A szenvedés foka

Az alábbi emailt kaptam a napokban, és úgy gondoltam, hogy mások számára is hasznos és érdekes lehet a válasz:


"Szia!


Kb másfél éve jógázom (főleg ashtanga és hatha, heti 4-5 alkalommal, néha power yoga), külföldön élek ezért csak mostanában találtam rá a Hot ashtanga órádra, meg a blogodra. Mindkettő nagyon tetszett, ezért gondoltam, hogy írok, igazából a véleményedre lennék kíváncsi.


Pár hete a felfelé néző kutya és a híd pózokban elkezdtem érezni a gerincem alsó, ágyéki részét: nem szúró fájdalmat, inkább nem olyan vészes tompát (bocs, a hídban szúró). Ezután nagyjából egy hetet pihentettem, de megint előjött, főleg a felfelé néző kutya pózban. Megkérdeztem a jógatanáromat, hogy mit gondol mitől lehet, mit csinálok esetleg rosszul, erre azt válaszolta, hogy "lehet hogy eljutottam egy magasabb szintre, mert az Ashtanga jóga először lerombolja, majd újraépíti a testet" - hát, ööö, ezt nem tartom valószínűnek. :)


Mit gondolsz, miért lehet ez, mire utalhat, mitől alakulhatott ki (nyilván valamit nem jól csinálok...?). Illetve, szerinted érdemes tovább jógáznom, ha ez a probléma nem múlik és folyamatosan előjön? Értem én, hogy X százalék szenvedés meg ilyesmi:) de jó lenne tudni, mennyire nyírom ki a gerincem, ha továbbra is így folytatom. (Még annyi eszembe jutott, hogy szoktam futni is, betonon, de nem nagyon érzékeltem semmilyen változást emiatt.)"


Nos, mielőtt belekezdenék a fejtegetésembe, előrebocsátanám, hogy látatlanban nehéz kompetensen megítélni a levélíró gerincének konkrét állapotát, ehhez biztosan kellene legalább egy pár, együtt eltöltött jógaóra. Nem csak abból a szempontból, hogy meg tudjam saccolni a gerinced állapotát, hanem abból is, hogy mit nem csinálsz esetleg helyesen, ami előidézhette.


De mivel ez egy viszonylag gyakori probléma az astangásoknál, elmondanék azért néhány általánosságot, hátha segít. Ha az én Atmás oktatóim közül valaki így reagálta volna le a porblémádat, mint a leveledben említett tanár, akkor azt hiszem, komolyabban elbeszélgettem volna az illetővel, a kompetenciáját és a pedagógiai érzékét illetően. 


Nem szerencsés, ha a tanár visszadobja a problémát a gyakorlóra, továbbra is bizonytalanságban hagyva őt. Plusz a túlzottan ezós, semmiere nem vezető magyaráztokat sem tartom annyira praktikusnak. Én általában amondó vagyok, hogy ha valami elkezd rendszeresen fájni, akkor nagy valószínűséggel nem helyesen gyakorlunk, és a szervezet jelzi, hogy nincs egyensúlyban. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor egyrészt nem a jóga, hanem az egó útján haladunk, másrészt jó esélyünk van rá, hogy maradandóan kinyírjuk a gerincünket például ebben az esetben.


A másik véglet persze az, hogy a jógából próbáljuk teljesen kiküszöbölni a sérüléseket és a fájdalmat, ez sem fog működni, és elképzelhetően nem is fogunk A pontból a B pontba eljutni, vagy "megérkezni", ahogy egyes oktatók fogalmaznak. Az erőfeszítés bizonyos mértékű szenvedéssel jár, de ha ez túlzott, akkor már nem visz előre, vagyis itt is törekedni kell az arany középútra. 


Akkor térjünk át e gerinc problematikájára. Terheli-e az astanga 1. sorozata a gerincet? Igen, vitathatatlanul. Ha a gerincünk edzetlen, nem hajlékony, a tartóizmai el vannak sorvadva, és eddigi életmódunkkal vagy sporttevékenységünkkel esetleg már némileg le is amortizáltuk, akkor nagyon körültekintően kell gyakorolni ahhoz, hogy ezt az állapotot ne súlyosbítsuk, hanem javítsunk rajta. Mik a kritikus pontok a gerinc szempontjából?


A csaturangába való htáraugrás mér önmagában terheli a derekunkat, ha a hasfalunk, a hosszanti hátizmok és a bandhák nem elég fejlettek és tudatosak. Erre még rá is húzunk a felfelé néző kutya-tranzícióval, mert akinek már az előző pózban összeesett a dereka, az itt még további nyomást gyakorol a porckorongokra. Ha a porckorong kiboltosulása a csigolya háti oldala felől jelentkezik, az enyhe fájdalmat okozhat a hátrahajlásoknál, mert ilyenkor nyomást gyakorolunk a porckorongok hátulsó peremére. Ugyanígy, előprehajlításnál, ha a derék nem egyenes, és a keresztcsontot nem tudjuk mefeleleően előrebillenteni, akkor a porckorongok hasüreg felőli széleit préseljük össze, és ez is fájdalmat okozhat. 


Az összes előrehajlítás tehát tovább tudja rontai a helyzetet, vagyis próbáljuk teljesen egyenes gerinccel végezni őket! Ha hátrahajlításban fáj a gerinc, akkor valószínűleg a matszjászanánál, a lábemelésnél és a hídban is fáj, valamint a návászanánál, ha a gerinc nem teljesen egyenes. Ilyen esetben tahát nem elégséges a probléma megoldásához az egyes sorozat helyes gyakorlása sem. Sok esetben nagyon hasznosnak bizonyul, ha elkezdjük a második sorozat hátrahajlító pózait is gyakorolni, főleg az antigravitációs pózokat (sáska, íj stb.)


Az Agni-sorozat is nagyon jó hatásúnak bizonyult hátfájósak esetében. Az astangás matszjászanánál és az utána következő lábemelésnél is meg szokott fájdulni a derék, ezért itt a keresztcsontot a talaj felé kell billenteni, és meg kell nyújtani a derekunkat az állunk irányába, a szegycsontot pedig kiemelni. Van még egy pár gyakorlat, de azokat személyesen tudom csak megmutatni. A futással kapcsolatban pedig annyit, gondolom olvastad korábbi bejegyzésemet erről, úgyhogy véssük jól az egszünkbe: a betonon futás és a step-padon szökdécselés a legbiztosabb módja a derekunk tönkretételének, plusz a térdünk is tropára mehet, illetve a hamstrigünk is meg fog rövidülni. Egyszóval nem ajánlom, még akkor sem, ha közben nem érzed, hogy rosszabbodna a helyzet.