Pársvóttánászana (Oldalsó előrehajlítás)
Dristi: Orrhegy
Ékam: Belégzésre forduljunk jobbra és ugorjunk rövid terpeszbe. Ebben a pózban is be kell fordítani a csípőt merőlegesre, mint a parivritta trikónászanában. A vinyásza számolás szerint ki is kéne fordulnunk a jobb láb felé és a tenyereket a hátunk mögött imatartásba hozni, mindezt egy belégzésre.
A pontosság kedvéért a kezdők több lépésre bonthatják ezeket a mozdulatokat. Ennek érdekében kilégzésre forduljunk ki jobbra, a matrac hátulsó vége felé. A bal lábat fordítsuk be 45 fokban. Nyomjuk össze a tenyereket a hátunk mögött, és nyomjuk a lehető legmagasabbra a lapockák között. A következő belégzésnél terpesszük a lábujjakat, és emeljük magasra a mellkasunkat, az összetett tenyereink körül hátrahomorítva.
Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre az egyenes jobb lábunk fölé. Az elülső láb pozíciójának finom behangolása valószínűleg ennél a póznál fontosabb, mint az összes többi álló póznál. Egyenes vonalnak kell összekötnie a második lábujjat, a sípcsontot és a combcsontot, miközben mindkét csont rotáció szempontjából semleges. Az az általános tendencia, hogy túlzottan kifordítjuk a lábfejünket, aminek a hatására a sípcsont és a combcsont elfordul egymástól. A jobb csípőt húzzuk hátrafelé a jobb nagylábujj leföldelése által. Az elől lévő láb combizmait felfelé húzzuk a a csípő felé a négyfejű és a kétfejű combizom megfeszítése által. Anélkül, hogy a sarkunkat felemelnénk a talajról, spicceljünk a lábunkkal. Ezáltal a hamstringek is megfeszülnek, ami védi őket ebben az erőteljes nyújtásban.
Erős a hajlam arra, hogy rádőljünk az elülső lábunkra, aminek következtében a bal csípő lebillen a talaj irányában. Ezáltal a jobb hamstring kevésbé feszül. Álljunk ellen ennek a tendenciának a bal lábunkra is súlyt helyezve, és a hátsó sarkunkat belenyomva a talajba. A csípők legyenek merőlegesek és egyforma távolságban a földtől. A hátsó láb egyenes és aktív, a hangsúlyt pedig helyezzük a láb külső peremének leföldelésére. Ha a combunkat finoman befelé forgatjuk, akkor könnyebben tudjuk a csípőt merőleges helyzetben tartani. Az összes forgató mozdulatot egyénileg kell megítélnie egy olyan tanárnak, aki jártas az anatómiában, mert könnyen túlforgathatjuk őket.
Hajlamosak vagyunk előreejteni a könyökünket és a vállainkat, úgyhogy emeljük meg őket a romboid-izommal, amely a két lapocka között található. A tenyereinket, különösen az ujjtöveket nyomjuk össze. Az egész törzs továbbra is szamaszthitiben van, miközben a gerinc, a nyak és a tarkó egy vonalban van, mint amikor egyenesen állunk. Ne engedjük se a homlokot előreesni a sípcsontra, se az állunkat ne toljuk túlságosan előre, hogy a sípcsonthoz érintsük. Ehelyett a fejtetővel és a szegycsonttal nyújtózkodjunk a nagylábujj felé, miközben a lapockáinkat és az ülőcsontokat hátrafelé húzzuk, ezzel az egész gerincet nyújtva. Tartsuk ki öt légzésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése