De szerencsére egyre többen jönnek, mert felismerik, hogy erre szükség van, és nem csak a nőknek, hanem a férfiaknak is. Sőt, nekik még inkább,mert ugye hormonálisan és genetikailag inkább az izomerőre vannak predestinálva, mint a hajlékonyságra. A nők esetében viszont sokszor az izomerő hiányzik, és egy csaturanga helyes kivitelezése emberfeletti próbatételnek tűnik a számukra.
Az érdekesség abban rejlik, hogy mind az izomzat alulfejlettsége, mind a túlzottan kötött izomzat okozhat tartáshibákat, ami viszont a közérzetünket, a hangulatunkat és az egész mentalitásunkat is befolyásolja. Akinek túlzottan gyengék a hát- és a hasizmai, az általában előreejti a derekát, a keresztcsontja is előrebukik, a hasfala pedig kiboltosul (még akkor is, ha nem kövér). Ilyenkor a belső szervek előreesnek, és a derékszakasz porckorongjaira is kedvezőtlen nyomás nehezedik. A felső háti szakaszt ugyanakkor kompenzációképpen begörbíti az ember, és a mellkasa is beesik.
A jó sok csaturanga és vinyásza az astangában, valamint a bandhák pontosan ezeket a problémákat oldják meg. Bizonyos embereknek azért rossz a tartása, mert megrövidültek a hamstringjeik, és ezért nem tudnak egyenes háttal előrehajolni. A jóga ezen is segít. Plusz nyitja a csípőt, ami szintén pozitív módon hat a tartáshibákra.
A túlzottan izmos felsőtest két okból jelenthet problémát: egyrészt plusz terhelést kell vinnie a deréknak a V alakú hát, fatörzs-karok, ágyugolyó-vállak és vaskos mellizmok formájában, másrészt, akik ennyire megerősítik a felsőtestüket, azoknak az izmaik általában nagyon megrövidülnek a sok súlyzós gyakorlattól. Vagyis a vállak mozgékonysága erősen beszűkül, és a gerinc sem lesz túlzottan mobilis.
Azt pedig el tudjuk képzelni, hogy egy erős izmokkal rendelkező embernek menyi ellenállást kell legyőznie, ha igazából nyújtani akar! Éppen ezért fontos, hogy az erőatléták is ne csak a kigyúrt izomzatra hatsanak, hanem ugyanolyan lelkesen hajtogassák magukat a jógaórán is. Legalább annyi időt kellene a nyújtással tölteni, mint az erőgyakorlatokkal vagy a kardióval. Ez nem csak az izomzatunk funkcionalitását fogja növelni, hanem a regeneráció ütemét is fokozza.
A legtöbb sportoló tudatos az izomzata működéséről, anyagcseréjéről, és regenerációs készségéről, viszont sok estben fittyet hánynak az ízületek egészségére. És itt nem csak az egyoldalú vagy túlzott ízületi terhelésre gondolok, hanem arra, hogy az ízületeknek, porcfelületeknek, szalagoknak és inaknak is van anyagcseréjük, és szükségük van a regenerációra. Az életkor előrehaladtával nem csak az izomtömeg sorvad, hanem a kötőszövetek is folyamatosan rövidülnek.
Éppen ezért fontos a nyújtás, méghozzá minden egyes ízület és szalag teljes körű nyújtása, mivel ezzel elejét tudjuk venni a kötőszövetek zsugorodásának, és serkentjük azok anyagcseréjét és regenerációját. A rendszeresen jógázók ízületei sokkal strapabíróbbak lesznek, mint azoké, akik csak kardióznak vagy erőedzéseket végeznek. Főleg, ha melegben nyújtunk, vagy jógázunk. Ez még inkább segít kiméregteleníteni az ízületeket, és fokozni az anyagcseréjüket, illetve felgyorsítani a regenerációjukat.
Mellesleg egyetértek Lucas Rockwooddal abban, hogy ha hatékonyan akarunk nyújtani, akkor nem elég öt légzésig benne maradni egy pózban, hanem több percig kell. És a gravitációs nyújtások, amikbe belelazulunk, sokkal hatékonyabbak a problémás területeken (csípő, váll, hamstring stb.), mint az erőből végzett nyújtás, főleg, ha csak rövid ideig tartjuk ki.
Szerintem tehát egyáltalán nem buzis, ha valaki nyújt, hanem létszükséglet. Aki ezt nem ismeri fel, az igencsak az elején jár még az emberré válás folyamatának, és a saját maga által átélt szenvedéssel fog fizetni éretlenségéért. Szóval, nyújtsunk, ameddig csak nyújthatunk, és az egészségünk meg fogja hálálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése