A valódi bölcsesség

A Bhagavad-gítá bölcsessége megszívlelendő tanításokat tartalmaz azok számára is, akik nem a hindu vallást követik, vagy esetleg nem is hisznek Istenben. A mű egy párbeszéd Krisna és Ardzsúna között. A hindu teológia szerint Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Ardzsúna pedig az illúziótól megtévesztett lélek szerepét játssza. A világ sorsát eldöntő kurksétrai csata előtt zajlik párbeszédük, ami azzal kezdődik, hogy Ardzsúna elbizonytalanodik a kötelességét illetően.


Harcosként az volt a kötelessége, hogy csatába szálljon a vallásos elvek védelme érdekében, de a szent életűek egyik jellemzője ugye az ahimszá, aminek hatása alatt Ardzsúna inkább az erdőbe vonult volna meditálni, ahelyett, hogy a csatatéren a harci gurujával, a nagyapjával és az unokatestvéreivel bocsátkozzon véres harcba, közben még a saját oldalán harcoló bajtársai életét is kockáztatva.


Az ahimszá valóban fontos elv, de meg kell tanulni helyesen követni, hiszen bizonyos esetekben erőszakkal lehet csak megállítani másokat, akik visszaélnének a hatalommal, és mág több erőszakot követnének el. Ahhoz azonban, hogy megtanuljuk helyesen alkalmazni az ahimszá elvét, meg kell ismerkedni a lélek tudományával, különben csak a múlandó anyagi test iránti szetimentalizmussá válik, a lélek örök érdekeinek szem előtt tartása helyett. Krisna a következő verssel kezdi Ardzsúna oktatását (Bg. 2.11):


“Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.”


A valódi műveltség ott kezdődik, hogy megértjük a különbséget a múlandó anyagi test és az örök, halhatatlan lélek között. Az anyagi test csupán a lélek jelenlétében nyilvánítja meg az élet-szimptómákat, és amikor a lélek eltávozik belőle, akkor újra anyagként viselkedik. A lelkek körforgását az anyagi testekben a karma törvénye határozza meg, amelynek alapján mindenki a saját tetteinek jutalmát élvezi vagy attól szenved. A bölcs éppen ezért nem bánkódik sem az élő, sem a halott felett, vagyis sem a születés, sem a halál felett, mivel mindkettő elkerülhetetlen.


A lényeges dolog az, hogy megértsük a karma törvényét, és annak megfelelően végezzük előírt kötelességeinket. Ugyanis, ha elmulasztjuk azokat, akkor szenvedni fogunk, ha pedig elkezdünk ragaszkodni a tetteink eredményeihez, akkor újra és újra meg fogunk születni, hogy meg is kapjuk őket. A jógi éppen ezért közömbös, és az enegriáját nem az anyagi eredményekkel kecsegtető tevékenységekbe fekteti, hanem a transzcendentális megvalósításba. Ez a szemlélődő, közömöbös magatartás segít, hogy távol maradjunk az anyagi lét “sűrűjétől”, és egyre több lelki tudásra és megvalósításra tegyünk szert.


A továbbiakban több verset is fogok majd idézni a Bhagavad-gítából, és megvizsgáljuk Krisna bölcsességét “jógikus” szempontból. Addig is, ne bánkódjunk, hanem gyakoroljunk!