Hétfőn valahogy sikerült túlerőltetnem a jobb vállamat, és elkezdett fájdogálni a rotátor köpenyem. Ehhez képest persze az egész hetet végigedzettem, mert annyira erősen nem sajgott. Ráadásul csütörtökön 3. sorozatot gyakoroltam, ami szintén nem egy vállkímélő szett. Péntek reggel 9-kor a Re-Gymben kezdtem egy börtön-tréninggel. Roland felváltva iskoláztatott bennünket Andival, a szünetekben pedig pihenés helyett 10 fekvőtámasz, 10 felülés és 10 guggolás volt a menü. A széles fekvőtámaszoktól aztán igazán bedurrant a vállam, mondjuk ez Rolandot nem sűrűn hatotta meg. Plusz a horgoknál is éreztem azért.
Mire az Atmába értem, már éreztem, hogy pihentetni kéne a vállamat a következő napokban, na erre a Govinda Kai-os hétvége éppenséggel alkalmasnak is tűnt. Még gyakoroltunk egyet Pannival az Akro-bemutatóra, majd megtartottam az Astanga- és az Agni óráimat. Közben étkezésre nem sok lehetőség volt, úgyhogy még alaposan meg is éheztem este 6-ra.
Óra után már gyülekeztek a workshoposok, én pedig beszédbe elegyedtem Govindával, aki nemes egyszerűséggel a lépcsőfordulót támasztotta, miközben vártuk, hogy némileg kihűljön a terem. Be is mondtam neki, hogy észveszejtően fáj a vállam, gondoltam jobb, ha tud róla, mielőtt esetleg letépi valamelyik igazítás közben. A rekaciójára pesze nem számítottam. "Good. Pain is the greatest teacher." Govinda megközelítésében a fájdalom és a sérülések elkerülhetetlenek, és az embernek fel kell készülnie rá, hogy az astanga gyakorlásában egy csomó szenvedéssel kell szembenéznie. És mindezeknek mélyen húzódó belső lelki okai vannak, nem csak a túlerőltetés, vagy a helytelen gyakorlás. És mit kell csinálni, ha megsérülsz? Semmit, szerinte, csak gyakorolni tovább. Na jó, nem biztos, hogy ezt beemelem a motivációs szövegeim közé, inkább bizalmasan kezelem :-).
De azt el kell, hogy mondjam, hogy pár perces eszmecserénk is nagyon jól ráhangolt a workshopra, és egy pillanat alatt elillant a fejemből a "péntek este van, mennyünkmáhaza!" hangulat, amit például az Eyal-workshop alatt sokkal nehezebben tudtam leküzdeni. Huszonegynéhányan beültünk a terembe, Govinda középen. Mantra-énekléssel kezdtük, ami szerintem egy pár embernél szintén kiverte a biztosítékot, legalábbis bátortalanul kapcsolódtak bele.
El is mondta utána Govinda, hogy a jóga arról szól, hogy feladjuk a megszokott gondolkodási sémáinkat, és hajlandóak vagyunk nyitott elmével befogadni az új tapasztalatokat. A jóga nem a legjobb út azok számára, aki biztonságos és kiszámítható életet akarnak élni, mert olyan kapukat nyit meg a személyiségünkben, amelyeket utána nem nagyon lehet visszazárni.
Szóval megszólalt az Óm, és utána a Gam Ganapatajé Namó Namah mantrát toltuk ezerrel, majd a Ganesha Nama Om Ganesha Nama Om Ganesha Nama Om Jay Jay Ganesha mantrát., amolyan MC Yogi-hangulatban. Ezek után egy kisebb előadás következett arról, hogy nyugaton a legtöbb ember a jóga fizikai, fitnesz oldalát hangsúlyozza, és a spirituális aspektusára nem annyira nyitottak. Ezáltal a gyakorlásunk felszínes marad, és nem fejt ki olyan mély hatást a személyiségünkre, mint amit igazából tudna. Beszélt a vinyásza, dristi és bandha jelentőségéről. Végül elkezdtük a gyakorlást, igazi pattabhis, retrós stílusban.
Mintha Gurujit hallanám hangfelvételről, pontosan ugyanúgy mondtuk el a kezdő mantrát állva, majd dörgedelmesen rézendített a napüdvözletek számolására: "Jééééékaminhééééél, dvéegzhééééél!" Amíg ötig elszámolt az egyes ászanák közben, nem ritkán 10-15 légzés is eltelt. A csatvárit, vagyis a csaturangát különösen szerette, amit rendes körülmények között nem is vettem volna zokon, de a lezúzott vállammal nem volt könnyű minden ászana után pár légzésig fekvőtámaszban időzgetni.
Viszonylag keveset igazított, és azt sem túlzottan agresszíven. Mondjuk amikor hozzám lépett, azért azt megéreztem. Púrvóttánászanában rátaposott a rüsztjeimre, hogy a talpam a földre kerüljön, és így még a fájós vállam ellenére is rendesen ki tudtam emelni a medencémet. Szuptakúrmászanában is megtalált, lelkesen bepakolta a lábaimat a nyakam mögé. A harmadik igazítást a híd utáni pascsimóttánászanában kaptam, ott csak előretolta a gerincemet a tenyerével. A többiek is kaptak egy pár igazítást, de összességében nem erről szólt a gyakorlás, inkább arról, amit az elején hangsúlyozott, hogy figyeljünk a bandhára és a dristire.
Álló helyzetbe érkeztünk a végére, és elmondtuk a záró mantrát, a szokásos hangerővel és pontossággal ejtett ki minden egyes szótagot. Utána még egy vinyásza, amitől többen hirtelen azt hitték, hogy újra kezdjük az egész sorozatot, de ez csak a savászanába történő bevezető volt, amolyan Guruji-stílusban. A savászana pedig bikramos volt, csak lefeküdtünk a sötétben, Govinda pedig kioldalgott a teremből. Több tanár is jelen volt a workshopon, kíváncsi vagyok, ki mit fog beújítani az oktatásában az átélt tapasztalatokból :-).
Mivel a savszanának nem volt formálisan vége, egy páran elkezdtek kioldalogni a teremből, és lassan megbomlott a fegyelem. A fele ember azt is hitte, hogy akkor most vége a workshopnak, gyerünk haza. Ámde Govinda visszajött háromnegyed kilenckor, és mondta, hogy még van időnk, jöhetnek a kérdések. Röpke negyed órában levágott még egy teljes Bhagavad-gíta leckét. És igaza van, én is több filozófiát fogok írogatni ezen túl a blogban! A karma-jóga négy elemét ismertette a Bhagavad-gítá 2.47-es verse alapján:
1. Ha választanod kell a cselekvés és a tétlenség között, válaszd az előbbit!
2. Ne ragaszkodj a tetteid gyümölcséhez!
3. Ne gondold azt, hogy te vagy a tetteid eredményének oka!
4. Ne ragaszkodj a kötelességeid elhanyagolásához!
Mindezek után lassan tényleg véget ért a workshop, és Govinda még egy kisebb társasággal elvonult vacsorázni, mert ő is megéhezett, nem csak én, miután egész nap nem ettem. Még este is egész friss volt, úgy látszik, még nem állt át az amerikai időszámításról, és fél tízkor még azt érezte, hogy csak délután öt van. Készítettem fotókat is, csak bent maradt a gép az Atmában, így azokat majd holnap feltöltöm. Mára egy hennás-csakrás fotót találtam Govindáról. A wokshopot is így félmeztelenül tartotta, csak a henna nem volt rajta. És a végére még bevágom az MC Yogi-számot, nehogy elfelejtsétek a Ganésa-mantrákat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése