"Jógikus kontextus - ászana - az ülőhely
A jóga egyes modern formáiban a lótusz és a féllótusz pózokat elhanyagolják. Ha a tanuló ambícióból gyakorol, és nem érti meg a mögöttes technikai elveket, akkor a pózok igazából károsak is lehetnek. Ez egy sajnálatos dolog, hiszen a csípőforgató gyakorlatok, köztük kiemelten a sziddhászana és a padmászana akár a legfontosabb pózoknak is tekinthetők.
A Hatha-jóga Pradípiká szerint a sziddhászana az "alapvető ászana", és a "felszabadulás kapuja". A padmászanáról azt mondja, hogy "megniytja a felszabaduláshoz vezető utat". A Gheranda szamhitá szerint a sziddhászana "felszabaduláshoz vezet", a padmászana pedig "távol tart minden betegséget"
A Siva szamhitá szerint gyakorolni kell a sziddhászanát, ha gyors sikerre vágyunk a jógában, és osztja a Gheranda szamhitá véleményét, miszerint a padmászana "megvéd minden betegségtől". A Jóga Jágjavalkja szerint a "padmászanát mindenki értékeli".
Ez talán elegendő bizonyíték arra, hogy a csípőfordító gyakorlatok a jógapózok legfontosabb kategóriáját alkotják, és az összes többi póz arra készít fel, hogy hosszabb ideig tudjunk a padmászanában és a sziddhászanában maradni."
Nem tudom, hogy miért pont az utkatászana leírásánál hozza fel Maehle ezt a témát, amikor ez éppen nem csípőnyitó, hanem inkább láberősítő gyakorlat. Az viszont igaz, hogy az álló sorozatban (mely a Vírabhadrászanákkal végződik) valóban több olyan csípőnyitó és előkészítő gyakorlat van, amely jó alapot ad az ülő gyakorlatokhoz és a lótuszhoz is. Egyesek azzal érvelnek, hogy a padmászana és a sziddhászana nem kifejezetten csípőnyitó pózok. Ez elfogadható, de az is biztos, hogy a helyes és hosszan tartó kivitelezésükhöz nélkülözhetetlen a nyitott csípő, amit a többi gyakorlattal érhetünk el. Ennek hiányában túlterheljük a térdeket és a medence, valamint a gerinc statikája sem lesz megfelelő. Így a padmászanának és a sziddhászanának a meditációra és a prána áramlására kifejtett hatása nem tud maradéktalanul érvényesülni.
Az utkatászanához még annyit tennék hozzá, hogy sokan kihagyják a csípő és a láb emelését kézenállásba vagy fél-kézenállásba a hátraugrásnál, és ugyanúgy viszik hátra a lábukat, mint a napüdvözleteknél. Holott fordítva kellene eljárni, a csípőemelést ennél a vinyászánál kellene begyakorolni, és azutón fokozatosan átvinni a napüdvözletekre és az ülő vinyászákra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése