A természetes mozgás öröme

Ditti kérdésére válaszolván írom ezt a blogbejegyzést, aki a futóbloghoz írott hozzáfűzésében kérdezte, hogy szerintem mi a természetes mogzás, és mi nem. Nos, akkor lássunk néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. Nyilván ismét rávághatja valaki, hogy elfogult vagyok, de szerintem a legtermészetesebb és legtudatosabb, legharmonikusabb, leg-leg-leg mozgás az természetesen a jóga. A jóga mozgáskultúrája sokat alakult és fejlődött az elmúlt 150 évben, és ez azért történik, mert más és más igényeket kell kiszolgálni.


A mai átlag városi ember rettentő mozgásszegény életet él, és a napja java részét fekve, székben ülve vagy esetleg állva, egészen picit sétálva tölt. Plusz a táplálkozása is csapnivaló, a legtöbb gyerek már serülőkorára meki-teszkó-hibriddé válik, aki szabadidejében nem a pedált tapossa meg a hegyeket mássza, hanem az Xbox konzolját rángatja vagy fülledt diszkókban nyeldekli a partidrogokat és az enerigaitalokat. Szóval igaza van Dittinek, becsüljünk meg mindenkit, aki legalább valamit tesz az egészsége érdekében.


Akkor most nézzük, mire van szüksége egy alap városi puhánynak. A csípőszalagjai és a hamstringjei kötöttek, mint a felvonókábel, a gerinctartó izmai még csak hírből sem hallották, hogy mi lenne a feladatuk, a válluk előre van esve, a mellkasuk beesett, a hasfal tónusa a nullával egyenlő, a keringésükről már nem is beszélve. Plusz a tonnányi méreganyag a szervezetükben, és a rossz emésztés. Igazából a legmegfelelőbb választás a jóga, és az Atma Center azt hiszem, remek egyveleget kínál mindenkinek. Tudatosan fejlesztettük a kínálatunkat úgy, hogy legalább tízféle, közepes és nehéz (mert azért hihetetlen könnyűnek egyiket sem mondanám), hidegben és melegben végezhető jógaórával állunk mindenki rendelkezésére. 


Szerencsére a legtöbb jógás, aki hozzánk jár, előbb-utóbb mindegyik óránkat kipróbálja, és sokan választják a cross-traininget, vagyis egy héten belül többféle órára is elmennek rendszeresen. Ez talán még hatékonyabb, mintha mindig ugyanazt a gyakorlatsort végeznénk, mert bármennyire sok ászana is van benne, azért mindegyik sorozat valamilyen szinten egyoldalú terhelést ad. A jógának, legalábbis, ha helyesen végezzük, tulajdonképpen nincs káros mellékhatása, és minimális a sérülésveszély. Az extrém nyújtások pedig, ha megfelelőképpen készítjük elő a szervezetünket, szerintem szintén nem károsak, de nem is feltétlenül képviselik a jóga célját. A jóga célja inkább az, hogy boldognak, harmonikusnak érezzük magunkat, és előre tudjunk haladni az életcéljaink megvalósítása felé.


A legtöbb jógaoktató nem tiltja vagy ellenzi a másféle mozgásformákat, de azzal is tisztában van, hogy azok milyen esetleges veszélyeket hordoznak magukban, főleg, ha nem hobbiszerűen, hanem kiemelt rendszerességgel végzi őket az ember. Én is azt szoktam mondani, mint más oktatók, hogy ha valaki valamilyen sportot űz, akkor legalább annyi időt jógázzon egy héten, amennyi más edzést (aerobic, erőgép, spinning, Hot Iron, Zumba, Kangoo, mittudoménmi) végzett. 


De térjünk vissza az eredeti témára: mi az, amit szerintem az egészséges emberi testnek tudnia kell? Hát akkor tekintsük át: 


1. Állóképesség, helyváltoztatási képesség
2. Felsőtest ereje (mászás, csimpaszkodás stb.)
3. Munkavégzési képesség (vázizmok és gerinctartó izmok)
4. Önvédelmi képesség
5. Hajlékonyság, rugalmasság (az öregedés legjobb ellenszere)


1. Az állóképességet sokféle kardió-mozgással lehet fejleszteni, valamennyit az astanga is ad (én például jobban bírom a kardió-terhelést, mint azok, akik nem jógáznak minden nap melegben). Ha futással akarjuk fejleszteni, akkor inkább végezzünk rövid, 10-15 perces sprinteket, ami nem annyira terheli az ízületeket, és a felpörgött pulzus 24-36 órára beindítja a zsírégetést. De a kerékpár, ellipszis, ugrókötél, vagy akár az ütemes hegymászás is megteszi. Vagy például a gyorsúszás. De nem kell mindezekkel naponta órákat tölteni, annak a reményében, hogy levezekelhetjük a szintén órákon keresztül magunkba töltött fölös kalóriákat. Személyes kedvencem a görkori, mivel kevésbé köti be a hamstringeket, és jó kardió-terhelést ad. Aki emeletes házban lakik, az lépcsőzhet is nyugodtan, napi 10-15 emelet fel és le nem árt meg.


2. A felsőtest ereje, főleg férfiaknál nagyon macsónak néz ki (széles vállak, páncélmellek, V-hát, vastag karok), de az, aki a fél életét a fekvenyomópadon tölti, szerintem szintén nem a legjobb úton jár. Régen, ha az ember gyümölcsöt akart szedni a fáról, akkor felmászott rá, és leszedte. Vagyis nem árt, ha tudunk kapaszkodni, fel tudjuk húzni a testsúlyunkat. A szertorna persze azért extrém dolog, mert a vállak, csuklók könnyen sérülhetnek, sőt, le is lehet esni a magasból. A sziklamászást szintén nem ajánlom bzitosítókötél nélkül. A funcionális izmokat sokkal hasznosabbnak tartom, mint a vasak pumpálása és a patika kiürítése által kifejlesztett mangalica-felsőtestet. A saját testsúlyos erősítő gyakorlatokat szeretem a legjobban, ami után persze jól le kell nyújtani a vállat, csípőt és a gerincet. 


3. Az ember régen sok mindent cipelt, vonszolt ide-oda, ma csak bedobjuk a kocsiba és inkább a benzint égetjük, mint a zsírt. A gyenge izomzat egyik legkárosabb következménye a gerincet tartó vázizmok gyengesége, ami előbb-utóbb porckorong-problémákhoz vezet. A jóga és a pilates, body art pontosan a mély izmok, a "core" megerősítésére koncentrál, így a gerinc sokkal mozgékonyabb és egészeségesebb lesz. A súlyzós és erőgépes gyakorlatok felét például betiltanám, mert függőlegesen meg harántirányban terhelik a gerincoszlopot, amivel a legtöbb ember tönkreteszi a derekát. A kettlebell-ről is ugyanaz a véleményem, bár persze Pavel Tsatsouline, a biznisz megalapítója azt bizonygatja, hogy a kettlebell mennyivel jobb, mint a tárcsás súlyok, és mennyire kíméli a gerincet. És nem árt, ha a kettlebell-rajongók alaposan elolvassák Pavel összes könyvét, mert ahogy öregszik, ő is egyre többet foglalkozik a nyújtással és a tő-izmok erősítésével a súlygolyók eszeveszett lóbálása helyett. Hiába, a pénz mozgatja a világot, ezt ne feledjük, és legyünk tudatos fogyasztók a sportban is!


4. Önvédelem. Na itt valahol látszólag ellentmondok önmagamnak, és jógás társaimnak is, akik szerint az ahimsza azt jelenti, hogy ha valaki meg akar támadni bennünket, akkor a kezébe adjuk a kést, és elmondunk egy Óm-ot, mert ha ez a karmánk, akkor bizony tűrni kell. A kérdés filozófiai és erkölcsi aspektusa egy másik dimenzió, ez önmagában egy vagy akár több blogbejegyzést is megérne. Azt viszont ne feledjük, hogy a harc, a küzdelem, a versengés az emberben is ott szunnyadó állati szintű ösztön, amit vagy sikerül átalakítanunk tiszta szeretetté, és akkor olyan erőszakmentesek tudunk lenni, mint Gadhi, aki nem bántott senkit, mégsem volt lúzer; vagy ha nem sikerül, akkor ott vannak a küzdősportok, ha úgy tetszik, harcművészetek, ahol az ember levezetheti a fölös agresszióját. Most egyelőre maradjunk a kérdés egészségügyi aspektusainál. A harcművészetek közül a lágyabb, befelé koncentráló formák talán kevesebb sérülés-veszélyt rejtenek magukban, mint a full-kontant irányzatok. A skála innenső végén van a Tai Chi, Chikung, a lágyabb kung-fu iskolák, vagy akár a Kalari, amit volt szerencsém Keralában megismerni. Esetleg az Aikidót is idevehetjük, bár azért ott sokan panaszkodnak ízületi húzódásokra, mivel a technikák java része az ízületek csavarására, feszítésére megy rá. A skála túlsó végén van a box, karate, Ju-jitsu, MMA, Muay Thai és minden más olyan irányzat, ahol az ellenfél szó szerinti értelemben vett harcképtelenné tétele a cél. Nos, nyilván gyakorlás közben a sportolók vigyáznak, hogy ne okozzanak sérülést egymásnak. A versenyeken viszont mindent beleadnak, és itt nem ritka eset az orrtörés, felrepedt bőr, enyhe agyrázkódás, kéz-lábcsontok és bordák törése, az ízületek sérülése, hogy a zúzódásokról már ne is ejtsünk szót. Én például három évig vívtam sihederkoromban, és a felsőtestem állandóan kék-zöld volt a sok zúzódástól, amit a betalált pengeszúrások okoztak, hiába a védőfelszerelés. Face the pain, baby!


Ennek ellenére a küzdősportok mindig is népszerűek voltak, és ha az ember egy jó edzőhöz jár, és nem vadul, akkor viszonylag kevés sérüléssel megúszhatja a dolgot. Persze jógaoktatóként továbbra sem bátorítok senkit sem, hogy fogjon bele, csak az csinálja, aki ne bírja ki :-). Pédául a boxzsák ütlegelése vagy rugdosása teljes erőből nem feltétlenül tesz jót a vállaknak és a térdnek. A küzdősport inkább egy szenvedély (ha úgy tetszik, függőség), mint egy gyógyhatású terápia, mindamellett, hogy számos pozitív hatása is van. A kardió és erőnléti terhelés egy jó alapos edzésen jóval meghaladja a legintenzívebb Hot Ashtangát is, szóval akinek nem elég a mindennapi astanga-sorozatok elvégzése, az még ütögethet egy kicsit. A sparringnál azonban még óvatosabbnak kell lenni, mert ott tényleg könnyen megsérülhetünk. Szoktam is mondani a thai-box edzéseken, hogy vigyázzanak rám, mert én jógaoktatóként a testemből élek :-).


5. És végül az utolsó, de szerintem a legfontosabb dolog. Mi az, amiben a jóga többet tud más sportoknál? Regenerelája a szövetket, javítja az anyagcseréjüket, méregtelenít, fiatalítja a testünket. Szabályozza a hormonháztartást, erősíti az immunrendszert, és egyszerre fejleszti a hajlékonyságot és az izmok erejét is. Vagyis az izmok feszesek, hajlékonyak és edzettek lesznek, ami bármilyen sportban előnyt jelent, de a mindennapi életben is, főleg 50 fölött. És nem utolsósorban, a jógából nem lehet kiöregedni, az utolsó lehelletünkig folytathatjuk. 50 fölött egy jógi általában már büszkélkedhet a korával, mert a kinézete alapján sokszor akár 20 évet vagy többet is letagadhatna a korából. A jóga tehát lelassítja az öregedési folyamatokat, mind hormonális szinten, mind az oxidációs stressz szintjén. Nem csak az izomsorvadást akadályozza meg, de a kötőszövetek zsugorodását is meggátolja. Vagyis a nyújtás a legjobb fiatalító módszerek egyike. Úgyhogy maradjunk fiatalok, és élvezzük a mozgást, mert ez Isten adta jogunk!