Ne gondolja most azt a kedves olvasó, hogy életemben nem futottam még, de az elmúlt öt évben nem nagyon volt rá példa, amióta napi rendszerességgel jógázom. 16-18 éves koromban éveken keresztül mentek a napi egy órás futások. Az egyik felismerésem éppen ahhoz kapcsolódott, amikor 18 éves koromban vegetáriánus lettem, hogy mennyivel könnyebben megy a reggeli futás, mennyivel kevesebb a fájdalom az ízületeimben.
Hat-hét évvel ezelőtt, amikor le akartam fogyni, szintén a futásra álltam rá, plusz a végén otthon egy kis gimnasztika, természetesen semmi nyújtás. Meg tudja ezt szokni az ember, nem azt mondom, de nézzük meg egy kicsit alaposabban, hogy érdemes-e minden nap a Mergit-sziget gumikarikáját vagy a konditermi futógépet (amit angolul jellemző módon "taposómalomnak" becéznek) koptatni?
Hétfői futásom következménye: Fájó térdek, meghúzódott bal hamstring, bekötött csípők. Ha a Thai-box edzés után azt mondom, hogy egy nap kell, mire kijógázom magamból a hatását, ezután a futás után egy hét kellett, mire megküzdöttem a káros mellékhatásokkal. Persze lehet, hogy ha rendszeresen csinálnám, akkor jobban hozzászoknék, de megígérem, hogy nem fogom :-).
Sok futó járt nálam jógaórán az évek során, és kijelenthetem, hogy egytől egyik mind olyan merev, mint a bükkfahusáng. A hamstringjük iszonyúan rövid, aminek folyományairól még beszélünk majd a holnapi blogban. A csípőjük mozgástartománya rémesen kötött, vagyis egy baddhakónászanánál a térdük majdnem vállmagasságban áll. És természetesen a legtöbb rendszeres futó ízületi problémákkal küszködik, vagyis a térd-ízületeik és az ágyéki porckorongjaik is meg vannak kopva a sok csapkodástól. A boka-sérülésekről nem is beszélve.
Szóval rendszeres testmozgásnak nem ajánlom senkinek, pedig itt a tavasz, és ilyenkor szaporodnak a futóbolondok a Margit-szigeten is. Ha a robbanékonyságunkat akarjuk növelni, akkor 10-15 perc sprint bőven elég, de ez a dzsoggingolós Sri Chinmoyos-Forrest Gumpos hangulat megint egy olyan divatőrület, ami az USÁban már harminc éve lefutott, de persze a sport-divatcégek még rajta vannak, mert hát a futócipőket meg a csilivili cicanadrágokat el kell adni valakinek.
Nem azt mondom, hogy a futás nem természetes mozgási funkciója az embernek, hiszen pár száz évvel ezelőtt, ha az ember gyorsan oda akart érni valahová, akkor tényleg futásnak eredt. És milyen romantikus dolog, amikor egy fiú és egy lány szárnyaló léptekkel fut egymás felé a tengerpaton, hogy a végén összeölelkezzenek és beleboruljanak a vízbe :-)! De azt ajánlom,hogy őrizzük meg az ízületeinket az ilyen romantikus pillanatokra, és ne büntessük őket nap mint nap azzal, hogy órákon keresztül csapkodjuk a lábunkat a talajba.
De azért, hogy egy pozitív gondolattal zárjuk a blogbejegyzést, hadd jelentsem ki, hogy a futás még mindig hasznosabb, vagy fogalmazzunk úgy, hogy kevésbé káros, mint a tévé előtti tespedés. Viszont, ha valakinek már nem jut eszébe semmilyen más mozgásforma, és mégis a futrinkát választja, annak az a javaslatom, számos jógaoktatóval egybehangzóan, hogy legalább annyit jógázzunk futás után, mint amennyit futottunk. És lehet, hogy még hamarabb sikerül megvilágosodnunk, mint Forrest Gump-nak :-)!
1 megjegyzés:
Kedves Gauranga,
Szeretném elmondani a véleményemet "röviden" ha megengeded.
A futás bár nem a kedvencem, természetesen a jógát részesitem előnyben, de szerintem ez a futás is hasznos azért, rengeteg pozitív dolgot is ad, tud jelenteni főleg ha nemes cél érdekében fut az ember.
Bár vannak hátrányai valóban, s én biztosan hosszabb távon illetve rendszeresen nem végezném, de ugy gondolom azért sok előnye is van.
Én nem utasitom el ezt a mozgásformát, főleg ha kellemes, laza örömfutásról van szó a szabadban, én mindig nagyon élvezem addig amig jólesik, és nem árt.
Régebben voltam sportversenyeken, s akkor erőltetni kellett az edzést, versenyszerűen kellett végeznem, akkor nem szerettem egyáltalán a futást.
Egyébként tetszik ez a gondolat, mosolyogtam rajta, hogy : "Ne légy lúzer, csak akkor fuss, ha menekülnöd kell!"
De én rájöttem, hogy a futás nemcsak megterhelés és szenvedés tud lenni, hanem öröm is, ha az ember megfelelően csinálja.
Pl. ha magáért a futás, mozgás öröméért megyünk el néha kocogni a napsütésben,szabadban, akkor tudjuk azt igazán élvezni is.
Amikor egyenletes tempóban, természetes futás közben befelé figyel az ember, és tudatosan lélegzünk, csak az orrunkon keresztül be és ki, és teljes figyelemmel kisérünk közbe mindent, nagyon kellemes érzés igy futni. Én igy próbálok mindig általában, és igy tudom igazán élvezni, vagy ha valamilyen fontos célt kitűzök, s annak érdekében futok mondjuk pár km-t, vagy pl. a kutyusommal.
Ha már lihegnem kell, és számon keresztül is kell kapkodjam a levegőt, mert nem tudok másképp elég mély levegőt venni, és légszomj lép fel, akkor jobbnak érzem lassitani, vagy megállok megpihenni. Én igy szoktam néha futni, és általában ha tehetem a természetben, nem a betonon, hanem réten, füves területen, mert ez az egészséges és a normális, mert szerintem a beton tönkreteszi az izületeket.
(De pl. Budapesten a Margitszigeten is elég jó a pálya, én egyszer voltam ott pár évvel ezelőtt, bár akkor elkapott egy felhőszakadás, igy nem tudtam sokat futni a pályán.)
Igazából rendszeresen a futást én sem választanám sporttevékenységnek szivesen, mert a jóga sokkal többet jelent, és ad nekem. Vonzanak a keleti mozgásformák is, és a tánc is ill. egyéb olyan mozgás ami a tudatos légzésen, teljes figyelmen alapul.
Szerintem legyen bármilyen egyszerű is mozgás, az nagyon mély jelentőségűvé válik, ha a tudatosság is jelen van. Lényeg hogy mindenki megtalálja azt ami számára megfelelő.
A Sri Chinmoy Marathon Team célja öntúlszárnyalási lehetőségek biztosítása és az egészséges életmód előmozdítása, és ugy érzem ez egy pozitív kezdeményezés. Hiszem, hogy a kiegyensúlyozott életmód elősegíti a harmóniát és a belső békét.
Én tisztelem a Sri Chinmoy tanitványok spirituális útját, törekvésüket, és szeretnélek megkérni hogy kérlek te is tartsd tiszteletben őket.
Ha lehet,próbáld mindenben meglátni azt is ami pozitív jelentőségű, s ne csak azt ami negativ, ezt jótanácsként mondom csak, hiszen ha rosszat is hallunk valamivel kapcsolatban annak lehet azért jó, és pozitív oldala is.
Szóval bármilyen sportról is legyen szó, az a saját döntésünk melyiket választjuk, lényeg hogy ne legyünk lusták és mozogjunk, mert mozgás az élet, tehát nélkülözhetetlen és lényeges dolog. Fontos, hogy legyen örömteli és hosszú időn át tartó tevékenység, ami sokat segít és pozitivan fejlődünk általa, hogy élvezzük, érezzük a pozitiv hatását és hogy ne okozzon szenvedést, hanem segítsen bennünket a mindennapi életben, és testi-lelki egészségünk megőrzésében, helyreállításában.
Szerinted egyébként mi a természetes mozgási funkciója az embernek? gondolom nem a Thai box, mert annak is lehetnek bizony sérülés veszélyei, mint minden sportnak, hanem inkább a jógához hasonló teljes értékü, terápiás jellegű mozgás :-)
Megjegyzés küldése