Egyensúly

Az astanga vinyásza jóga egyes sorozatában nincs túlzottan sok egylábas egyensúlyozó póz. Igazából az álló sorozatban csak az Utthita-haszta-pádángusthászana és változatai, valamint az ardha-baddha-padmóttánászana vannak. Nos, nézzük meg most az előbbi befejező részét klasszikus változatban, illetve az én interpretációmban! Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


"Pancsa: Belégzésre hozzuk vissza a lábunkat középre. 


Sad: Kilégzésre hajoljunk előre a jobb lábunkra.


Szapta: Belégzésre egyenesedjünk fel. Engedjük el a lábunkat és tartsuk a levegőben. Ez egy fontos gyakorlat a pszoász izom megerősítéséhez. Ezt a mozdulatot a pszoásszal kezdjük és a rectus femorissal (egyenes combizom) fejezzük be. Mivel a pszoász az ágyéki gerinc belső oldalához kapcsolódik, hajlamos előrebillenteni a medencét. A rövid vagy gyenge pszoász esetében a derék lordózisa is megnövekedhet. Mindkét tendenciát a rectus abdominis (egyenes hasizom) segítségével ellensúlyozhatjuk, amelyik elől felfelé húzza a szeméremcsontot, és hátrafelé billenti a medencét. Ha nem dolgozunk a hasizmokkal, akkor nem tudjuk túlzottan magasra emelni a lábunkat. Az utthita-haszta-pádángusthászana optimális gyakorlat a csípőhajlító izmok és a hasizmok számára is. 
Kilégzésre engedjük le a jobb lábunkat.


Astau-csaturdasa: Ismételjük meg mindezt a bal lábunkkal is."

Nos, akkor jöjjön az Ajay-féle változat. Azt már említettem az egyik korábbi bejegyzésben, hogy az első részénél sem szoktunk előrehajolni, hanem egyenes gerinccel húzzuk a lábunkat minél följebb. Govinda workshopján kipróbáltam az előrehajlítós változatot, de megint rá kellett jönnöm, hogy ilyenkor az ember az előrehajlítással van elfoglalva, a lábemelés helyett. Holott, ha elegendően kilazítaná a hamstringjét, hogy majdnem függőlegesig tudja emelni, akkor a fej előrebillentése már csak egy kis részlet, és nem változtatja meg az egész póz statikáját. Namost. Amikor a pársvából visszajövünk öt légzés után, akkor a következőt tesszük: 


Pancsa: belégzésre visszahozzuk a lábunkat középre, és mindkét kezünkkel megfogjuk a sarkunkat.
Sad: kilégzésre kinyújtjuk a lábunkat, és minél közelebb húzzuk a fejünkhöz, de csak akkor döntjük előre a fejet, ha már nagyon közel van. Ugyanis, ha nincs, akkor az egész gerinc és a medence is előrebillen, így meg csak a nyakunk és a fejünk. A vállakat lefelé és hátrafelé visszük, a szegycsontot kiemeljük, és a könyökökkel is lefelé dolgozunk. Mindhárom pózban spicceltetjük a lábfejet. Ha jól csináljuk a gyakorlatot, magasabbra fel tudjuk húzni a lábunkat, mint az első változatban. Tartsuk ki öt légzésig.


Szapta: belégzésre engedjük el a lábunkat, és tartsuk a levegőben, kilégzésre tegyük a kezünket a csípőnkre. Tartsuk ki öt légzésig. Ennél a póznál a legtöbb ember mindkét térdét behajlítja, és még hátra is dől a törzsével. Ezeket ellensúlyozni kell, és ha mindkét térdünk egyenes, és a törzs is függőleges, akkor dolgozhatunk azon, hogy a lábunkat spiccelve följebb emeljük. kezdetben térdmagasságban lesz, azután csípő, azután szemmagasságba is sikerülhet felemelni. A lábak aktívak, de a legfontosabb az, hogy a bandhával dolgozzunk. A múla bandha nélkül nincs uddíjána bandha, anélkül pedig nem tudjuk kontrollálni a medence izmait (pszoász, hasizom, mély combizmok). Ha a rectus femoris görcsöl be, akkor valószínűleg nem dolgoztunk eléggé a bandhákkal. Közben a vállakat ne engedjük se előreesni, se felemelkedni, de ne is feszítsük túlzottan hátra a lapockákat. A gerinc nyúlik, a mellkas kiterjed.