Manapság nagyon divatos dolog a lájf kócsing, erről is írtam már. Nem véletlenül nem gurunak nevezik magukat a lájf kócsok, ugyanis ők egy kölcsönös feltételeken alapuló szolgáltatást nyújtanak, és nem helyezik annak a súlyát a kliensre, hogy mindig, minden körülmények között követnei kell a lájf kócs utasítását. Vagyis a lájf kócs egyrészt fizetett lelki szemetesládaként funkcionál, illetve tanácsot ad és bizonyos motivációs folyamatoak próbál elindítani. Viszont az eredményre nem vállal garanciát, főleg abban az esetben, ha a kliens nem fogadja meg és nem követi a tanácsait.
A legnehezebb dolog ebben az egészben olyan embert találni, aki meg is fogadja a tanácsunkat, és követi azt, amit mondunk neki. Nos, térjünk vissza a guru és a tanítvány kapcsolatának klasszikus modelljére, amiben nekem is volt azért részem az évek során, és nem is bántam meg.
A védikus rendszerben a guru sohasem dícséri a tanítványt, főleg a komoly tanítványt, hanem mindig csak szidja, és fokozatosan nehezedő próbatételek elé állítja. Ennek a szidásnak az a célja, hogy szétzúzza a tanítvány egóját, ami a legnagyobb akadály a lelki fejlődésében. Természetesen ahhoz, hogy a tanítvány képes és hajlandó legyen ezt elviselni és a megfelelő szellemben elfogadni, szükséges az alázat, illetve a guru tisztelete.
Ugyanakkor az is szükséges hozzá, hogy a guru tökéletes példát mutasson, és olyan dolgokat kérjen számon a tanítványán, amit saját magától is elvár. Krishnamacharya és Pattabhi Jois sohasem dícsérték a tanítványokat, nehogy elbízzák magukat, és büszkévé váljanak. Ha valaki szert tesz egy kis tudásra, az hajlamos büszkévé válni rá, és ezzel megakadályozza a további tudás befogadásának lehetőségét. Iyengarról sem hallottuk, hogy különösebben ajnározta volna a tanítványait, inkább kiabálni szokott velük, verni meg rúgdosni őket :-).
Igazából az, hogy a guru szidja a tanítványt, és esetenként még olyan dolgokért is felelősségre vonja, amiről a tanítvány úgy gondolja, hogy nem ő a hibás, vagy igazságtalannak tűnik vele szemben, a törődés jele. Persze ezt a mai környezetben nehéz értékelni, ahol sok szülő elkényezteti a gyerekeit, és ezzel párhuzamosan semmi tekintélyre nem tesz szert a gyerek szemében. Bár a guru-tanítvány kapcsolat nem szülő-gyerek kapcsolat, de jellemzően azok, akik nem tanulták meg tisztelni a szüleiket, nehezen fogják tisztelni a guruikat is.
Én is nem egyszer voltam olyan helzetben, amit igazságtalannak, "szivatásnak" éreztem, de végül jól esett felelősséget vállalni egy olyan mulasztásért is, amit nem én követtem el, és értékelni tudtam ennek a helyzetnek a jellemnevelő hatását. Nem utolsósorban azt, hogy ha a guru kijavít bennünket, amikor elkövetünk egy hibát, akkor elégedetté tesszük a törekvésünkkel, hogy kiköszörüljük ezt a jellemhibát. A gurunak az a feladata, hogy tökéletessé tegye a tanítványt, ezért nem veregetheti folyton vállon azzal az ezó dumával, hogy "elfogadlak olyannak, amilyen vagy, mert szeretlek". Ez egy csaló guru jellemzője.
A szigorú szeretet ("hard love") nem mindenki számára emészthető, de sokkal nagyobb a léleknevelő hatása, mint amikor egymás vállát veregetjük és kölcsönösen elnézzük egymásnak a hibáit. Persze a guru-tanítvány kapcsolat nem egyenrangú, mert a tanítvány helyzetében nem engedi meg az etikett, hogy kijavítsa a gurut vagy szóvá tegye annak vélt vagy valóságos hibáit. Éppen ezért a kapcsolat akkor lehet sikeres, ha sikerül tökéletes gurut találnunk. Good luck! Én nem tartom magamat tökéletesnek, és gurunak sem, ezért nem biztos, hogy aki tanítványként akar közeledni hozzám, annak minden elvárása teljesülni fog.
De ha bárkitől is tanulni akarunk, akkor a folyamat mindenképpen azzal kezdődik, és fejeződik be, hogy megadjuk neki a kellő tiszteletet. A minap Harciszerzi dozsójában jártam, ahol ninjutsut oktatnak. Itt is fontos a mester tisztelete. A falon volt egy kis oltár, fölötte egy idézettel, ami nagyon megtetszett: "Amelyik kalász a legmélyebbre hajlik, abban van a legtöbb szem." Szóval ne gondoljuk, hogy az alázat nem egy "trendi" tulajdonság, azok az emberek, akikben sok a belső érték, mindig gyakorolják az életükben ezt a fontos tulajdonságot, ami egy padaván legfőbb jellemzője. Mindenkinek sok sikert kívánok a padavánná válás folyamatában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése