(Az utthita-haszta-pádángusthászana második részét, amikor a lábunkat oldalra visszük, sokszor utthita-pársvaszahitának nevezik, ami szó szerint azt jelenti, hogy "az oldalsóval együtt kiemelt póz")
"Tríni: Belégzésre egyenesítsük ki a törzset.
Csatvári: Kilégzésre vigyük ki a lábunkat jobb oldalra, miközben a tekintetünket fordítsuk balra. Fontos, hogy anélkül hajtsuk végre ezt a mozdulatot, hogy felemelnénk a jobb csípőt. A kezdők ezt azáltal érhetik el, hogy először kifelé forgatják a combjukat, ami által a csípő leesik, a jobb sarok viszont felemelkedik középre.
Amikor a lábunkat sikerült kifordítani oldalra, a combot visszaforgathatjuk befelé, hogy a sarkunk megint lefelé nézzen. A lábunkat vigyük ki oldalra, amennyire lehetséges, és nyissuk a jobb csípőt. A cél az, hogy a két csípőt és a jobb lábunkat is egy síkba hozzuk, ami maximális nyújtást eredményez a jobb combközelítő izomcsoport számára. Ez a tökéletes bemelegítő és felkészítő gyakorlat a következő pózhoz, az ardha-baddha-padmóttánászanához. A combközelítő izmok nyújtása biztonsági intézkedés a térdek számára, ami szükséges az összes lótusz- és féllótusz-pózhoz. Tartsuk ki a pózt öt légzésig."
Megjegyzések: A kötött csípők esetében (amikor pl. a Baddhakónászanában nem ér le a térdünk a földre) nem csak a csípőízület mozgékonyságának korlátozottságáról van szó, hanem a belső combközelítő izmok kötöttségéről is. Vagyis, ha ezeket az izmokat nem sikerül megnyújtani, akkor a féllótusz- és lótusz-pózok valóban terhelik a belső és a külső térdszalagokat is. Az ardha-baddha-padmóttánászana (előrehajlítás féllótuszban) egy haladó álló póz, amit nem csak a fent bemutatott oldalsó csípőnyitással készíthetünk elő, hanem a fapóz (vriksászana) különböző variációival is, amelyeket később bemutatunk.
Az utthita-prásvaszahitánál a következő dolgokra kell figyelni: A bal térdet tartsuk kiegyenesítve, a térdkalács felhúzása, a négyfejű combizom feszítése és a talp leföldelése által. A jobb csípő hajlamos hátrafelé mozdulni, a bal viszont előre, tehát toljuk őket az ellentétes irányba. A lábfejet ismét lehet spicceltetni, de próbáljuk az egész lábunkat a test síkjában tartani, a térdkalács nézzen fölfelé, a lábfej pedig legyen függőleges. Az utthita-haszta-pádángusthászanánál a comb hajlamos kifelé fordulni, itt viszont inkább befelé fordul, ezért mindkét esetben be kell forgatni a függőleges, felfelé néző helyzetbe. A könyökünket mindkét póznál hajlíthatjuk, és a térd külső oldala mellett vihetjük lefelé, hogy a lábunkat közelebb húzhassuk a felsőtesthez, miközben az függőleges marad.
A póz oldalsó változatánál az ember hajlamos kidönteni a törzsét oldalra. Ezt ellensúlyozandó, törekedjünk arra, hogy a két csípő egy magasságban maradjon, és a törzs legyen függőleges. A bal kezünket tartsuk a csípőnkön, és a bal vállat vigyük lefelé és hátrafelé, miközben a jobbat ne engedjük leesni és hátracsúszni. A bal láb ismét egy kicsit kifelé dől, de a törzs legyen függőleges, és a nyakunkat tartsuk hosszan, nyújtózkodjunk a fejtetővel fölfelé, miközben a fejünket fordítsuk jobbra.
A medence és a törzs pozicionálásában, valamint az egyensúly megtartásában ismét sokat segít az uddíjána- és a múla bandha tudatosítása. Abban az esetben, ha az előző póznál nem hajtottuk a fejünket előre, akkor trínire nyújtsuk ki a könyökünket, és engedjük a lábat eltávolodni a törzstől, majd csatvárira vigyük ki oldalra, fordítsuk el a fejünket és újra húzzuk be a lábat minél közelebb a törzshöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése