ahogy lábra tudtam állni, így nem hagytam ki.


Könnyed simogatós-fejkoppintós sparring-edzéssel kezdtünk, vegyes párosokban. A legkeményebb palikkal szerencsére nem kerültem össze, de szerintem nem is úgy kell bemutatni a keménységet, hogy egy felkészületlenebb vagy fizikailag gyengébb ellenfelet teljes erőből üt-rúg valaki sparring közben. A tapasztaltabb bunyósok nagy kontrollal sparringoltak, az edzők meg főleg, figyelembe vették a zöldfülűségemet. Cinke Gabit nem nagyon tudtam elérni semmivel, ő viszont folyton megfogta a lábamat. Rolandtól is sokat tanultam, mivel még számos technikai hiányom van. 


A Thai-boxos lányok is bevállalósak, többen is megtaláltak. Főleg clinchelni szeretnek, meg ide-oda taszigálni az embert :-). Szóval jó sparring volt, közben néha átnéztem a nagymenők közé, ahogy osztogatták a forgó rúgásokat meg az ugró térdeseket egymásnak. De hát az elején kell kezdeni, amíg az embernek nincs rutinja, nem érdemes a látványos technikákkal próbálkozni. Mivel Roland nem adott nekem herevédőt, így is örültem, hogy megúsztam t...n rúgás nélkül. Ha visszamegyünk, egyből veszek egyet. Sőt, a fejemet sem ütötték szét, a combomat is csak mértékkel. A bokám meg majd kipiheni magát.


Andiék győzködtek, hogy maradjunk ott hétfőn még pihenni és fürdőzni, de én már jönni akartam haza dolgozni. Kábé egy órával kezdés előtt be is értem az Atmába, így még tudtam jógázni egy kicsit öregesen, mielőtt kezdődött az óra. Megtartottam az Agnit és az Astangát is, még ha sántikáltam is közben. Tizen-tizen voltak mindkét pünkösdi órán, és értük még fél lábbal is szívesen tartok órát. A jóga máshogyan kemény, mint a Thai-box, főleg annak a lánynak, aki egymás után mindkét órát végignyomta. Itt elmében kell küzdeni, ugyanúgy, mint futás közben. De jót tett az óratartás a melegben, egy kicsit regenerálódott a bokám is közben. Holnaptól jön a folytatás, és a héten még Rolandhoz is lenézek, jó inspiráció volt a tábor.