1. Ne költs többet, mint amennyid van!
A fogyasztói társadalom alapelve az, hogy az embereket fogyasztásra kell bírni, akkor is, ha rendelkeznek hozzá pénzügyi erővel, és akkor is, ha nem. Éppen ezért egyre karcsúsodó feltételekkel kínálnak a bankok személyi hiteleket, valamint tartós fogyasztási cikkekre, műszaki cikkre, autóra, ingatlanra stb. Nem feltétlenül kerülendő a hitel felvétele, mert több értelme van egy ingatlanhitelt törleszteni húsz évig, mint ugyanennyi ideig albérletre fizetni ki a pénzt. De oda kell figyelni, hogy az ember a nettó jövedelmének 1/3-ánál nagyobb összegű törlesztőrészletet ne vállaljon be, mert azzal elúszhat.
2. Takarékoskodj!
Nagyon sok dolgon lehet pénzt spórolni. Például ha leszokunk a szerencsejátékról, a dohányzásról és az alkohol-fogyasztásról, akkor egy csomó pénzt meg tudunk spórolni. Az ügyesebbek a használt dolgaikat is pénzzé tudják tenni a számtalan aukciós internet-oldalon meghirdetve a megunt, de még használható dolgaikat. Az aparigraha elve, vagyis az, hogy ne gyűjtsük felesleges dolgokat, nagyon praktikus dolog.
3. Reálisan mérd fel a lehetőségeidet, ne csak álmodozz!
Egy olyan ember, akinek nincs sok mobilizáható tőkéje, a következő lehetőségek közül választhat: a) Elmegy alkalmazottnak, ahol nagyjából behatárolható, hogy milyen jövedelemre fog szert tenni. b) Elkezd szolgáltatni, amihez nem kell ugyan tőke, viszont nem árt némi marketing- és menedzsment-érzékkel rendelkezni, mert attól még, hogy valamihez nagyon értünk, nem feltétlenül fogunk meggazdagodni belőle. El is kell tudni adni magunkat. c) Vállakozásba fog, amit viszont tőke nélkül nehéz elkezdeni, és egyébként is nagyon ügyesnek kell lenni, hogy a mai körülmények között nyereségessé tudjuk tenni. Én általában a szolgáltatásban jobban hiszek, mint a kereskedelemben vagy a beruházásban, ha már vállalkozásról van szó.
A védikus filozófia szerint nyolc olyan aspektusa van az életnek, amelyek folyamatos fogyasztókat biztosítanak: az egyik a négyféle állati tevékenység (evés, alvás, nemi élet és önvédelem), a másik pedig a négyféle szenvedés, illetve ezek enyhítésére irányuló törekvés: születés, betegség, öregkor és a halál. Bármelyiket is választjuk a nyolc közül, biztos, hogy mindig lesznek kuncsaftjaink.
A d) verziót azoknak találták ki, akiknek nincs tőkéjük, de szeretnének meggazdagodni, ugyanakkor nincs is ötletük egy saját vállalkozáshoz. Ez az MLM-mókuskerék. Korlátlan mennyiségű jutalékkal kecsegtetnek, feltéve, ha elég fogyasztót szervezel be magad alá. Csakhogy a vállalkozás törvényei úgy szólnak, hogy minél többfelé kell osztani a jutalékot, annál kevesebb marad egy-egy embernek. Ezért az emberek java része, aki belép egy-egy hálózatba, valójában nem keres vele semmit, csak fogyaszt, illetve azok, akik a piramis csúcsán vannak, és keresnek vele, elég hamar kiszállnak, mert rájönnek, hogy fölöslegesen osztják vissza a pénzüket. Szóval ez a változat nem működik.
4. Forgasd a tőkédet!
Ha valakinek van tőkéje, vagy befeketetni való pénze, esetleg ingatlanja, annak van a legnagyobb reális esélye arra, hogy a vagyonát belátható időn belül megtöbbszörözze. Viszont a legtöbb befektetés kockázatos, és legalább akkorát bukhatunk, ha nem értünk hozzá, mint amennyit nyerhetünk, ha szerencsénk van. Az arany-befektetést mostanában nagyon reklámozzák, de ez egyrészt hosszú távú, másrészt nem garantált, hogy mindig növekedni fog az arany ára. Az ingatlan-befektetés viszonylag praktikusnak tűnik, mert az albérletekre mindig lesz kereslet, még ha változó áron is. A tőzsde vagy a valuta-kereskedelem nagyon rizikós, a legtöbb ember többet bukik vele, mint amennyit nyer. A befektetési jegyek vagy banki befektetések által elérhető nyereség nem túl magas, ezekkel nem igazán tudjuk pár év alatt megtöbbszörözni a vagyonunkat. Ha üzletbe, vállakozásba fektetünk, akkor reménykedhetünk a legnagyobb nyereségekben, de itt is vannak rizikófaktorok.
5. Bízz a karmádban és dolgozz szorgalmasan!
Tapasztalataim szerint midnig azok viselkednek a legnagyobb lúzerként pénzügyi szempontból, akiknek a vagyon erőfeszítés nélkül hullott az ölükbe, például örököltek, vagy lottón nyerték stb. Persze nyilván az előző életükben tettek érte, hogy most ilyen legyen a karmájuk, de a pénzügyi érzék valahogy kiveszik belőlük, és ellustulnak, aminek következtében csak fogy a pénzük.
Igazából ezzel az egész kérdéssel nem kell túlzottan sokat erőlködni. Ha elfogadjuk a karma törvényét, miszerint mindenkinek annyi jár, amennyit megérdemel, akkor nem fogjuk túl sokat stresszelni magunkat ezen a kérdésen, csak arra kell vigyáznunk, hogy ne költekezzünk túl. A fenti opciók bármelyikének megvalósításához szükségünk van bizonyos képességekre. Ha a karmánk szerint ezek a rendelkezésünkre állnak, akkor reménykedhetünk a sikerben, de ha nem, akkor legfeljebb a hiszékenység áldozatai leszünk, és mi fogjuk gazdaggá tenni a siker-trénereket, akik ügyes marketing-fogásaikkal meggyőznek bennünket arról, hogy az ő bölcsességük elegendő a karmikus hiányosságaink kipótlásához.
Az igazság azonban az, hogy mind a jó karmájú, mind a gyengébb karmájú embereknek nagyon sokat és nagyon szorgalmasan kell dolgozniuk ahhoz, hogy valamit is elérjenek. Nincsenek áthidaló megoldások. Ezért jobb, ha elengedjük az anyagi vágyainkat, amikor látjuk, hogy nem reálisak. A pénz ugyanolyan energia, mint a prána. Nem csak beszívni kell, hanem ki is kell fújni. Azok, akik adakoznak, nemes célokat támogatnak, sokszor jobb anyagi helyzetben vannak, mint azok, akik fösvényen kuporgatják az utolsó garasukat is. Át kell adni magunkat a flow-nak, de ugyanakkor tudatossá is kell válni arról, hogy milyen irányba megyünk. És ne feledjük – bármilyen fordulatot vesz is az életünk, mindig lesz lehetőségünk jógázni, és még több erőt meríteni a mindennapi gyakorlásunkból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése