Kampány a karcsúságért

A fogyiblog újabb része következik, mégpedig arról, ami a fogyókúra legnagyobb buktatója szerintem. Sokan fogyókúráznak, és válasszák bármely módszert is, tegyük fel, hogy egy idő múlva elérik a vágyott ideális testsúlyt és méreteket. A hiba, amit a legtöbb ember elkövet, pontosan abban rejlik, hogy ilyenkor hajlamos beszüntetni a megszorító intézkedéseket, és "lazítani" egy kicsit, mondván, hogy ő már kiböjtölte a jogot a krémesre vagy a túróscsuszára. 


Tévedés azt gondolni, hogy ha egyszer rendbe tettük az emésztésünket és a testsúlyunkat, akkor utána bármit ehetünk. Még ha top atléták vagyunk, és minden nap órákat edzünk, akkor sem mindegy, hogyan táplálkozunk. A kampányszerű fogyókúráknak szinte mindig az a végeredménye, hogy az ember lelazul, elkezd nagyvonalúan bánni a kalóriákkal, és közben meglehet, hogy még el is lustul, a plusz kilók pedig gyorsabban kúsznak vissza, mint ahogy azt el tudnánk képzelni.


Ez még igazabb abban az esetben, ha a fogyókúra extrém mértékű megszorításokat tartalmaz, vagyis minimális kalóriát viszünk be, és nagyon sokat égetünk el hirtelen. Ezt el lehet érni hirtelen megnövelt edzés-terheléssel, vagy brutális termogenetikus kapszulák fogyasztásával, vagy a kettővel (illetve a hárommal) egyszerre. A probléma ilyenkor csak az, hogy a szervezetünk energiatartalékai kimerülnek, és mentálisan is elég nehéz elviselni az ilyen mértékű önsanyargatást.


A következmények pedig összeadódnak: a szervezet védekező reflexe beindul, és az első adandó alkalommal elkezdi visszagyűjteni az energia-tartalékokat, hátha újabb éhezési szakaszra kerül sor. Ilyenkor az anabolizmus hihetetlen mértékűvé válik, és a szervezet szinte mindent elraktároz, amit elfogyasztunk. Ehhez jön pluszba a pszichológiai tényező, a "megérdemlem a csokit" effektus. Már elegünk van az önsanyargatásból, egy kis széhidrát-dús junk-foodra vágyunk. És könnyen visszakúsznak a zsírpárnák.


Az igazság az, hogy a 4-5% alatti zsírszázalékot szinte senkinek az anyagcseréje nem bírja tartósan fenntartani, mert nem természetes a szervezet számára. A "tökéletes formát" csak folyamatos koplalással és erőteljes edzés-terheléssel lehet fenntartani, és ezt az ember elméje sem, meg a szervezete sem bírja hosszú távon. Még a testépítők vagy a súlycsoportban versenyzők is versen előttre fogyasztanak le, utána pedig egy kicsit kilazítanak, mivel a lazító időszak kedvez a regenerációnak és a teljesítmény javításának. 


Szóval jobb, ha elfogadjuk azt, hogy nem járhatunk egész életünkben bordás hassal és darázsderékkal fel-alá, kivéve persze, ha olyanok a genetikai adottságaink. Érdekes azonban, hogy aki ilyen szálkás alkatú, annak meg abból van elege, és nagyobb izmokat, meg nőiesebb formákat szeretne. Ők meg pont a tömegnövelésen erőlködnek, és az nem megy nekik. Szóval senki sem elégedett azzal, ami van.


A megoldás: 1. pont: fogadjuk el önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Persze azért ez nem zárja ki az egészséges testsúlyra való törekvést. Ha brutális súlyfelesleggel rendelkezünk, akkor azzal dolgozni kell. A skála másik végén pedig az egyszál-belűek vannak, akik esetenként annyira ragaszkodnak a vékony alakjukhoz, hogy folyamatosan döntik magukba a kávét, és láncdohányoznak, miközben semmi értelmeset nem esznek, nehogy meghízzanak. 


2. pont: Törekedjünk a lassú, folyamatos és tudatos életmód-váltásra, ami az étkezést és a mozgást is illeti. A fogyókúra sikerének legfontosabb kulcsa az, hogy megváltoztassuk az értékrendünket, és megteremtsük önmagunkban az igényt arra, hogy helyesen táplálkozzunk, és egészségesen éljünk. A jóga az önkontrollról szól, és azt bizony folyamatosan fejleszteni kell. Ha sikerül az érzékeink uraivá válnunk, akkor talán elkezd az életünk úgy alakulni, ahogyan szeretnénk. Ha viszont áldozatok maradunk, akkor nem marad más, csak az, hogy folyamatosan hibáztassunk valakit vagy valamit a kudarcainkért.